A szív- és érrendszer állapota alapvetően meghatározza egészségünket, miközben számos kardiológiai eltérés hosszabb ideig kevés vagy nem jellegzetes tünettel járhat. A mellkasi fájdalom, a szokatlan szívdobogás, a nehézlégzés vagy a szédülés egyaránt olyan panasz lehet, amelynek hátterében szív- és érrendszeri ok is állhat. Kardiológiai vizsgálatra azonban nem kizárólag már kialakult panasz esetén lehet szükség: bizonyos kockázati tényezők fennállásakor a megelőző jellegű állapotfelmérésnek is jelentősége van.
A kardiológia a belgyógyászatnak a szív és a keringési rendszer betegségeivel foglalkozó szakterülete. A kardiológus feladata nemcsak a már kialakult betegségek felismerése és kezelése, hanem a szív- és érrendszeri kockázat felmérése, valamint annak meghatározása is, hogy szükség van-e további diagnosztikai vizsgálatokra.
A Budai Magánklinikán a kardiológiai kivizsgálás célja a panaszok és a kórelőzmények részletes áttekintése, a szív- és érrendszer állapotának felmérése, illetve szükség esetén a további vizsgálatok meghatározása.
Kardiológia – milyen szív- és érrendszeri betegségekkel foglalkozik?
A kardiológia számos gyakori és összetett szív- és érrendszeri betegség kivizsgálásával és kezelésével foglalkozik. Ide tartozhat többek között:
a magasvérnyomás-betegség,
a koszorúér-betegség,
az érelmeszesedéssel összefüggő kardiológiai eltérések,
a szívritmuszavarok, például a pitvarfibrilláció, tachycardia vagy bradycardia,
a szívelégtelenség,
a veleszületett és szerzett szívbillentyű-betegségek,
a billentyűelégtelenség,
az aortabillentyű szűkülete,
a mitrális billentyű prolapsusa,
a veleszületett szívbetegségek,
valamint a szívizom, a szívburok és a szívbelhártya gyulladásos betegségei.
A kivizsgálás során emellett fontos szerepet kaphatnak a vérzsírértékek és más kardiovaszkuláris rizikófaktorok is.
Milyen tünetekkel érdemes kardiológushoz fordulni?
A szív- és érrendszeri betegségek tünetei sokfélék lehetnek, és nem minden esetben jelentkeznek egyértelmű, könnyen felismerhető formában.
Kardiológiai kivizsgálás indokolt lehet például:
mellkasi fájdalom vagy nyomásérzés,
bizonytalan eredetű mellkasi panasz,
a megszokottnál erősebb vagy szapora szívdobogás,
szabálytalan szívverés érzése,
ismert szívritmuszavar,
nehézlégzés vagy fulladás,
terhelhetőség csökkenése,
lábdagadás,
visszatérő szédülés,
gyengeség,
ájulás vagy eszméletvesztés,
magas vagy alacsony vérnyomás esetén.
A kardiológiai ellenőrzés akkor is indokolt lehet, ha közeli családtagok között előfordult szív- és érrendszeri betegség, vagy több kardiovaszkuláris kockázati tényező van jelen.
Ilyen rizikófaktor lehet többek között a dohányzás, az elhízás, a mozgásszegény életmód, a tartós stressz, az emelkedett koleszterinszint, a cukorbetegség, a magas vérnyomás vagy az ismert alsó végtagi érszűkület.
Nagyobb, altatásban végzett műtéti beavatkozás előtt szintén szükség lehet kardiológiai állapotfelmérésre, illetve más szakorvos is javasolhat kardiológiai kivizsgálást.
Megelőző kardiológiai vizsgálat – mikor lehet indokolt panasz nélkül?
A kardiológiai vizsgálatnak akkor is lehet szerepe, amikor még nincs kifejezett panasz. Különösen fontos lehet a rendszeres ellenőrzés az életkor előrehaladtával, illetve akkor, ha valakinél több szív- és érrendszeri rizikófaktor egyidejűleg van jelen.
A magas vérnyomás például hosszabb ideig észrevétlen maradhat, miközben fokozatosan terheli a szívet és az érrendszert. Hasonlóképpen bizonyos ritmuszavarok is csak időszakosan jelentkeznek, ezért egy rendelőben végzett egyszeri vizsgálat során nem feltétlenül észlelhetők.
A kardiológiai kivizsgálás egyik célja ezért annak felmérése, hogy az adott páciens esetében milyen tényezők növelhetik a későbbi szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
Kardiológiai vizsgálat menete – hogyan zajlik a kivizsgálás?
A kardiológiai vizsgálat részletes beszélgetéssel, az úgynevezett anamnézis felvételével kezdődik. A kardiológus áttekinti az aktuális panaszokat, azok kezdetét és jellegét, valamint a korábbi betegségeket, vizsgálatokat és kezeléseket.
Fontos információt jelenthet az is, hogy a családban előfordult-e magas vérnyomás, szívritmuszavar, koszorúér-betegség, szívinfarktus vagy más jelentős szív- és érrendszeri megbetegedés.
Ezt követi a fizikális vizsgálat. Ennek része lehet:
a vérnyomás mérése,
a pulzus ellenőrzése,
a szív és szükség szerint a tüdő meghallgatása,
a szívhangok értékelése,
valamint a keringés állapotának vizsgálata.
A kardiológiai alapvizsgálat fontos eleme lehet a 12 elvezetéses nyugalmi EKG is.
A panaszok, a kórelőzmény és az alapvizsgálat eredménye alapján a kardiológus határozza meg, hogy szükséges-e további diagnosztika.
Nyugalmi EKG – a kardiológiai kivizsgálás egyik alapvizsgálata
Az elektrokardiográfia, vagyis az EKG a szív elektromos működését rögzíti. A szívveréssel együtt járó elektromos aktivitás jellegzetes görbe formájában jelenik meg.
Az EKG segítségével többek között információ nyerhető a szívritmusról és bizonyos ingerületvezetési zavarokról. A görbe egyes eltérései felvethetik például szívizom-vérellátási zavar, gyulladás vagy más kardiológiai probléma lehetőségét is.
A nyugalmi EKG ugyanakkor egy adott pillanat állapotát mutatja. Emiatt egy időszakosan jelentkező ritmuszavar vagy bizonyos koszorúér-eredetű eltérés nem feltétlenül látható rajta, különösen akkor, ha a vizsgálat idején a páciensnek nincs panasza.
Ilyen esetekben további vizsgálatok válhatnak szükségessé.
Terheléses EKG – hogyan reagál a szív fizikai terhelésre?
A terheléses EKG során a szív működését fokozatosan növekvő fizikai igénybevétel mellett vizsgálják. A terhelés történhet például kerékpár-ergométeren vagy futószalagon.
A vizsgálat közben folyamatosan ellenőrzik az EKG-t, és rendszeresen mérik a vérnyomást. Bizonyos vizsgálati körülmények között az oxigéntelítettség vagy az oxigénfogyasztás követésére is sor kerülhet.
A terheléses vizsgálat információt adhat a szív terhelhetőségéről, a pulzus és a vérnyomás terhelésre adott válaszáról, a szívritmus változásairól, illetve bizonyos esetekben a szívizom vérellátási zavarának lehetőségéről.
Szívultrahang – a szív szerkezetének és működésének vizsgálata
Az echokardiográfia, közismert nevén szívultrahang a nem invazív kardiológiai diagnosztika egyik fontos vizsgálata. Ultrahanghullámok segítségével mozgó kép készíthető a működő szívről.
A vizsgálattal értékelhető többek között:
a szívüregek mérete,
a szívfalak szerkezete és mozgása,
a szívizom működése,
a kamrák funkciója,
a szív pumpafunkciója,
a szívbillentyűk állapota és működése,
valamint a szívburok egyes eltérései.
A Doppler-technika segítségével a szíven belüli véráramlás is vizsgálható. Ez különösen fontos lehet például a billentyűk szűkületének vagy elégtelen záródásának megítélésében.
A szívultrahang fájdalommentes, ionizáló sugárzással nem jár, és szükség esetén ismételhető. Emiatt a már ismert szívbetegségek követésében is jelentős szerepet tölthet be.
Holter EKG – hosszabb EKG-monitorozás ritmuszavar gyanúja esetén
Bizonyos ritmuszavarok csak időnként jelentkeznek. Ilyenkor előfordulhat, hogy a rendelőben készített nyugalmi EKG teljesen szabályos eredményt mutat.
A Holter-monitorozás során egy kisméretű, hordozható készülék hosszabb időn keresztül – gyakran 24 órán át, egyes esetekben ennél tovább – folyamatosan rögzíti a szív elektromos aktivitását.
A vizsgálat hasznos lehet például:
szapora vagy szabálytalan szívverés,
szívkihagyás érzése,
visszatérő szédülés,
ájulás,
bizonytalan rosszullétek,
feltételezett ritmuszavarok,
illetve egyes ingerületképzési és ingerületvezetési eltérések kivizsgálásában.
A készülék elektródák segítségével kapcsolódik a mellkashoz, miközben a páciens jellemzően folytathatja szokásos napi tevékenységeit.
ABPM – 24 órás vérnyomás-monitorozás magas vérnyomás esetén
Az ABPM-vizsgálat során egy hordozható készülék meghatározott időközönként automatikusan megméri és rögzíti a vérnyomást és a pulzust.
A mérés nappal és éjszaka is folytatódik, így nem egyetlen vérnyomásértékből kell következtetni a páciens állapotára. Ez azért lényeges, mert a vérnyomás természetes módon változik a nap folyamán, és egy-egy rendelői mérés nem feltétlenül tükrözi pontosan a mindennapi értékeket.
Az ABPM különösen hasznos lehet a magasvérnyomás-betegség felismerésében, illetve a már megkezdett vérnyomáscsökkentő kezelés hatékonyságának ellenőrzésében.
A vizsgálat alatt általában folytatható a megszokott napi életvitel. Bizonyos esetekben eseménynapló vezetését is kérhetik, amelyben feljegyezhető a fizikai aktivitás, a stresszes helyzetek és az esetleges panaszok időpontja.
Szív CT és koszorúér-vizsgálatok – mikor lehet rájuk szükség?
A szív CT speciális számítógépes tomográfiás vizsgálat, amely natív módon vagy kontrasztanyag alkalmazásával végezhető.
A vizsgálat segítségével többek között információ nyerhető a koszorúerekben kialakult meszesedésekről. Kontrasztanyagos vizsgálattal bizonyos esetekben a koszorúerek szűkülete és annak mértéke is értékelhető.
A Cardio-CT, az izotópos szívvizsgálatok és az invazív koszorúérfestés már célzottabb diagnosztikai módszerek. Ezek alkalmazásáról az előzetes kardiológiai kivizsgálás eredménye és az egyéni indikáció alapján születik döntés.
Szív MR és stressz szív MR – mit vizsgálhatnak?
A szív MR mágneses tér és rádiófrekvenciás hullámok alkalmazásával részletes képet biztosíthat a szívüregekről, a szívbillentyűkről, a szívizomról, a szívburokról és a környező struktúrákról.
Segítségével vizsgálhatók egyes anatómiai rendellenességek, veleszületett szívhibák, funkcionális eltérések, a szívizom állapota, illetve bizonyos térfoglaló folyamatok is.
A stressz szív MR speciális vizsgálat, amelynél a nyugalmi felvételek mellett gyógyszeresen előidézett rövid terhelés alatt is készülnek képek. Meghatározott esetekben ez a módszer a koszorúér-betegség nem invazív kivizsgálásának része lehet.
További kardiológiai vizsgálatok – mire lehet még szükség?
A kardiológiai kivizsgálás minden esetben egyénre szabott. A tünetektől és az alapvizsgálat eredményétől függően laboratóriumi vizsgálatok, mellkasröntgen vagy további képalkotó és invazív diagnosztikai eljárások is szükségessé válhatnak.
A vizsgálatok kiválasztásakor nem az a cél, hogy mindenkinél minden rendelkezésre álló módszert elvégezzenek, hanem az, hogy a panaszok és a kockázati tényezők alapján a szükséges vizsgálatokkal pontosítsák a diagnózist.
Kardiológiai vizsgálat előkészítés – hogyan készüljön?
A megfelelő felkészülés sokat segíthet abban, hogy a kardiológus minél teljesebb képet kapjon az egészségi állapotáról.
Korábbi orvosi dokumentáció és leletek
Ha korábban már részt vett kardiológiai vagy más kapcsolódó vizsgálaton, érdemes magával hoznia a rendelkezésére álló leleteket, zárójelentéseket, korábbi EKG-kat, képalkotó vizsgálatok eredményeit és laborleleteit.
Gyógyszerek – mit érdemes jelezni a kardiológusnak?
Készítsen pontos listát az aktuálisan szedett gyógyszereiről. A vényköteles készítmények mellett érdemes feltüntetni a vény nélkül szedett gyógyszereket, vitaminokat és étrend-kiegészítőket is. Ismert gyógyszerallergiájáról szintén tájékoztassa az orvost.
A rendszeresen alkalmazott gyógyszereket általában az előírás szerint kell bevenni. Terheléses EKG előtt azonban bizonyos pulzusszámot befolyásoló gyógyszereknél ettől eltérő utasításra lehet szükség, ezért erről előzetesen a kezelőorvossal kell egyeztetni.
Otthoni vérnyomás- és pulzusértékek
Ha rendelkezik otthoni vérnyomásmérővel, hasznos lehet a vizsgálatot megelőző napokban mért vérnyomás- és pulzusértékek feljegyzése. Ezek segítségével a kardiológus a rendelőben mért értékeket a hétköznapi körülmények között tapasztalt eredményekkel is össze tudja vetni.
Étkezés a kardiológiai vizsgálat előtt
Általános kardiológiai vizsgálatra rendszerint nem szükséges éhgyomorral érkezni. Speciális vizsgálatok előtt azonban ettől eltérő előkészületre is szükség lehet, ezért mindig az adott vizsgálatra kapott tájékoztatást kell követni.
Milyen ruházatban érkezzen kardiológiai vizsgálatra?
Érdemes kényelmes, könnyen levehető felsőruházatot választani, mivel az EKG-hoz, a szívultrahanghoz és egyes monitorozási vizsgálatokhoz szabaddá kell tenni a mellkast.
Holter-vizsgálatnál az elektródák megfelelő tapadásához erősebb mellkasi szőrzet esetén szükség lehet az elektródák helyének leborotválására.
Mi történik a kardiológiai vizsgálat után?
A kardiológus a rendelkezésére álló eredményeket a panaszokkal, a kórelőzménnyel és a fizikális vizsgálat során tapasztaltakkal együtt értékeli.
Ha további vizsgálatok szükségesek, meghatározza azok sorrendjét és indokoltságát. Amennyiben a kivizsgálás során kezelést igénylő eltérés igazolódik, megkezdhető vagy módosítható a terápia, illetve szükség esetén kontrollvizsgálat javasolható.
A kardiológiai kivizsgálás eredményei egyúttal segítséget nyújthatnak az egyéni szív- és érrendszeri kockázat felméréséhez is.
A szív és a keringési rendszer működése röviden
A szív a mellkasban, a szegycsont mögött, a középvonaltól kissé balra helyezkedik el. Izmos falú szerv, amely folyamatos összehúzódásaival biztosítja a vér keringését.
Négy üregből, két pitvarból és két kamrából áll. A pitvarok a vénákon keresztül érkező vért fogadják, míg a kamrák az artériákba továbbítják azt.
Az artériák a szívtől a test különböző részei felé vezetik a vért, míg a vénák a perifériák felől szállítják vissza a szív irányába. Az artériák fala vastagabb és rugalmasabb, a vénák fala vékonyabb, a vénás vér megfelelő irányú továbbítását pedig több területen billentyűk is segítik.
A szív működése akaratunktól független, ugyanakkor az idegrendszeri és hormonális szabályozás révén folyamatosan alkalmazkodik a szervezet aktuális igényeihez. Fizikai terhelés során például növekszik a szívfrekvencia és a keringés teljesítménye, míg nyugalomban csökken az igénybevétel.
Kardiológiai vizsgálat Budapesten – Budai Magánklinika
A kardiológiai vizsgálat egyik legfontosabb célja, hogy a páciens tüneteit ne önmagukban, hanem a kórelőzménnyel, a családi előzményekkel, a kardiovaszkuláris kockázati tényezőkkel és a vizsgálati eredményekkel együtt lehessen értékelni.
A Budai Magánklinikán végzett kardiológiai szakvizsgálat során ezért a részletes anamnézis és a fizikális vizsgálat mellett a szükséges kardiológiai diagnosztika meghatározása is fontos szerepet kap. Hogy pontosan milyen vizsgálatokra van szükség, minden esetben a panaszoktól, az előzményektől és a szakorvosi vizsgálat eredményétől függ.
Mellkasi panasz, nehézlégzés, visszatérő szívdobogásérzés, szédülés, vérnyomásprobléma vagy más, szív- és érrendszeri eredetűnek vélt tünet esetén a kivizsgálás segíthet tisztázni a panasz hátterét. A kardiológiai ellenőrzés ugyanakkor panaszmentesen, fokozott kardiovaszkuláris kockázat esetén is indokolt lehet.
