A szívultrahang, más néven echokardiográfia vagy ECHO a kardiológiai diagnosztika egyik legfontosabb képalkotó vizsgálata. Segítségével a szív szerkezete és működése valós időben tanulmányozható, így többek között megítélhető a szívüregek mérete, a szívizom működése, a szív pumpafunkciója, a billentyűk állapota és a vér áramlása.

A hagyományos, mellkasfalon keresztül végzett szívultrahang fájdalommentes, sugárterheléssel nem jár, és általában különösebb előkészületet sem igényel. Mivel szükség esetén ismételhető, nemcsak a szívbetegségek felismerésében, hanem a már ismert eltérések rendszeres ellenőrzésében is fontos szerepet tölthet be.

Mellkasi fájdalom, légszomj, szokatlan szívdobogásérzés, kóros szívzörej vagy eltérő EKG-eredmény esetén a kardiológus a kivizsgálás részeként szívultrahangot javasolhat. A Budai Magánklinikán a szívultrahang a kardiológiai kivizsgálás részeként segítheti a szív szerkezeti és működésbeli eltéréseinek pontosabb megítélését.

Szívultrahang – mi az echokardiográfia és hogyan működik?

A szívultrahang olyan képalkotó diagnosztikai eljárás, amely nagy frekvenciájú, az emberi fül számára nem hallható hanghullámokat használ.

A vizsgálófej ultrahanghullámokat bocsát ki, amelyek a szív különböző szöveteiről eltérő módon verődnek vissza. A készülék érzékeli ezeket a visszaverődő jeleket, majd számítógépes feldolgozás segítségével álló- és mozgóképet hoz létre a szívről.

Ennek köszönhetően a kardiológus nem csupán a szív anatómiai felépítését láthatja, hanem működés közben figyelheti meg a szívizom összehúzódását, a billentyűk mozgását és a vér áramlását is.

Mit mutat meg a szívultrahang?

Az echokardiográfia részletes információval szolgálhat a szív aktuális állapotáról. A vizsgálat során többek között értékelhető:

    a szív mérete és alakja,

    a szívüregek mérete,

    a kamrafalak vastagsága,

    a szívizomfal mozgása,

    a szívizom rugalmassága és működése,

    a szív pumpafunkciója,

    az úgynevezett ejekciós frakció,

    a szívbillentyűk szerkezete,

    a billentyűk nyitódása és záródása,

    a szívben zajló véráramlás iránya és sebessége,

    a főütőér, vagyis az aorta egyes eltérései,

    a szívburok állapota,

    a szívburokban esetlegesen felhalmozódott folyadék,

    a szívüregekben kialakult vérrögök,

    egyes térfoglaló elváltozások,

    valamint bizonyos kóros véráramlások.

A vizsgálat során alkalmazott Doppler-technika lehetővé teszi a véráramlás részletesebb elemzését is. Ennek segítségével például megítélhető, hogy egy billentyű megfelelően nyílik és záródik-e, illetve kialakult-e kóros visszaáramlás.

Milyen szívbetegségek felismerésében segíthet a szívultrahang?

Az echokardiográfia számos szívbetegség diagnosztikájában használható, de önmagában nem minden kardiológiai eltérés felismerésére alkalmas.

A szívultrahang segítségével felismerhetők vagy részletesebben értékelhetők például a szívbillentyűk betegségei. Ilyen lehet az aortabillentyű szűkülete vagy a billentyű elégtelen záródása következtében kialakuló visszaáramlás.

Szintén fontos szerepet kap a szívizombetegségek, vagyis cardiomyopathiák vizsgálatában. Ide tartoznak például a szívizom megvastagodásával vagy a szívüregek tágulatával járó állapotok.

Szívultrahanggal vizsgálható továbbá:

    a szívelégtelenség hátterében álló szívműködési eltérés,

    egyes veleszületett szívhibák,

    a szívüregek közötti kóros összeköttetések,

    a szívburok gyulladásos betegségei,

    a szívburokban kialakult folyadékgyülem,

    a szívburok kóros megvastagodása,

    egyes szívfali aneurizmák,

    a szívüregekben kialakult vérrögök,

    bizonyos szívdaganatok,

    a pulmonális hipertónia egyes jelei,

    valamint a szívbelhártya-gyulladás következtében kialakuló billentyűeltérések.

Korábbi szívinfarktus után a vizsgálat segítségével értékelhető lehet a szívizom működése és az esetlegesen visszamaradt károsodás mértéke is.

A szívultrahang korlátai – mire nem alkalmas önmagában?

Fontos, hogy a szívultrahang nem helyettesít minden más kardiológiai diagnosztikai eljárást.

Az érelmeszesedés vagy a koszorúerek állapota például hagyományos szívultrahanggal nem ítélhető meg teljes körűen. Ennek kivizsgálásához a panaszoktól és a kardiovaszkuláris kockázattól függően laboratóriumi vizsgálatokra, érultrahangra, terheléses vizsgálatra vagy egyéb képalkotó diagnosztikára lehet szükség.

A szívultrahang ráadásul viszonylag rövid ideig, nyugalmi állapotban vizsgálja a szívet. Ha a panasz csak időszakosan vagy kizárólag fizikai terhelés során jelentkezik, előfordulhat, hogy a nyugalmi echokardiográfia idején nem látható eltérés.

Ezért a szívultrahang eredményét mindig a panaszokkal, a kórelőzménnyel és más kardiológiai vizsgálatok eredményeivel együtt kell értékelni.

Szívultrahang – milyen panaszok és eltérések esetén lehet szükséges?

A kardiológus számos tünet és vizsgálati eredmény esetén javasolhat echokardiográfiát.

Indokolt lehet a vizsgálat például:

    légszomj esetén,

    mellkasi fájdalomnál vagy nyomásérzésnél,

    szokatlanul erős szívdobogásérzésnél,

    szabálytalan szívverés esetén,

    fokozott fáradékonyságnál,

    lábdagadás esetén,

    visszatérő szédülésnél vagy gyengeségnél,

    eszméletvesztés után,

    kóros szívzörej észlelésekor,

    eltérő EKG-eredmény esetén,

    tartósan magas vérnyomásnál,

    szívelégtelenség gyanúja esetén,

    illetve ismert szívbillentyű-betegség kontrollja során.

Szívinfarktus után ugyancsak fontos lehet a szívizom és a pumpafunkció állapotának ellenőrzése.

Szívultrahang magas vérnyomás esetén – mit mutathat meg?

A tartósan magas vérnyomás hosszú távon fokozott terhelést jelent a szív számára. Ennek következtében megváltozhat a szívizom szerkezete és működése.

Szívultrahang segítségével vizsgálható például a szívizomfal vastagsága, a kamrák mérete és működése, valamint a szív pumpafunkciója.

Emiatt a vizsgálatnak nemcsak a magas vérnyomás következményeinek felismerésében lehet szerepe, hanem a már ismert hipertóniás páciens állapotának követésében is.

Szívultrahang szívelégtelenség gyanúja esetén

Szívelégtelenségről akkor beszélünk, amikor a szív nem képes a szervezet igényeinek megfelelően biztosítani a keringést.

A tünetek között megjelenhet a nehézlégzés, a terhelhetőség csökkenése, a fáradékonyság vagy a lábak ödémás duzzanata.

A szívultrahang ebben az esetben különösen fontos, mert segítségével megítélhető a kamrák működése, a szívizom állapota, a billentyűk funkciója és a szív pumpáló teljesítménye.

Szívultrahang szívbillentyű-betegségek esetén

A szívben található billentyűk feladata, hogy biztosítsák a vér megfelelő irányú áramlását.

Ha egy billentyű nem nyílik ki megfelelően, szűkület alakulhat ki. Ha viszont nem zár megfelelően, a vér egy része visszaáramolhat.

A szívultrahang segítségével a billentyűk működés közben vizsgálhatók. A Doppler-technika pedig lehetővé teszi a rajtuk keresztül zajló véráramlás elemzését, így a kardiológus információt kaphat az eltérés jellegéről és súlyosságáról.

A szívultrahang típusai – TTE, Doppler, TEE és stressz-echokardiográfia

Az echokardiográfiának több formája létezik. Hogy ezek közül melyikre van szükség, az attól függ, milyen klinikai kérdésre keres választ a kezelőorvos.

Hagyományos szívultrahang – transthoracalis echokardiográfia (TTE)

A leggyakrabban alkalmazott módszer a transthoracalis echokardiográfia, rövidítve TTE.

Ennél a vizsgálatnál az ultrahangfejet a mellkas bőrére helyezik. Ez fájdalommentes, sugárterheléssel nem járó vizsgálat, amelyhez általában nincs szükség speciális előkészületre.

Doppler-szívultrahang – a véráramlás és a billentyűk vizsgálata

A Doppler-technika segítségével a szívben áramló vér sebessége és iránya is vizsgálható.

A páciens a vizsgálat során jellegzetes hangokat hallhat. Ezek nem maguk a szívdobbanások, hanem az úgynevezett Doppler-hangok, amelyek a vér áramlásával kapcsolatos információt jelenítik meg hallható formában.

A módszer különösen fontos a szívbillentyűk működésének és a kóros véráramlások megítélésében.

Nyelőcsöves szívultrahang – transoesophagealis echokardiográfia (TEE)

Bizonyos esetekben a mellkasfalon keresztül nem készíthető kellően részletes kép a szív egy adott területéről. Ilyenkor transoesophagealis echokardiográfia, vagyis TEE válhat szükségessé.

A vizsgálat során egy vékony, hajlékony eszköz végén található ultrahangfejet a nyelőcsőbe vezetik. Mivel a nyelőcső anatómiailag közel helyezkedik el a szívhez, bizonyos szívképletekről részletesebb kép készíthető.

A vizsgálat előtt meghatározott ideig nem szabad enni. A garatot helyileg érzéstelenítik, és a vizsgálat enyhe bódításban is történhet.

A nyelőcsöves szívultrahang után a kapott utasításoknak megfelelő ideig az étkezéssel, ivással és gépjárművezetéssel is várni kell.

Stressz-szívultrahang – a szív működésének vizsgálata terhelés alatt

Egyes kardiológiai eltérések nyugalomban nem okoznak kimutatható elváltozást, és csak fokozott terhelés hatására válnak észlelhetővé.

Stressz-echokardiográfia során ezért a szív működését terhelés előtt, alatt és után is vizsgálhatják. A terhelés történhet futópadon vagy szobakerékpáron. Ha a páciens fizikai állapota miatt ez nem lehetséges, meghatározott esetekben gyógyszer segítségével idézhető elő a fokozott szívműködés.

A hagyományos szívultrahang vizsgálat menete

A transthoracalis szívultrahang egyszerű és általában gyors vizsgálat.

A felsőtestet szabaddá kell tenni, majd a páciens a vizsgálóágyra fekszik. A vizsgálat egy része történhet hanyatt fekve, más része bal oldalfekvésben.

A kardiológus speciális ultrahangzselét helyez a mellkas bőrére vagy a vizsgálófejre. A zselé biztosítja az ultrahanghullámok megfelelő továbbítását.

A vizsgálófejet a mellkas különböző pontjaira helyezve több irányból készülnek felvételek a szívről. Az orvos közben a monitoron folyamatosan értékeli a szív szerkezetét és működését.

A vizsgálat során előfordulhat, hogy arra kérik, forduljon oldalra, rövid időre tartsa vissza a levegőt, vagy meghatározott módon lélegezzen. Ezek segítségével egyes szívképletek jobban láthatóvá válhatnak.

Fájdalmas a szívultrahang vizsgálat?

A hagyományos szívultrahang fájdalommentes vizsgálat. Nem jár tűszúrással vagy ionizáló sugárterheléssel.

A vizsgálófej megfelelő kép készítéséhez enyhe nyomást gyakorolhat a mellkasra, ami egyes területeken kissé kellemetlen lehet, de maga a vizsgálat nem invazív.

A hagyományos echokardiográfia után a páciens azonnal folytathatja megszokott napi tevékenységét.

Szívultrahang előkészítés – hogyan készüljön a vizsgálatra?

A hagyományos, mellkasfalon keresztül végzett szívultrahang általában nem igényel különleges előkészületet.

A vizsgálat előtt rendszerint lehet enni és inni. Célszerű olyan ruházatban érkezni, amelyből a felsőtest könnyen szabaddá tehető.

A nyelőcsöves szívultrahang ezzel szemben speciális előkészületet igényel. A vizsgálat előtt több órán keresztül nem szabad enni, és a bódítás miatt a vizsgálatot követően a gépjárművezetésre vonatkozó korlátozásokat is be kell tartani.

Mindig az adott vizsgálatra kapott egyéni orvosi utasítás az irányadó.

Mennyi ideig tart a szívultrahang vizsgálat?

Egy hagyományos szívultrahang-vizsgálat általában körülbelül 15–20 perc alatt elvégezhető.

A pontos időtartam függ attól, hogy hány különböző nézetből szükséges megvizsgálni a szívet, milyen eltérést keres a kardiológus, illetve szükség van-e részletesebb mérésekre.

A nyelőcsöves és a stressz-echokardiográfia ennél hosszabb időt, illetve előkészítést is igényelhet.

Biztonságos a szívultrahang és jár-e sugárterheléssel?

A hagyományos szívultrahang az egyik legbiztonságosabb képalkotó diagnosztikai módszer. Nem alkalmaz ionizáló sugárzást, ezért szükség esetén ismételhető.

A nyelőcsöves echokardiográfia invazívabb eljárás. A vizsgálat után átmeneti torokfájdalom jelentkezhet, ritkán pedig a vizsgálóeszköz kisebb sérülést okozhat a garat vagy a nyelőcső területén.

Stressz-szívultrahang során a fizikai vagy gyógyszeres terhelés miatt átmeneti ritmuszavar vagy más panasz is kialakulhat, ezért ezt a vizsgálatot megfelelő orvosi felügyelet mellett végzik.

Milyen kardiológiai vizsgálatok egészíthetik ki a szívultrahangot?

A szívultrahang fontos diagnosztikai eszköz, de a kardiológiai kivizsgálás során gyakran más vizsgálatokkal együtt alkalmazzák.

Nyugalmi EKG és szívultrahang

Az EKG a szív elektromos aktivitását rögzíti. Információt adhat többek között a szívritmusról, az ingerképzésről és az ingerületvezetésről, valamint bizonyos ritmuszavarokról és egyéb elektromos eltérésekről.

Az EKG és a szívultrahang tehát nem egymást helyettesítő vizsgálatok: más-más tulajdonságát értékelik a szív működésének.

Holter EKG és szívultrahang

Ha a szívdobogásérzés vagy ritmuszavar csak időszakosan jelentkezik, hosszabb idejű EKG-monitorozás válhat szükségessé.

A Holter-készülék jellemzően 24 órán vagy hosszabb időn keresztül rögzíti a szív elektromos működését, így nagyobb eséllyel észlelhető egy olyan eltérés, amely a néhány másodperces nyugalmi EKG idején nem jelentkezik.

Terheléses EKG és szívultrahang

A terheléses EKG azt vizsgálja, hogyan reagál a szív a fokozódó fizikai igénybevételre.

A vizsgálat során a páciens futópadon vagy kerékpár-ergométeren végez fokozatosan növekvő intenzitású mozgást, miközben folyamatosan figyelik az EKG-t és a keringési paramétereket.

Szív CT és szív MR – további képalkotó vizsgálatok

Bizonyos esetekben további képalkotó diagnosztika szükséges.

A szív MR részletes álló- és mozgóképeket készíthet a szív különböző részeiről, míg a koronária CT többek között a koszorúerek vizsgálatában tölthet be fontos szerepet.

Hogy melyik vizsgálat indokolt, azt minden esetben a panaszok, a kardiológiai alapvizsgálat és a már rendelkezésre álló eredmények alapján határozzák meg.

Mi történik a szívultrahang vizsgálat után?

A vizsgálat során látott képeket és elvégzett méréseket a kardiológus értékeli, majd ezek alapján elkészül a lelet.

Ha nem látható kóros eltérés, és más okból sincs szükség további kivizsgálásra, a páciens a vizsgálat után folytathatja megszokott életvitelét.

Amennyiben a szívultrahang eltérést mutat, annak jellegétől függően további kardiológiai vizsgálatok, rendszeres kontroll vagy kezelés válhat szükségessé.

Magzati szívultrahang – mikor lehet indokolt?

A magzati szívultrahang speciális vizsgálat, amelynek célja a magzat szívének részletes ellenőrzése és egyes veleszületett szívfejlődési rendellenességek felismerése.

A vizsgálat különösen indokolt lehet például, ha:

    magzati szívhiba vagy ritmuszavar gyanúja merül fel,

    a családban előfordult veleszületett szívbetegség,

    más magzati fejlődési rendellenesség gyanúja áll fenn,

    kromoszóma-rendellenesség lehetősége merül fel,

    ikerterhességről van szó,

    a várandósság mesterséges megtermékenyítést követően jött létre,

    az édesanyánál cukorbetegség vagy bizonyos autoimmun betegség áll fenn,

    a várandósság alatt meghatározott fertőzés vagy gyógyszerhatás érte a magzatot,

    illetve egyéb fokozott kockázati tényező áll fenn.

A célzott magzati szívultrahang szükségességéről és megfelelő időpontjáról a várandósságot gondozó szakorvos dönt.

Szívultrahang Budapesten – Budai Magánklinika

A szívultrahang értékes része lehet a kardiológiai kivizsgálásnak, mivel a szív szerkezetéről és működéséről olyan információkat nyújt, amelyek egy fizikális vizsgálatból vagy nyugalmi EKG-ból önmagukban nem feltétlenül állapíthatók meg.

A Budai Magánklinikán a szívultrahang szükségességét a páciens panaszai, kórelőzményei, kockázati tényezői és a kardiológiai vizsgálat eredménye alapján lehet megítélni. Mellkasi panaszok, légszomj, szívdobogásérzés, magas vérnyomás, kóros EKG vagy szívzörej esetén az echokardiográfia fontos része lehet a részletes kivizsgálásnak.

Mivel a különböző kardiológiai diagnosztikai módszerek más-más információval szolgálnak, a szívultrahang eredményét is mindig a teljes klinikai kép részeként érdemes értékelni. Szükség esetén EKG, Holter-monitorozás, terheléses vizsgálat vagy további képalkotó diagnosztika egészítheti ki a kivizsgálást.