Az epesavak a májban képződő vegyületek, amelyek az epe fontos alkotóelemei. Részt vesznek a zsírok emésztésében és a zsírban oldódó vitaminok felszívódásában. A vérben mérhető epesavszint ugyanakkor a máj és az epeáramlás bizonyos zavarairól is információt adhat.

A laboratóriumi epesavvizsgálat terhességben különösen fontos lehet, ha erős, más okkal nem magyarázható bőrviszketés jelentkezik. Az emelkedett epesavszint ugyanis az intrahepaticus terhességi cholestasis – röviden ICP, más néven terhességi epepangás – egyik fontos laboratóriumi jele lehet.

A terhességi cholestasis felismerése azért lényeges, mert az állapot bizonyos esetekben növelheti a koraszülés és más magzati szövődmények kockázatát. A kockázat megítélésében az epesavszint nagyságának is fontos szerepe van.

A Budai Klinikán elérhető laboratóriumi vizsgálatok segítséget nyújthatnak az epesavszint és a májfunkciós értékek ellenőrzésében. Várandósság alatt az eredményeket minden esetben szülészeti-nőgyógyászati értékeléssel együtt szükséges értelmezni.

Mik azok az epesavak?

Az epesavakat a máj állítja elő koleszterinből. A májból az epébe kerülnek, majd étkezés hatására a bélrendszerbe jutnak.

Legfontosabb feladatuk, hogy elősegítsék:

• a zsírok emésztését;
• a zsírok felszívódását;
• a zsírban oldódó A-, D-, E- és K-vitamin felszívódását.

Az epesavak jelentős része a bélből visszaszívódik, majd a vérkeringésen keresztül ismét a májba kerül. Ezt enterohepatikus körforgásnak nevezzük.

Ha az epesavak májból történő kiválasztása vagy az epe áramlása zavart szenved, koncentrációjuk a vérben megemelkedhet.

Mit mutat az epesavvizsgálat?

A laboratóriumi epesavvizsgálat során általában a vér összes szérum epesav-koncentrációját határozzák meg.

Az emelkedett érték önmagában nem egyetlen betegségre jellemző.

Magasabb epesavszint többek között előfordulhat:

• epepangással járó májbetegségekben;
• bizonyos akut vagy krónikus májbetegségekben;
• epeúti elzáródás esetén;
• valamint intrahepaticus terhességi cholestasisban.

Ezért az eredményt mindig a panaszokkal, az egyéb laboreredményekkel és szükség esetén képalkotó vizsgálatokkal együtt kell értékelni.

Miért fontos az epesavvizsgálat terhességben?

A várandósság során kialakulhat egy kifejezetten terhességhez kapcsolódó májbetegség, az intrahepaticus terhességi cholestasis (ICP).

Az állapot során az epesavak májból történő kiválasztása zavart szenved, ezért koncentrációjuk megemelkedhet a vérben.

Az ICP leggyakrabban a terhesség későbbi szakaszában, különösen a harmadik trimeszterben jelentkezik, de korábban is kialakulhat.

Legjellemzőbb tünete az erős bőrviszketés, amelyhez általában nem társul elsődleges bőrkiütés.

Milyen viszketés jellemző terhességi cholestasisra?

A viszketés gyakran:

• éjszaka erősebb;
• a tenyéren és a talpon kifejezett lehet;
• más testtájakra is kiterjedhet;
• kiütés nélkül jelentkezik;
• fokozatosan erősödhet.

A vakarás következtében természetesen kialakulhatnak másodlagos bőrelváltozások.

Fontos azonban, hogy a várandósság alatti viszketés gyakori panasz, és a legtöbb esetben nem terhességi cholestasis áll mögötte.

Ha azonban a viszketés tartós, intenzív, éjszaka erősödik vagy a tenyér és a talp is érintett, indokolt lehet epesav- és májfunkciós vizsgálatot végezni.

Lehet terhességi cholestasis normális első epesavérték mellett?

Igen.

A viszketés megelőzheti az epesavszint vagy a májenzimek laboratóriumi emelkedését.

Ezért ha a panaszok fennmaradnak, de az első laborvizsgálat eredménye normális, az epesav- és májfunkciós vizsgálat későbbi megismétlése indokolt lehet.

Egyetlen normális laboreredmény tehát tartós, jellegzetes viszketés esetén nem feltétlenül zárja le a kivizsgálást.

Milyen tünetek jelentkezhetnek még?

A viszketés mellett ritkábban más panaszok is előfordulhatnak.

Ilyen lehet:

• sötétebb vizelet;
• világosabb széklet;
• sárgaság;
• rossz közérzet.

Ezek megjelenése esetén mindenképpen orvosi kivizsgálás szükséges, mivel más máj- vagy epeúti betegség lehetőségét is vizsgálni kell.

A hányinger és hányás nem tekinthető az ICP jellegzetes, diagnosztikus tünetének, mivel várandósságban számos más okból is kialakulhat.

Mit jelent az emelkedett epesavszint terhességben?

Az epesavszint értelmezése függ az alkalmazott laboratóriumi módszertől, a mintavétel körülményeitől és az alkalmazott szakmai ajánlástól.

A nemzetközi ajánlások sem minden részletben alkalmaznak azonos diagnosztikai határértékeket.

Az egyik széles körben használt súlyossági besorolás szerint a terhességi cholestasis lehet:

• enyhe: 19–39 μmol/L;
• középsúlyos: 40–99 μmol/L;
• súlyos: legalább 100 μmol/L.

A klinikai döntéseknél nemcsak egyetlen mérés, hanem a terhesség során mért epesavszintek és az egyéb kockázati tényezők is fontosak lehetnek.

Miért fontos az epesavszint nagysága?

Az epesavérték nem csupán a diagnózis szempontjából fontos.

A koncentráció nagysága a magzati kockázat megítélésében és a terhesség további gondozásának megtervezésében is szerepet játszhat.

Különösen a 100 μmol/L vagy annál magasabb epesavszint jelent fokozottabb magzati kockázatot.

Ezért jelentősen emelkedett érték esetén szoros szülészeti követés és a szülés optimális időpontjának egyéni meghatározása szükséges.

Milyen kockázatot jelenthet a terhességi cholestasis a magzatra?

A terhességi cholestasis összefügghet:

• spontán vagy orvosilag indított koraszüléssel;
• magzatszurok – meconium – magzatvízbe kerülésével;
• súlyosabb esetben a méhen belüli magzati elhalás fokozott kockázatával.

A kockázat azonban nem minden epesavszint mellett azonos.

Enyhébb emelkedés esetén a kockázat lényegesen kisebb lehet, míg nagyon magas, különösen legalább 100 μmol/L epesavszint mellett nagyobb figyelmet igényel.

Ezért az „emelkedett epesavszint veszélyezteti a magzatot” megfogalmazás önmagában túl általános: a tényleges kockázat megítéléséhez az epesavszint nagyságát és az egyéb terhességi kockázati tényezőket is figyelembe kell venni.

Mi okozza a terhességi cholestasist?

Az intrahepaticus terhességi cholestasis kialakulásának háttere összetett.

Szerepet játszhatnak:

• hormonális tényezők;
• genetikai hajlam;
• környezeti tényezők;
• az epesavak szállításában részt vevő májsejtfolyamatok eltérései.

A kockázat magasabb lehet például korábbi terhességben már előfordult ICP, családi halmozódás vagy többes terhesség esetén.

Egyes máj- és epeúti betegségek szintén befolyásolhatják a kivizsgálást.

A D-vitamin- és szelénhiányt ugyan vizsgálták az ICP-vel összefüggésben, de ezeket nem célszerű a betegség bizonyított, közvetlen kiváltó okaként felsorolni.

Milyen laborvizsgálatok történhetnek az epesav mellett?

Terhességi cholestasis gyanúja esetén az epesavszint mellett általában májfunkciós laborvizsgálatok is történnek.

A vizsgált paraméterek között szerepelhet:

• ALT (GPT);
• AST (GOT);
• bilirubin;
• gamma-GT (GGT);
• alkalikus foszfatáz (ALP).

Az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni a várandóssággal járó élettani változásokat is.

Különösen fontos, hogy az alkalikus foszfatáz szintje terhesség alatt a placenta miatt élettani körülmények között is megemelkedhet, ezért önmagában kevésbé alkalmas a terhességi cholestasis megítélésére.

Az epesavszint ugyanakkor akkor is lehet emelkedett, amikor más májfunkciós értékek még nem mutatnak jelentős eltérést.

Kell éhgyomorra érkezni az epesavvizsgálatra?

Ez függ a vizsgálat indikációjától, a laboratóriumi módszertől és az alkalmazott referenciaértékektől.

Terhességi cholestasis gyanúja esetén nem minden szakmai protokoll követeli meg az éhgyomri mintavételt. Nem éhgyomri epesavszint is használható a kivizsgálás során.

Ezért várandósság alatt nem célszerű saját döntés alapján hosszabb ideig éhezni kizárólag az epesavvizsgálat miatt.

A vérvétel előtti előírásokat mindig az adott laboratórium vagy a kezelőorvos útmutatása szerint érdemes követni.

Hogyan történik az epesavvizsgálat?

Az epesavszint meghatározásához vénás vérmintát vesznek.

Maga a mintavétel a szokásos laboratóriumi vérvételhez hasonló, és általában néhány perc alatt elvégezhető.

Az eredményt a laboratórium referenciaértékei, a várandósság időszaka, a tünetek és az egyéb laboreredmények alapján kell értékelni.

Mi történik, ha magas az epesavszint?

Emelkedett epesavszint esetén először meg kell határozni, hogy az eltérés hátterében terhességi cholestasis vagy más máj- és epeúti betegség áll-e.

A további kivizsgálás része lehet:

• ismételt epesavvizsgálat;
• májfunkciós laborvizsgálat;
• gyógyszerek és kórelőzmény áttekintése;
• szükség esetén hasi ultrahang;
• egyéb májbetegségek célzott kizárása;
• szülészeti vizsgálat.

Ha a tünetek szokatlanul korán kezdődnek, az eltérések kifejezettek, vagy a panaszok szülés után sem rendeződnek, további hepatológiai kivizsgálás is indokolt lehet.

Milyen gyakran kell ellenőrizni az epesavszintet?

Nincs minden várandósra alkalmazható egységes ellenőrzési gyakoriság.

Igazolt terhességi cholestasis esetén az epesav- és májfunkciós vizsgálatokat rendszeresen megismételhetik. Az ellenőrzés időpontját az epesavszint, a tünetek, a terhességi kor és az egyéb kockázati tényezők alapján határozzák meg.

A diagnózist követően gyakran rövid időn belül – például körülbelül egy hét múlva – ismételt laborvizsgálatra kerülhet sor.

Ezért az általános „1–2 hetente szükséges” szabály helyett mindig egyéni ellenőrzési tervet érdemes követni.

Milyen egyéb vizsgálatokra lehet szükség?

Az epesavvizsgálat mellett szükség lehet:

• szülészeti vizsgálatra;
• magzati állapotellenőrzésre;
• hasi vagy máj-epeúti ultrahangra;
• további laboratóriumi vizsgálatokra;
• bizonyos esetekben hepatológiai konzultációra.

A hasi ultrahang elsősorban akkor lehet hasznos, ha más máj- vagy epeúti betegség – például epekövesség vagy epeúti elzáródás – lehetősége is felmerül.

Fontos, hogy a magzati ultrahang önmagában nem alkalmas az ICP okozta valamennyi magzati kockázat előrejelzésére.

Hogyan kezelhető a terhességi cholestasis?

A kezelés és a követés mindig egyénre szabott.

Figyelembe kell venni:

• az epesavszintet;
• a tünetek súlyosságát;
• a terhességi kort;
• az anya állapotát;
• az egyéb terhességi kockázati tényezőket.

Az ursodeoxycholsav (UDCA) alkalmazható az anyai viszketés kezelésére, és számos szakmai ajánlásban elsőként választandó gyógyszerként szerepel az anyai tünetek enyhítésére.

Fontos azonban, hogy a gyógyszeres kezelés nem helyettesíti az epesavszint és a terhesség megfelelő szülészeti követését.

Az étrendi változtatások önmagukban nem tekinthetők az ICP bizonyított kezelésének, ezért nem indokolt általánosan szigorú zsírszegény étrendet előírni.

Szükséges lehet korábbi szülés?

Bizonyos esetekben igen.

A szülés optimális időpontját elsősorban:

• az epesavszint;
• a terhességi kor;
• az egyéb anyai és magzati kockázati tényezők

alapján határozzák meg.

Különösen 100 μmol/L vagy magasabb epesavszint esetén kerülhet szóba a terhesség korábbi befejezése.

Az egyes nemzetközi szakmai ajánlások a pontos időzítésben némileg eltérhetnek, ezért a szülés időpontját minden esetben a gondozó szülészeti team határozza meg.

A terhességi cholestasis önmagában nem jelenti azt, hogy császármetszés szükséges.

Mikor szükséges mielőbb orvoshoz fordulni?

Várandósság alatt orvosi vizsgálat javasolt, ha:

• újonnan jelentkező, erős vagy tartós bőrviszketés alakul ki;
• a viszketés a tenyéren vagy talpon különösen intenzív;
• a viszketéshez nem társul magyarázó bőrkiütés;
• sárgaság jelentkezik;
• a vizelet feltűnően sötétté válik;
• a széklet szokatlanul világossá válik.

A magzatmozgások észrevehető csökkenése esetén nem a következő tervezett laborvizsgálatra kell várni, hanem haladéktalanul fel kell venni a kapcsolatot a szülészeti ellátóhellyel.

Epesavvizsgálat a Budai Magánklinikán

A Budai Magánklinikán laboratóriumi epesavvizsgálat és a májműködés megítélését segítő további laborparaméterek vizsgálata is elérhető lehet.

Várandósság alatt jelentkező, terhességi cholestasisra utaló panaszok esetén az epesavszintet mindig a tünetekkel, a májfunkciós eredményekkel és a szülészeti állapottal együtt szükséges értékelni.

Szükség esetén a laboratóriumi kivizsgálás szülészeti-nőgyógyászati konzultációval, ultrahangvizsgálattal vagy további szakorvosi vizsgálatokkal egészíthető ki.

Gyakori kérdések az epesavvizsgálatról

Mikor indokolt epesavvizsgálat terhességben?

Elsősorban akkor, ha terhességi cholestasis lehetősége merül fel, például tartós, erős, kiütés nélküli bőrviszketés jelentkezik.

A tenyér és a talp viszketése biztosan terhességi cholestasist jelent?

Nem. A tünet jellegzetes lehet, de önmagában nem bizonyítja az ICP-t. A diagnózishoz laboratóriumi vizsgálat és orvosi értékelés szükséges.

Lehet normális a májfunkció, miközben magas az epesavszint?

Igen. Az epesavszint eltérése akkor is előfordulhat, ha egyes májfunkciós paraméterek még normálisak.

Normális epesavszint kizárja a terhességi cholestasist?

Egyetlen normális eredmény nem feltétlenül. A viszketés megelőzheti a laboratóriumi eltérést, ezért tartós panasz esetén ismételt vizsgálat lehet szükséges.

Éhgyomorra kell menni epesavvizsgálatra?

Terhességi cholestasis kivizsgálásakor nem minden protokoll ír elő éhgyomri mintavételt. Mindig az adott laboratórium és a kezelőorvos előírását kell követni.

Mit jelent a 100 μmol/L feletti epesavszint?

A legalább 100 μmol/L-es érték súlyos ICP-nek felelhet meg, és magasabb magzati kockázattal járhat. Ilyen esetben szoros szülészeti követés és a szülés időzítésének megtervezése szükséges.

Elmúlik a terhességi cholestasis szülés után?

Az ICP általában rendeződik a szülést követően. Ha a tünetek vagy laboratóriumi eltérések tartósan fennmaradnak, más máj- vagy epeúti betegség irányában további kivizsgálás szükséges.

Kiújulhat a következő terhességben?

Igen. A korábban terhességi cholestasisban érintett nőknél egy későbbi várandósság során ismét kialakulhat az állapot.

Összegzés

A laboratóriumi epesavvizsgálat terhességben elsősorban az intrahepaticus terhességi cholestasis kivizsgálásában és követésében játszik fontos szerepet.

A betegség legjellemzőbb tünete az erős, rendszerint kiütés nélküli bőrviszketés. A viszketés azonban megelőzheti a laboratóriumi eltéréseket, ezért tartós panaszok esetén normális első eredmény után is szükség lehet az epesavszint ismételt ellenőrzésére.

Az epesavszint nagysága a magzati kockázat megítélésében is fontos. Különösen a 100 μmol/L vagy magasabb érték igényel fokozott szülészeti figyelmet.

Az eredményt mindig a tünetekkel, a májfunkciós laborértékekkel, a terhességi korral és az egyéb kockázati tényezőkkel együtt kell értékelni. Igazolt terhességi cholestasis esetén egyénre szabott laboratóriumi és szülészeti követés szükséges.