A transzkraniális Doppler ultrahang vizsgálat, röviden TCD, speciális ultrahangos eljárás, amelynek segítségével a koponyán belüli fő artériák véráramlási viszonyai vizsgálhatók.
A módszer elsősorban nem az erek anatómiai szerkezetét ábrázolja, hanem a bennük áramló vér sebességéről, irányáról és áramlási mintázatáról szolgáltat információt.
A transzkraniális Doppler ultrahang nem invazív, ionizáló sugárzással nem jár, ezért megfelelő indikáció esetén ismételten is alkalmazható. Különösen fontos szerepet tölthet be bizonyos cerebrovaszkuláris betegségek vizsgálatában és monitorozásában.
A Budai Magánklinikán végzett transzkraniális Doppler ultrahang az agyi keringés célzott vizsgálatában nyújthat segítséget. A vizsgálat szükségességét mindig a panaszok, a kórelőzmény és a klinikai kérdés alapján érdemes meghatározni.
Mi az a transzkraniális Doppler ultrahang?
A transzkraniális Doppler ultrahang speciális Doppler-ultrahangos módszer.
A készülék ultrahanghullámokat bocsát ki, amelyek a vérben mozgó vörösvértestekről visszaverődve lehetővé teszik a véráramlás jellemzőinek meghatározását.
A vizsgálattal többek között értékelhető:
- a véráramlás sebessége;
- a véráramlás iránya;
- az áramlási hullámforma;
- a pulzatilitás;
- a két oldal közötti különbség;
- valamint bizonyos kóros hemodinamikai mintázatok.
A TCD tehát elsősorban funkcionális, hemodinamikai információt szolgáltat az agyi keringésről.
Hogyan jut át az ultrahang a koponyán?
A koponyacsont jelentősen gyengíti az ultrahanghullámokat, ezért a vizsgálat során úgynevezett akusztikus ablakokat használnak.
A legfontosabb vizsgálati területek:
- a halántéktáj – transtemporalis ablak;
- a szem környéke – transorbitalis ablak;
- a tarkó, illetve a foramen magnum területe – transforaminalis ablak;
- egyes méréseknél a submandibularis vagy nyaki terület.
Ezeken keresztül különböző intracranialis artériák áramlása vizsgálható.
Fontos korlát, hogy nem mindenkinél biztosítható ugyanolyan jó ultrahangos jel. A koponyacsont vastagsága és egyéni anatómiai sajátosságai miatt bizonyos erek egyes pácienseknél nehezebben vagy egyáltalán nem vizsgálhatók megfelelően.
Mely agyi erek vizsgálhatók TCD-vel?
A transzkraniális Doppler segítségével többek között vizsgálható:
- a középső agyi artéria (MCA);
- az elülső agyi artéria (ACA);
- a hátsó agyi artéria (PCA);
- az intracranialis carotis bizonyos szakaszai;
- a vertebralis artériák intracranialis szakasza;
- a basilaris artéria;
- valamint meghatározott protokoll szerint további érterületek.
A különböző ereket az ultrahangos ablak, a vizsgálati mélység és a véráramlás iránya alapján azonosítják.
Mit mutathat meg a transzkraniális Doppler?
A TCD az agyi erekben kialakuló hemodinamikai változásokról szolgáltathat információt.
A vizsgálat segítségével bizonyos klinikai helyzetekben felismerhetők vagy követhetők például:
- intracranialis érszűkületre utaló áramlási eltérések;
- érelzáródással összefüggő kóros áramlási mintázatok;
- subarachnoidealis vérzés után kialakuló vasospasmus;
- kórosan magas vagy alacsony áramlási sebességek;
- kollaterális, vagyis megkerülő keringés;
- egyes mikroembóliás jelek;
- bizonyos cerebrovascularis reakciók;
- meghatározott intenzív terápiás helyzetekben az intracranialis keringés súlyos zavarára utaló mintázatok.
A TCD eredményét azonban mindig a klinikai állapottal és szükség esetén más képalkotó vizsgálatokkal együtt kell értékelni.
TCD és stroke
A transzkraniális Dopplernek szerepe lehet bizonyos cerebrovascularis betegségek vizsgálatában.
Akut ischaemiás stroke esetén például kiegészítő információt szolgáltathat egyes intracranialis artériák véráramlásáról, elzáródásra vagy jelentős szűkületre utaló hemodinamikai eltérésekről, illetve bizonyos esetekben a keringés változásának követésére is használható.
Fontos azonban, hogy akut stroke gyanúja esetén a TCD nem helyettesíti a sürgős stroke-ellátást és a szükséges agyi képalkotó vizsgálatokat.
Hirtelen kialakuló:
- féloldali gyengeség vagy zsibbadás;
- beszédzavar;
- arcaszimmetria;
- látászavar;
- súlyos egyensúly- vagy koordinációs zavar
esetén azonnali sürgősségi ellátás szükséges.
TCD és intracranialis érszűkület
A jelentős intracranialis érszűkület megváltoztathatja az érben mérhető véráramlási sebességet és hullámformát.
A TCD ezért megfelelő klinikai helyzetben alkalmas lehet intracranialis stenosisra utaló hemodinamikai eltérések felismerésére és ismert eltérés követésére.
A pontos anatómiai viszonyok meghatározásához ugyanakkor CTA-, MRA- vagy más angiográfiás vizsgálatra is szükség lehet.
Vasospasmus monitorozása subarachnoidealis vérzés után
A transzkraniális Doppler egyik klasszikus alkalmazási területe a subarachnoidealis vérzés után kialakuló vasospasmus monitorozása.
A vasospasmus az agyi artériák kóros összehúzódása, amely csökkentheti az agyszövet vérellátását.
A beszűkült érben megváltozhat – jellemzően növekedhet – a mért véráramlási sebesség. Az értékelés azonban nem egyetlen sebességérték alapján történik: az érterület, a mérési tendencia és bizonyos sebességarányok is fontosak lehetnek.
Mivel a TCD sugárterheléssel nem jár és ismételhető, különösen alkalmas lehet a keringési változások sorozatos követésére.
Mikroembóliák vizsgálata
Speciális TCD-monitorozással bizonyos esetekben az agyi keringésben megjelenő mikroembóliás jelek is észlelhetők.
Ennek meghatározott cerebrovascularis betegségek és klinikai helyzetek kivizsgálásában lehet jelentősége.
Ez speciális vizsgálati protokollt igényel, és nem része automatikusan minden rutin TCD-vizsgálatnak.
Jobb-bal sönt vizsgálata TCD-vel
Speciális, kontrasztanyagos – úgynevezett buboréktesztet alkalmazó – transzkraniális Doppler-vizsgálattal jobb-bal irányú sönt jelenléte is vizsgálható.
Ennek például nyitott foramen ovale (PFO) gyanúja esetén lehet szerepe.
Ez azonban külön vizsgálati protokoll, és nem azonos a hagyományos nyugalmi TCD-vizsgálattal.
Sarlósejtes betegség és TCD
Gyermekek sarlósejtes betegségében a transzkraniális Dopplernek kiemelt, bizonyítékokon alapuló szerepe van.
Meghatározott korcsoportokban az intracranialis artériák véráramlási sebességének mérésével azonosíthatók azok a gyermekek, akiknél magasabb lehet a stroke kockázata.
Ez a TCD egyik jól meghatározott szűrési alkalmazási területe.
Emelkedett koponyaűri nyomás vizsgálata
A koponyaűri nyomás változásai befolyásolhatják az intracranialis artériák Doppler-hullámformáját és pulzatilitását.
A TCD ezért bizonyos intenzív terápiás és neurológiai helyzetekben kiegészítő, közvetett információt nyújthat az intracranialis hemodinamikáról.
Önmagában azonban nem tekinthető a koponyaűri nyomás közvetlen mérésére szolgáló vizsgálatnak, és nem helyettesíti az erre alkalmazott standard diagnosztikai vagy monitorozási módszereket.
Agyi keringés vizsgálata agyhalál megállapításakor
Meghatározott körülmények között a transzkraniális Doppler segítségével az intracranialis keringés súlyos zavarára vagy megszűnésére jellemző áramlási mintázatok vizsgálhatók.
Ennek az agyhalál megállapításához kapcsolódó szerepe az adott ország jogszabályaitól, szakmai protokolljaitól és a rendelkezésre álló kiegészítő vizsgálatoktól függ.
Ezért a TCD ebben az összefüggésben nem önálló diagnosztikai eljárásként értelmezendő.
Fejfájás vagy szédülés miatt szükséges TCD?
A fejfájás és a szédülés rendkívül gyakori panasz, amelynek számos neurológiai és nem neurológiai oka lehet.
Önmagában a fejfájás vagy szédülés nem jelenti automatikusan azt, hogy transzkraniális Doppler-vizsgálatra van szükség.
TCD akkor lehet indokolt, ha a panaszok és az orvosi vizsgálat alapján olyan cerebrovascularis eltérés merül fel, amelynek megítéléséhez az intracranialis véráramlás vizsgálata érdemi információt nyújthat.
A megfelelő vizsgálati módszert ezért neurológiai értékelés alapján célszerű kiválasztani.
TCD vagy nyaki ér ultrahang?
A két vizsgálat nem ugyanaz.
A nyaki erek Doppler-ultrahangja elsősorban az agyat ellátó extracranialis carotis- és vertebralis artériák nyaki szakaszát vizsgálja.
A transzkraniális Doppler ezzel szemben elsősorban a koponyán belüli artériák véráramlási viszonyairól szolgáltat információt.
Bizonyos cerebrovascularis kérdések esetén a két vizsgálat egymást kiegészítheti.
TCD vagy CT-/MR-angiográfia?
A vizsgálatok eltérő információt szolgáltatnak.
A TCD egyik legfontosabb előnye, hogy valós időben, sugárterhelés nélkül és ismételhető módon vizsgálja a véráramlás hemodinamikai jellemzőit.
A CT-angiográfia és MR-angiográfia ezzel szemben részletesebb anatómiai információt adhat az intracranialis erekről.
A megfelelő vizsgálat kiválasztása mindig a klinikai kérdéstől függ. Bizonyos esetekben ezek a módszerek egymás kiegészítői.
Milyen értékeket mér a transzkraniális Doppler?
A TCD során többféle áramlási paraméter értékelhető.
Ilyen többek között:
- a csúcsszisztolés sebesség;
- a végdiasztolés sebesség;
- az átlagos áramlási sebesség;
- a pulzatilitási index;
- az áramlás iránya;
- az áramlási hullámforma;
- valamint egyes klinikai kérdésekben különböző sebességarányok.
Az eredmény értelmezése nem egyetlen mérési érték alapján történik.
Milyen a normális TCD-eredmény?
Nincs minden emberre és minden érre alkalmazható egyetlen „normál TCD-érték”.
Az áramlási sebességet befolyásolja többek között:
- az életkor;
- a vizsgált ér;
- a vérnyomás és a keringési állapot;
- a vér szén-dioxid-szintje;
- a hematokrit;
- valamint más élettani és kóros tényezők.
Általánosságban az MCA-ban mérhető átlagos áramlási sebesség magasabb, mint például a PCA-ban vagy a vertebrobasilaris rendszer egyes szakaszaiban.
A lelet értelmezésekor ezért nem egyetlen interneten található „normálértéket”, hanem az adott érhez, életkorhoz, vizsgálati protokollhoz és klinikai kérdéshez tartozó referenciaértékeket kell figyelembe venni.
Mit jelent a magas áramlási sebesség?
A magasabb véráramlási sebesség bizonyos körülmények között érszűkületre vagy vasospasmusra utalhat.
Önmagában azonban egy magas sebességérték nem elegendő a diagnózishoz.
Például subarachnoidealis vérzés után a vasospasmus értékelésénél nemcsak az MCA áramlási sebessége, hanem az intracranialis és extracranialis áramlási sebességek aránya – például a Lindegaard-index – is fontos lehet.
Ez segíthet elkülöníteni a vasospasmust más, fokozott áramlással járó állapotoktól.
Mit jelent az alacsony áramlási sebesség?
Az alacsony sebesség hátterében szintén többféle ok állhat.
Befolyásolhatja például:
- az életkor;
- az alacsonyabb perctérfogat;
- az intracranialis hemodinamika;
- súlyos érbetegség;
- proximális érszűkület vagy elzáródás;
- illetve technikai tényező.
Ezért az alacsony sebesség önmagában nem jelent automatikusan csökkent agyi perfúziót vagy érelzáródást.
Hogyan kell felkészülni a TCD-vizsgálatra?
A transzkraniális Doppler általában nem igényel különleges előkészületet.
A vizsgálathoz rendszerint nem szükséges éhgyomorra érkezni.
Érdemes magával hozni:
- a korábbi neurológiai leleteket;
- CT- vagy MR-vizsgálatok eredményeit;
- korábbi nyaki ér ultrahang leletét;
- valamint a rendszeresen szedett gyógyszerek listáját.
Gyógyszerét ne hagyja el kizárólag a TCD miatt, hacsak kezelőorvosa kifejezetten másként nem rendelkezik.
Hogyan zajlik a transzkraniális Doppler ultrahang?
A vizsgálat alatt a páciens általában fekvő vagy kényelmes ülő helyzetben helyezkedik el.
A vizsgáló az ultrahangfejet a megfelelő akusztikus ablakokhoz helyezi. A megfelelő kontaktus érdekében ultrahanggélt használ.
A vizsgálat során az ultrahangfejet több pozícióba helyezhetik annak érdekében, hogy azonosítsák és megvizsgálják a különböző intracranialis artériákat.
A készülék rögzíti az áramlási spektrumokat, amelyekből meghatározhatók a szükséges hemodinamikai paraméterek.
A vizsgálat nem jár ionizáló sugárzással vagy érpunkcióval.
Mennyi ideig tart a vizsgálat?
A vizsgálat időtartama függ:
- a klinikai kérdéstől;
- a vizsgált erek számától;
- a vizsgálati protokolltól;
- valamint attól, hogy milyen jól érhetők el az akusztikus ablakok.
Ezért nem minden TCD-vizsgálat időtartama azonos.
Speciális monitorozási vizsgálatok – például mikroembólia-monitorozás – hosszabb időt is igénybe vehetnek.
Fájdalmas a TCD-vizsgálat?
A TCD nem invazív vizsgálat, ezért általában nem jár fájdalommal.
A páciens legfeljebb enyhe nyomást érezhet ott, ahol a vizsgáló az ultrahangfejet a bőrhöz helyezi.
Transorbitalis vizsgálat esetén külön vizsgálati technikai és biztonsági szabályokat alkalmaznak.
Van sugárterhelése?
Nincs.
A TCD ultrahanghullámokat használ, ezért nem jár ionizáló sugárterheléssel.
Ez az egyik oka annak, hogy megfelelő indikáció esetén sorozatos kontrollvizsgálatokra és monitorozásra is alkalmas.
Milyen korlátai vannak a TCD-nek?
A transzkraniális Doppler hasznos vizsgálat, de vannak korlátai.
Az eredményt befolyásolhatja:
- az akusztikus ablak minősége;
- a koponyacsont vastagsága;
- az életkor;
- az anatómiai variációk;
- a vizsgálat közbeni mozgás;
- az aktuális élettani és keringési állapot;
- valamint a vizsgáló tapasztalata.
Bizonyos pácienseknél megfelelő transtemporalis jel egyáltalán nem nyerhető.
Emellett a TCD elsősorban hemodinamikai információt szolgáltat. Ha részletes anatómiai ábrázolásra van szükség, más képalkotó módszer – például CTA vagy MRA – válhat indokolttá.
Mit jelent a kóros TCD-eredmény?
A kóros eredmény nem jelent automatikusan egy meghatározott diagnózist.
A lelet alapján felmerülhet például:
- intracranialis érszűkület;
- érelzáródással összefüggő keringési eltérés;
- vasospasmus;
- megváltozott cerebrovascularis hemodinamika;
- kollaterális keringés;
- vagy más áramlási rendellenesség.
A következő lépést mindig a klinikai helyzet határozza meg.
Szükség esetén további vizsgálat lehet például koponya-CT, CT-angiográfia, MR, MR-angiográfia vagy más célzott cerebrovascularis vizsgálat.
Milyen előnyei vannak a transzkraniális Dopplernek?
A TCD egyik legfontosabb előnye, hogy:
- nem invazív;
- nem jár ionizáló sugárzással;
- valós időben vizsgálja az agyi véráramlást;
- megfelelő indikáció esetén ismételhető;
- sorozatos mérésekre és monitorozásra is használható;
- egyes klinikai helyzetekben akár ágy mellett is elvégezhető;
- és funkcionális információt adhat, amely más képalkotó vizsgálatok eredményeit kiegészítheti.
A TCD egyik legnagyobb értéke tehát nem az, hogy minden agyi érbetegséget önmagában diagnosztizál, hanem hogy valós idejű hemodinamikai információt szolgáltat az intracranialis keringésről.
Gyakori kérdések
Fájdalmas a transzkraniális Doppler ultrahang?
Általában nem. A vizsgálat nem invazív, legfeljebb az ultrahangfej enyhe nyomása érezhető.
Kell éhgyomorra érkezni?
Általában nem. A hagyományos TCD-vizsgálat rendszerint nem igényel éhgyomri állapotot.
Van sugárterhelése a TCD-nek?
Nincs. A vizsgálat ultrahanghullámokat használ.
Kimutatja a TCD az agyi érszűkületet?
A TCD az érszűkület következtében kialakuló hemodinamikai eltérések felismerésében nyújthat segítséget. A pontos anatómiai megítéléshez bizonyos esetekben CTA vagy MRA is szükséges lehet.
Kimutatja a TCD az aneurysmát?
A TCD nem elsődleges aneurysma-diagnosztikai vizsgálat. Aneurysma gyanúja esetén részletes érképalkotó vizsgálatra – például CTA-ra vagy MRA-ra – lehet szükség.
Stroke gyanúja esetén elég a TCD?
Nem. Akut stroke gyanúja sürgősségi állapot. A TCD kiegészítő vizsgálat lehet, de nem helyettesíti a sürgős neurológiai ellátást és a szükséges agyi képalkotást.
Gyermekeknél is végezhető?
Igen. A TCD gyermekeknél is alkalmazható. Különösen fontos szerepe van például sarlósejtes betegségben bizonyos gyermekek stroke-kockázatának felmérésében.
Megismételhető a vizsgálat?
Igen. Mivel nem jár ionizáló sugárterheléssel, megfelelő indikáció esetén ismételten elvégezhető.
Transzkraniális Doppler ultrahang vizsgálat a Budai Magánklinikán
A Budai Magánklinikán a transzkraniális Doppler ultrahang vizsgálat az intracranialis keringés célzott felmérésében nyújthat segítséget.
A vizsgálat során az agyi artériák véráramlási sebességét, irányát és áramlási mintázatát értékelik.
A TCD szükségességét mindig az adott panaszok, a kórelőzmény, a neurológiai állapot és a korábbi vizsgálati eredmények alapján célszerű meghatározni.
Amennyiben részletesebb anatómiai képalkotásra vagy további neurológiai kivizsgálásra van szükség, a TCD eredménye alapján további vizsgálatok válhatnak indokolttá.
Összegzés
A transzkraniális Doppler ultrahang vizsgálat nem invazív és sugárterheléssel nem járó módszer, amely valós időben nyújt információt a koponyán belüli fő artériák véráramlási viszonyairól.
A TCD-nek szerepe lehet többek között intracranialis keringési eltérések vizsgálatában, subarachnoidealis vérzés utáni vasospasmus monitorozásában, egyes érszűkületek hemodinamikai értékelésében, valamint speciális klinikai helyzetekben mikroembóliák vagy egyéb keringési eltérések vizsgálatában.
A módszer elsősorban funkcionális információt szolgáltat, ezért szükség esetén CT-, MR- vagy angiográfiás vizsgálatok egészíthetik ki.
A TCD eredményét minden esetben a panaszokkal, a kórelőzménnyel és az egyéb vizsgálati eredményekkel együtt kell értékelni.