A kardiológiai kivizsgálás nem kizárólag EKG-ból, szívultrahangból vagy más műszeres vizsgálatokból áll. A vérből meghatározható laboratóriumi paraméterek számos olyan információval szolgálhatnak, amelyek segítik a szív- és érrendszeri kockázat felmérését, egyes betegségek felismerését, illetve a további kivizsgálás irányának meghatározását.

A laboreredményekből többek között következtetni lehet a zsír- és szénhidrát-anyagcsere állapotára, a veseműködésre, bizonyos gyulladásos folyamatokra, a véralvadás egyes jellemzőire, illetve meghatározott biomarkerek segítségével a szívizom terhelésére vagy károsodására is.

Fontos azonban, hogy egy laboratóriumi eredményt soha nem szabad önmagában értékelni. Egy eltérő érték nem jelent automatikusan szívbetegséget, és a referencia-tartományba eső eredmény sem zár ki minden kardiológiai problémát. A laborleletet mindig az életkorral, a panaszokkal, a kórelőzménnyel, a gyógyszerszedéssel, a társbetegségekkel és szükség esetén a kardiológiai vizsgálatok eredményeivel együtt kell értékelni.

A Budai Magánklinikán a kardiológiai kivizsgálás során a szakorvos a páciens egyéni állapotának megfelelően határozhatja meg, hogy mely laboratóriumi paraméterek vizsgálata indokolt.

Kardiológiai laborvizsgálat – miért fontos a szív- és érrendszeri kivizsgálásban?

A szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában számos tényező játszhat szerepet. Egy részük – például az életkor vagy az örökletes hajlam – nem befolyásolható, más kockázati tényezők azonban felismerhetők és megfelelő életmóddal vagy kezeléssel módosíthatók.

Ilyen lehet többek között:

    a magas vérnyomás,

    a cukorbetegség és más szénhidrátanyagcsere-zavar,

    az emelkedett LDL-koleszterin,

    a magas trigliceridszint,

    a túlsúly,

    a dohányzás,

    a mozgásszegény életmód,

    valamint a tartós pszichés terhelés.

A laborvizsgálat ezek közül több tényező objektív felmérését lehetővé teszi. Emellett egyes speciális laborparaméterek olyan eltérésekre is felhívhatják a figyelmet, amelyek további kardiológiai kivizsgálást indokolhatnak.

Kardiológiai laborvizsgálat – milyen esetekben lehet indokolt?

A szív- és érrendszeri kockázatot felmérő laborvizsgálat megelőző jelleggel és már meglévő panaszok esetén egyaránt hasznos lehet.

Különösen indokolt lehet például:

    általános egészségügyi szűrés részeként,

    40 éves kor felett,

    családban előforduló szív- és érrendszeri betegségek esetén,

    magas vérnyomás mellett,

    cukorbetegség vagy annak fokozott kockázata esetén,

    túlsúlynál,

    dohányzás mellett,

    mozgásszegény életmód esetén,

    tartós stressznek kitett személyeknél,

    jelentős fizikai vagy pszichés megterhelés mellett,

    életmódváltás megkezdése előtt,

    illetve az életmódváltás eredményességének követése céljából.

Laboratóriumi kivizsgálás indokolt lehet fáradékonyság, csökkent fizikai terhelhetőség, mellkasi panasz, légszomj, ritmuszavarérzés vagy más kardiológiai tünet esetén is.

Ezek a tünetek természetesen nem kizárólag szívbetegség következtében jelentkezhetnek, ezért a laborvizsgálat ilyenkor is a komplex kivizsgálás egyik elemét jelentheti.

Kardiológiai laborértékek – mit vizsgálhatnak a kivizsgálás során?

Nincs egyetlen olyan általános „kardiológiai labor”, amely minden páciens számára ugyanazokat a vizsgálatokat tartalmazná. A szükséges paramétereket a panaszok, a kockázati tényezők és a feltételezett betegség alapján érdemes meghatározni.

A vizsgálatok között szerepelhet többek között:

    teljes vérkép,

    vércukor,

    inzulin és HOMA-index,

    összkoleszterin,

    LDL-koleszterin,

    HDL-koleszterin,

    non-HDL-koleszterin,

    triglicerid,

    Lipoprotein(a),

    kreatinin és eGFR,

    karbamid,

    húgysav,

    elektrolitok,

    CRP vagy ultraszenzitív CRP,

    süllyedés,

    CK,

    CK-MB,

    LDH,

    troponin,

    NT-proBNP vagy proBNP,

    homocisztein,

    fibrinogén,

    protrombin,

    D-dimer,

    TSH,

    valamint meghatározott esetekben genetikai vizsgálatok, például Leiden-mutáció vizsgálata.

Hogy ezek közül pontosan melyek szükségesek, azt mindig az adott klinikai helyzet határozza meg.

Teljes vérkép kardiológiai kivizsgálás során

A teljes vérkép alapvető laboratóriumi vizsgálat, amely információt ad többek között a vörösvértestek, fehérvérsejtek és vérlemezkék állapotáról.

Kardiológiai panaszok esetén azért is lehet jelentősége, mert például a vérszegénység fáradékonyságot, szapora szívverést, gyengeséget és csökkent terhelhetőséget okozhat. Ezek a panaszok bizonyos esetekben szívbetegség tüneteihez hasonlíthatnak vagy egy már meglévő kardiológiai állapot mellett fokozhatják a panaszokat.

Vércukor és szénhidrát-anyagcsere – kardiovaszkuláris kockázat

A vércukorvizsgálat a vér glükózkoncentrációjáról ad információt, és fontos szerepet játszik a cukorbetegség felismerésében és követésében.

A tartósan magas vércukorszint hosszú távon károsíthatja az ereket, ezért a cukorbetegség a szív- és érrendszeri betegségek egyik jelentős kockázati tényezője.

Bizonyos esetekben az éhomi vércukor mellett inzulinszint és HOMA-index meghatározására is sor kerülhet a szénhidrát-anyagcsere részletesebb értékeléséhez.

Koleszterin és szív-érrendszeri kockázat – miért fontos a lipidprofil?

A koleszterin nélkülözhetetlen anyag a szervezet számára. Részt vesz többek között a sejthártyák felépítésében, és az epesavak előállításában is fontos szerepe van.

A vérzsírok értékelésekor azonban nem elegendő kizárólag az összkoleszterin értékét figyelembe venni. A teljes kardiovaszkuláris kockázat megítéléséhez az LDL-, HDL-, non-HDL-koleszterin és a triglicerid értékének is jelentősége lehet.

LDL-koleszterin – mit jelent a kardiovaszkuláris kockázat szempontjából?

Az LDL feladata a koleszterin szállítása a májból a szervezet különböző sejtjeihez.

Ha túl sok LDL-koleszterin kering a vérben, az hozzájárulhat az érfalban kialakuló plakkok képződéséhez és az érelmeszesedés folyamatához.

Az LDL-koleszterin megfelelő célértéke nem mindenkinél azonos. Minél magasabb valakinek az összesített szív- és érrendszeri kockázata, annál alacsonyabb LDL-célérték lehet indokolt.

HDL-koleszterin – hogyan értékelhető a lipidprofil részeként?

A HDL részt vesz a koleszterin perifériás szövetekből és érfalakból történő elszállításában a máj irányába.

A HDL-szintet azonban szintén a teljes lipidprofillal és a páciens egyéb kockázati tényezőivel együtt kell értékelni.

Non-HDL-koleszterin – mit mutat meg?

A non-HDL-koleszterin értéke az összkoleszterinből a HDL-koleszterin kivonásával számítható ki.

Ez az érték összefoglaló információt ad azokról a koleszterint szállító részecskékről, amelyek részt vehetnek az érelmeszesedés kialakulásában, ezért bizonyos esetekben hasznos kiegészítő paraméter a kardiovaszkuláris rizikó megítélésében.

Triglicerid – mit jelent az emelkedett érték?

A trigliceridek a szervezet fontos energiaforrásai. A táplálékkal felvett zsírok jelentős része triglicerid formájában kerül a szervezetbe, a fel nem használt energia pedig részben zsírszövetként raktározódik.

Túlzott szénhidrátbevitel mellett a szervezet maga is képes triglicerideket előállítani.

Magas trigliceridszint hátterében többek között túlsúly, kedvezőtlen táplálkozás, túlzott alkoholfogyasztás, egyes pajzsmirigybetegségek, bizonyos gyógyszerek vagy öröklött anyagcserezavarok állhatnak.

A tartósan emelkedett trigliceridszint a többi rizikófaktorral együtt növelheti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

Lipoprotein(a) – Lp(a) és a kardiovaszkuláris kockázat

A Lipoprotein(a), röviden Lp(a) egy részben genetikailag meghatározott vérzsírparaméter.

Emelkedett szintje fokozott kardiovaszkuláris kockázattal társulhat, ezért meghatározása bizonyos esetekben – például családi halmozódás vagy más rizikótényezők fennállásakor – kiegészítő információt adhat.

Mivel szintjét jelentős részben öröklött tényezők határozzák meg, értékelése eltér a hagyományos életmóddal erősebben befolyásolható vérzsírparaméterekétől.

Homocisztein – mit jelezhet az emelkedett érték?

A homocisztein egy kéntartalmú aminosav, amely normális körülmények között kis mennyiségben van jelen a vérben.

Emelkedett koncentrációja összefüggésbe hozható az érfal károsodásával és bizonyos szív- és érrendszeri kockázatokkal.

A homociszteinszintet ugyanakkor nem önmagában, hanem a teljes klinikai kép részeként kell értékelni.

CRP és ultraszenzitív CRP – gyulladás és kardiovaszkuláris kockázat

A C-reaktív protein, vagyis CRP egy úgynevezett akut fázis fehérje, amelynek szintje gyulladásos folyamatok során megemelkedhet.

A hagyományos CRP-vizsgálatot elsősorban gyulladásos állapotok felismerésére és követésére használják.

Az ultraszenzitív CRP – hs-CRP – ennél alacsonyabb CRP-koncentrációk pontosabb meghatározására alkalmas, és meghatározott esetekben kiegészítő információt adhat a kardiovaszkuláris kockázat felmérése során.

Mivel a CRP számos fertőzéses és gyulladásos állapotban is emelkedhet, önmagában nem tekinthető szívbetegséget igazoló vizsgálatnak.

CK és CK-MB – mit mutathatnak a laborértékek?

A kreatin-kináz, vagyis CK olyan enzim, amely elsősorban az izmokban található. Szintje izomsejtek károsodása esetén emelkedhet.

A CK-MB a kreatin-kináz egyik izoenzime, amelynek meghatározását korábban széles körben alkalmazták a szívizomkárosodás laboratóriumi vizsgálatában.

A laboreredmények értékelésekor fontos figyelembe venni, hogy a CK más izomsérülések, intenzív fizikai terhelés vagy izombetegségek következtében is emelkedhet.

Troponin – a szívizomkárosodás fontos laboratóriumi biomarkere

A troponin a szívizomsejtek károsodásának egyik fontos laboratóriumi biomarkere.

Emelkedett troponinszint többek között akut szívizomkárosodás esetén jelentkezhet. A laboreredményt azonban mindig a tünetekkel, az EKG-val, a troponinszint időbeli változásával és más vizsgálatok eredményével együtt értékelik.

Akut mellkasi fájdalom és szívinfarktus gyanúja esetén a troponinvizsgálat sürgősségi ellátás keretében történő alkalmazása lehet szükséges; ilyen panasz esetén nem egy rutin laborvizsgálat időpontjára kell várni.

NT-proBNP és proBNP – szívelégtelenség laboratóriumi biomarkerei

Az NT-proBNP, illetve a BNP/proBNP rendszerhez tartozó biomarkerek a szív fokozott terheléséről adhatnak információt.

Meghatározásuk különösen fontos lehet szívelégtelenség gyanúja esetén. Az érték segítheti a diagnosztikát, illetve a betegség súlyosságának és bizonyos esetekben a kezelés eredményességének megítélését.

Az eredményt azonban számos egyéb tényező, például az életkor és a vesefunkció is befolyásolhatja, ezért az értékelés szakorvosi feladat.

Vesefunkció – kreatinin, eGFR és karbamid kardiológiai kivizsgálásban

A vesék és a szív- és érrendszer működése szorosan összefügg.

A kreatinin és az abból számított eGFR a veseműködés megítélésének fontos paraméterei. A karbamid szintén hozzájárulhat a vesefunkció és az anyagcsere állapotának értékeléséhez.

Ezek ismerete kardiológiai kezelés során azért is fontos lehet, mert bizonyos szívgyógyszerek alkalmazása és adagolása függhet a veseműködéstől.

Elektrolitok és szívritmus – nátrium, kálium, kalcium és magnézium

A nátrium, kálium, kalcium, magnézium és más elektrolitok megfelelő egyensúlya fontos a szervezet, ezen belül a szív normális működéséhez.

Különösen a káliumszint eltérései befolyásolhatják a szív elektromos működését és növelhetik bizonyos ritmuszavarok kialakulásának lehetőségét.

Elektrolit-eltérések kialakulhatnak például egyes gyógyszerek, vesebetegség, jelentős folyadékvesztés vagy más anyagcsere-eltérés következtében.

Pajzsmirigyfunkció és a szív – TSH kardiológiai panaszok esetén

A pajzsmirigy működése jelentős hatással van a szív- és érrendszerre.

A pajzsmirigy túlműködése például szapora szívverést vagy bizonyos ritmuszavarokat okozhat, míg az alulműködés más módon befolyásolhatja a keringést és a vérzsírértékeket.

Ezért bizonyos kardiológiai panaszok, különösen ritmuszavar vagy szapora szívverés kivizsgálásakor a TSH meghatározása is indokolt lehet.

Fibrinogén és protrombin – véralvadási laborvizsgálatok

A fibrinogén a máj által termelt fehérje, amely fontos szerepet játszik a véralvadásban. Egyúttal akut fázis fehérje is, így gyulladásos folyamatok hatására a koncentrációja megváltozhat.

A protrombinrendszer vizsgálata szintén a véralvadás működéséről szolgáltathat információt, és bizonyos véralvadásgátló kezelések ellenőrzésében is szerepet kaphat.

D-dimer – mikor lehet indokolt a vizsgálata?

A D-dimer a szervezetben lezajló fibrinképződés és -lebomlás egyik laboratóriumi jelzője.

Vizsgálata meghatározott klinikai helyzetekben – például vénás trombózis vagy tüdőembólia gyanúja esetén – lehet fontos. A magas D-dimer-érték önmagában azonban nem bizonyít trombózist, mivel számos más állapotban is megemelkedhet.

Leiden-mutáció vizsgálata – örökletes trombózishajlam

A Leiden-mutáció a fokozott örökletes vénás trombózishajlam egyik leggyakoribb genetikai oka.

A genetikai vizsgálat nem része minden rutin kardiológiai laborvizsgálatnak. Elvégzése meghatározott kórelőzmény vagy családi anamnézis esetén merülhet fel.

A pozitív genetikai eredményt szintén egyéni kockázatbecslés keretében kell értékelni.

Húgysav – kapcsolata a kardiovaszkuláris kockázattal

A húgysav a purinanyagcsere egyik végterméke, amely elsősorban a veséken keresztül ürül.

Ha koncentrációja tartósan magas, kristályok képződhetnek, ami többek között köszvényhez vagy vesekövességhez vezethet. A magas húgysavszint emellett gyakran társul olyan anyagcsere- és kardiovaszkuláris kockázati tényezőkhöz, mint a magas vérnyomás, az elhízás és az anyagcserezavarok.

Süllyedés – mit jelezhet a kardiológiai laborban?

A vörösvértest-süllyedés egy nem specifikus laboratóriumi paraméter. Emelkedése különféle gyulladásos, fertőzéses és egyéb betegségekben fordulhat elő.

Önmagában nem alkalmas szív- és érrendszeri betegség diagnosztizálására, de a teljes laboratóriumi kép részeként bizonyos esetekben kiegészítő információval szolgálhat.

Laborvizsgálat és érelmeszesedés – milyen kockázati tényezők mérhetők?

Az érelmeszesedés során az artériák falában fokozatosan olyan elváltozások alakulnak ki, amelyek idővel az ér lumenének beszűküléséhez vezethetnek.

Ha a koszorúerek érintettek, romolhat a szívizom vérellátása. Ennek következménye lehet terhelésre jelentkező mellkasi fájdalom, súlyos esetben pedig akut koszorúér-esemény.

A laboratóriumi vizsgálatok közvetlenül nem mutatják meg a koszorúerek anatómiai állapotát, de számos olyan tényezőt azonosíthatnak, amely összefügg az érelmeszesedés és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatával.

Ilyen elsősorban a lipidprofil, a vércukor-anyagcsere állapota és egyes speciális biomarkerek.

Kardiovaszkuláris laborvizsgálat és stroke-kockázat

A stroke az agyi keringés hirtelen zavara következtében kialakuló állapot. A szív- és érrendszeri rizikófaktorok egy része – például a magas vérnyomás, cukorbetegség, dohányzás vagy kedvezőtlen vérzsírértékek – a stroke kialakulásának kockázatát is növelheti.

A laborvizsgálatok ezért a stroke-prevenció szempontjából is fontos kockázati tényezőkre hívhatják fel a figyelmet.

A stroke tünetei – például hirtelen kialakuló féloldali gyengeség vagy bénulás, arcaszimmetria, beszédzavar, látászavar, súlyos szédülés, zavartság vagy hirtelen jelentkező erős fejfájás – sürgősségi ellátást igényelnek.

Kardiológiai laborvizsgálat előkészítés – hogyan készüljön a vérvételre?

Az előkészület attól függ, hogy pontosan milyen laborparamétereket határoznak meg.

Ha a vizsgálat lipidprofilt, vércukrot, inzulint és más, éhgyomri mintavételt igénylő paramétereket is tartalmaz, általában éhgyomorra szükséges érkezni. Egyes vizsgálati összeállításoknál körülbelül 12 órás éhezést kérhetnek.

Ez idő alatt víz fogyasztása általában megengedett, sőt a megfelelő folyadékbevitel megkönnyítheti a vérvételt.

Nem minden kardiológiai laborparaméterhez szükséges ugyanakkor éhgyomri mintavétel. Emiatt mindig az adott vizsgálathoz kapott előkészítési utasítást kell követni.

A rendszeresen szedett gyógyszereket ne hagyja el önállóan a laborvizsgálat miatt. Ha valamely gyógyszer bevételének időzítését módosítani kell, erről előzetesen kezelőorvosával szükséges egyeztetni.

Laboreredmények és referenciaértékek – hogyan értelmezhetők?

A laborleleteken feltüntetett referencia-tartományok laboratóriumonként és az alkalmazott mérési módszertől függően eltérhetnek. Egyes értékeket az életkor és a nem is befolyásolhat.

Emellett fontos különbséget tenni a laboratóriumi referencia-tartomány és a kezelési célérték között.

Különösen igaz ez például az LDL-koleszterinre: egy magas kardiovaszkuláris kockázatú páciens esetében az orvos a laboratóriumi referenciaértéknél lényegesen alacsonyabb kezelési célértéket határozhat meg.

Ezért egy laboreredmény értékelésekor nem célszerű kizárólag azt figyelni, hogy az adott szám mellett szerepel-e csillag vagy eltérésre utaló jelzés.

A laborvizsgálat nem helyettesíti a teljes kardiológiai kivizsgálást

A vérvizsgálat sok információt szolgáltathat, de nem mutatja meg közvetlenül a szív szerkezetét, a billentyűk működését, a szív elektromos aktivitását vagy a koszorúerek anatómiai állapotát.

Ezért szükség esetén a laboreredményeket más vizsgálatokkal kell kiegészíteni.

Ilyen lehet például:

    a nyugalmi EKG,

    a szívultrahang,

    a Holter EKG,

    a 24 órás vérnyomás-monitorozás,

    a terheléses EKG,

    illetve indokolt esetben további képalkotó vizsgálat.

A megfelelő vizsgálati sorrendet mindig a tünetek és az egyéni kockázat alapján érdemes meghatározni.

Kardiológiai laborvizsgálatok Budapesten – Budai Magánklinika

A kardiológiai laborvizsgálatok fontos kiegészítői lehetnek a szív- és érrendszeri állapotfelmérésnek. Segítségükkel többek között a vérzsír- és szénhidrát-anyagcsere, a veseműködés, egyes gyulladásos és véralvadási paraméterek, valamint meghatározott esetekben speciális szív eredetű biomarkerek is vizsgálhatók.

A Budai Magánklinikán a szükséges laborparaméterek meghatározása a páciens panaszaihoz, életkorához, kórelőzményéhez és kardiovaszkuláris kockázatához igazítható. A laboreredmények a kardiológiai szakvizsgálattal, EKG-val, szívultrahanggal és szükség esetén további diagnosztikai módszerekkel együtt adhatnak átfogóbb képet a szív- és érrendszer állapotáról.

A cél nem pusztán egy-egy eltérő laborérték azonosítása, hanem annak megítélése, hogy az eredményeknek van-e klinikai jelentőségük az adott páciens esetében, szükséges-e további kivizsgálás, illetve mely kockázati tényezők módosításával csökkenthető hosszú távon a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának veszélye.