A kardiológiai szűrővizsgálat célja a szív- és érrendszeri állapot, valamint az egyéni kardiovaszkuláris kockázat felmérése. A vizsgálat során felismerhetők olyan kockázati tényezők, amelyek hosszú távon növelhetik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának esélyét.

Kardiológiai kivizsgálás nemcsak akkor válhat szükségessé, ha valaki mellkasi fájdalmat, szívdobogásérzést vagy légszomjat tapasztal. Bizonyos kockázati tényezők, családi előzmények, ismert betegségek vagy speciális élethelyzetek esetén panaszmentesen is indokolt lehet a szív-érrendszeri állapot célzott felmérése.

Fontos azonban, hogy a kardiológiai szűrővizsgálat nem jelent automatikusan mindenkinél teljes körű műszeres kivizsgálást. A szükséges vizsgálatokat a kardiológus az életkor, a panaszok, a korábbi betegségek, a családi kórelőzmény és az egyéni kockázati tényezők alapján választja ki.

A Budai Magánklinika kardiológiai szakrendelésén Dr. Gara Edit kardiológus szakorvos végzi a szív- és érrendszeri panaszok kivizsgálását és a kardiovaszkuláris kockázat felmérését.

Miért fontos a kardiológiai szűrővizsgálat?

A szív- és érrendszeri betegségek jelentős része hosszú ideig nem okoz jellegzetes panaszokat.

Különösen igaz ez a magas vérnyomásra, amely akár éveken keresztül is fennállhat anélkül, hogy az érintett egyértelmű tüneteket tapasztalna.

A szív-érrendszeri betegségek kockázatát többek között növelheti:

• a magas vérnyomás;
• az emelkedett LDL-koleszterinszint;
• a cukorbetegség;
• a túlsúly és az elhízás;
• a dohányzás;
• a mozgásszegény életmód;
• az életkor;
• valamint a családban előforduló korai szív- és érrendszeri betegség.

A kardiovaszkuláris prevenció ezért elsősorban ezeknek a kockázati tényezőknek a felismerésére és megfelelő kezelésére épül.

Szükség esetén ezt célzott kardiológiai vizsgálatok egészíthetik ki.

Kinek ajánlott kardiológiai vizsgálat?

Kardiológiai kivizsgálás életkortól függetlenül szükségessé válhat, ha szív- vagy érrendszeri betegségre utaló panasz jelentkezik.

Különösen érdemes kardiológushoz fordulni, ha:

• mellkasi fájdalmat, nyomást vagy szorító érzést tapasztal;
• rendszeresen vagy időszakosan szívdobogásérzése van;
• szabálytalannak érzi a szívverését;
• légszomj vagy fulladásérzés jelentkezik;
• fizikai terhelhetősége észrevehetően csökkent;
• gyakran szédül vagy ájulásérzése van;
• korábban eszméletvesztést tapasztalt;
• magas a vérnyomása;
• nehezen állítható be a vérnyomása;
• alsó végtagi ödémát, lábdagadást észlel;
• vagy tartós, ismeretlen eredetű fáradékonyság jelentkezik.

Erős vagy tartós mellkasi fájdalom, hirtelen kialakuló nehézlégzés, ájulás, illetve más súlyos akut tünet esetén sürgős orvosi ellátás szükséges. Ilyenkor nem rutin kardiológiai időpontra kell várni.

Panaszmentesen is szükség lehet kardiológiai állapotfelmérésre?

Igen, de a szükséges vizsgálatok körét ilyenkor is az egyéni kockázat alapján kell meghatározni.

Panaszmentesen is indokolt lehet kardiovaszkuláris rizikófelmérés például akkor, ha:

• magas vérnyomás áll fenn;
• emelkedett a koleszterinszint;
• cukorbetegség ismert;
• dohányzik;
• túlsúly vagy elhízás áll fenn;
• a családban fiatal életkorban fordult elő szív- és érrendszeri betegség;
• ismert érbetegsége van;
• több kardiovaszkuláris kockázati tényező együttesen áll fenn;
• bizonyos intenzív sporttevékenységet szeretne elkezdeni;
• vagy műtét előtt az egyéni kockázat alapján kardiológiai rizikóbecslés szükséges.

A panaszmentes állapotfelmérés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy mindenkinél automatikusan EKG-ra, szívultrahangra vagy terheléses EKG-ra van szükség.

Hogyan zajlik a kardiológiai szűrővizsgálat?

A kardiológiai szűrővizsgálat nem egyetlen diagnosztikai eljárást jelent.

A vizsgálat általában az egyéni kockázat felmérésével kezdődik, majd szükség esetén célzott műszeres és laboratóriumi vizsgálatok következhetnek.

1. Részletes kórelőzmény és a panaszok áttekintése

A kardiológiai vizsgálat egyik legfontosabb része az anamnézis felvétele.

A szakorvos áttekinti többek között:

• a jelenlegi panaszokat;
• azok kezdetét, jellegét és gyakoriságát;
• a korábbi betegségeket és műtéteket;
• a korábbi kardiológiai vizsgálatok eredményeit;
• a családban előforduló szív- és érrendszeri betegségeket;
• a rendszeresen szedett gyógyszereket;
• az otthoni vérnyomásértékeket;
• az életmódbeli kockázati tényezőket;
• valamint a rendelkezésre álló laboreredményeket.

A családi kórelőzménynek különösen nagy jelentősége lehet, ha közeli hozzátartozónál fiatal életkorban jelentkezett szív- és érrendszeri betegség.

2. Fizikális vizsgálat és vérnyomásmérés

A kardiológiai fizikális vizsgálat során a szakorvos ellenőrzi többek között a pulzust és a vérnyomást, meghallgatja a szívet és szükség szerint a tüdőt, valamint értékeli a keringési rendszer állapotára utaló egyéb fizikális jeleket.

A vérnyomás megfelelő technikával történő mérése a kardiovaszkuláris kockázat felmérésének egyik alapvető eleme.

Egyetlen rendelői mérés azonban nem mindig elegendő a magasvérnyomás-betegség megítéléséhez. Bizonyos esetekben otthoni vérnyomásmérés vagy 24 órás vérnyomás-monitorozás is szükséges lehet.

3. Nyugalmi EKG

A 12 elvezetéses nyugalmi EKG a kardiológiai diagnosztika egyik alapvizsgálata.

Az elektrokardiográfia a szív elektromos tevékenységét rögzíti.

Segíthet felismerni többek között:

• túl lassú vagy túl gyors szívverést;
• pitvarfibrillációt;
• más szívritmuszavarokat;
• ingerületvezetési zavarokat;
• extraszisztolékat;
• valamint bizonyos korábbi vagy fennálló szíveltérésekre utaló jeleket.

Az EKG azonban csak rövid időszakot rögzít. Ha a ritmuszavar időszakosan jelentkezik, a nyugalmi EKG teljesen normális lehet.

Fontos az is, hogy panaszmentes, alacsony kardiovaszkuláris kockázatú embereknél a nyugalmi EKG rutinszerű elvégzése önmagában nem tekinthető minden esetben szükséges szűrővizsgálatnak.

Szívultrahang a kardiológiai kivizsgálás során

A szívultrahang, vagy echokardiográfia fájdalommentes, ionizáló sugárzást nem alkalmazó képalkotó vizsgálat, amelynek segítségével a szív szerkezete és működése valós időben vizsgálható.

Segítségével megítélhető többek között:

• a szívüregek mérete;
• a szívfal vastagsága;
• a szívizom összehúzódása;
• a kamrák működése;
• a falmozgás;
• a szívbillentyűk szerkezete és működése;
• a szív pumpafunkciója;
• valamint a szívburok állapota.

Milyen eltéréseket mutathat ki a szívultrahang?

A vizsgálat segítséget nyújthat többek között:

• csökkent szívpumpafunkció;
• falmozgászavar;
• szívizom-megvastagodás;
• szívbillentyű-betegségek;
• billentyűszűkület;
• billentyűelégtelenség;
• szívüregi méreteltérések;
• egyes veleszületett szíveltérések;
• valamint bizonyos szívburok-elváltozások

felismerésében és követésében.

A tartósan fennálló magas vérnyomás például fokozott terhelést jelenthet a szív számára, és idővel a szívizom szerkezetének megváltozásához vezethet.

A szívultrahang ugyanakkor nem szükséges automatikusan minden panaszmentes páciens kardiológiai szűréséhez. Elvégzéséről a tünetek, a fizikális vizsgálat, az EKG, a kórelőzmény és az egyéni kockázat alapján érdemes dönteni.

Holter EKG – hosszabb EKG-monitorozás

Ha a páciens szívdobogásérzést, kihagyó szívverést, ájulásközeli állapotot vagy más időszakosan jelentkező panaszt tapasztal, előfordulhat, hogy a rövid nyugalmi EKG nem rögzíti az eltérést.

Ilyenkor Holter EKG vagy más hosszabb ambuláns EKG-monitorozás válhat szükségessé.

A páciens hordozható készüléket visel, amely meghatározott időtartamon keresztül rögzíti a szív elektromos működését a megszokott napi tevékenységek során.

Segítséget nyújthat:

• időszakos szívritmuszavarok;
• szívdobogásérzés;
• túl gyors vagy túl lassú pulzus;
• ingerképzési eltérések;
• valamint ingerületvezetési zavarok

kivizsgálásában.

A megfelelő monitorozási időtartam függ attól is, milyen gyakran jelentkeznek a panaszok. Ritkábban jelentkező tünetek esetén a 24 óránál hosszabb monitorozás lehet informatívabb.

ABPM – 24 órás vérnyomás-monitorozás

A rendelőben mért vérnyomás nem mindig tükrözi pontosan a teljes napi vérnyomásprofilt.

Az ABPM, vagyis ambuláns 24 órás vérnyomás-monitorozás során egy hordozható készülék nappal és éjszaka, meghatározott időközönként automatikusan méri a vérnyomást.

A vizsgálat segítséget jelenthet:

• a magasvérnyomás-betegség diagnózisának megerősítésében;
• a fehérköpeny-hatás felismerésében;
• a maszkolt hipertónia felismerésében;
• az ingadozó vérnyomás kivizsgálásában;
• a nappali és éjszakai vérnyomásprofil megítélésében;
• valamint a vérnyomáscsökkentő kezelés hatásának ellenőrzésében.

Terheléses EKG-vizsgálat

A terheléses EKG során kontrollált fizikai terhelés mellett folyamatosan figyelik az EKG-t, a pulzust és a vérnyomást.

A vizsgálat információt szolgáltathat:

• a terhelhetőségről;
• a vérnyomás és pulzus terhelésre adott válaszáról;
• terhelés során jelentkező ritmuszavarokról;
• valamint egyes terheléshez kapcsolódó panaszokról.

A terheléses EKG azonban nem általános szűrővizsgálat minden panaszmentes páciens számára.

Koszorúér-betegség gyanúja esetén a megfelelő diagnosztikai módszer kiválasztása az életkortól, a tünetektől, a kockázati tényezőktől és a betegség klinikai valószínűségétől függ. Bizonyos esetekben más képalkotó vagy funkcionális vizsgálat informatívabb lehet.

A terheléses EKG szükségességéről és biztonságos elvégezhetőségéről a kardiológus dönt.

Milyen további vizsgálatokra lehet szükség?

A kardiológiai állapotfelmérés eredménye alapján további célzott vizsgálatok válhatnak szükségessé.

Ilyenek lehetnek például:

• laborvizsgálatok;
• szívultrahang;
• Holter vagy hosszabb EKG-monitorozás;
• ABPM;
• terheléses EKG;
• nyaki erek ultrahangvizsgálata;
• alsó végtagi artériás vagy vénás ultrahang;
• coronaria CT;
• szív MR;
• mellkasröntgen;
• funkcionális szívizom-képalkotó vizsgálatok;
• illetve megfelelő indikáció esetén invazív koszorúér-vizsgálat.

Nem az a cél, hogy minden páciensnél valamennyi rendelkezésre álló vizsgálat megtörténjen. A kardiológus azokat a diagnosztikai módszereket választja ki, amelyek az adott klinikai kérdés megválaszolásához valóban szükségesek.

Laborvizsgálatok szerepe a kardiológiai szűrésben

A laboreredmények fontos információt szolgáltathatnak a szív-érrendszeri kockázat felméréséhez és egyes kardiológiai panaszok hátterének tisztázásához.

Az egyéni állapottól függően szükség lehet többek között:

• vérképre;
• vércukor- és HbA1c-vizsgálatra;
• vérzsírprofilra;
• vesefunkció vizsgálatára;
• elektrolitok meghatározására;
• pajzsmirigyfunkció vizsgálatára;
• illetve bizonyos esetekben speciális laborparaméterekre.

A laborvizsgálatok körét mindig az adott klinikai helyzethez érdemes igazítani.

Egy pajzsmirigy-működési zavar például befolyásolhatja a szívritmust, míg a vérszegénység szapora szívveréssel, gyengeséggel és csökkent terhelhetőséggel járhat.

Milyen betegségek felismerésében segíthet a kardiológiai kivizsgálás?

A célzott kardiológiai vizsgálatok többek között az alábbi betegségek és eltérések felismerésében vagy további kivizsgálásában játszhatnak szerepet:

• magasvérnyomás-betegség;
• koszorúér-betegség;
• szívritmuszavarok;
• ingerületvezetési zavarok;
• szívelégtelenség;
• szívbillentyű-betegségek;
• szívizombetegségek;
• egyes veleszületett szíveltérések;
• gyulladásos szívbetegségek;
• valamint egyéb szív- és érrendszeri eltérések.

A korai felismerés különösen azért fontos, mert a kockázati tényezők megfelelő kezelésével és szükség esetén célzott terápiával számos szív-érrendszeri esemény kockázata csökkenthető.

Kardiológiai ellenőrzés onkológiai kezelés előtt

Bizonyos daganatellenes kezelések hatással lehetnek a szív- és érrendszerre.

Potenciálisan kardiotoxikus kezelés előtt ezért kardiovaszkuláris kockázatfelmérés válhat szükségessé.

Az alkalmazott daganatellenes kezeléstől és az egyéni kockázattól függően ennek része lehet:

• vérnyomásmérés;
• EKG;
• laboratóriumi biomarkerek;
• szívultrahang;
• valamint további célzott kardiológiai vizsgálatok.

A követés gyakorisága és a szükséges vizsgálatok köre a daganatellenes kezelés típusától és a páciens kiindulási kardiovaszkuláris kockázatától függ.

Hogyan készüljön a kardiológiai vizsgálatra?

Érdemes magával hoznia:

• korábbi kardiológiai leleteit;
• kórházi zárójelentéseit;
• korábbi EKG-eredményeit;
• szívultrahang- és más képalkotó leleteit;
• rendelkezésre álló laboreredményeit;
• a rendszeresen szedett gyógyszerek pontos listáját;
• az alkalmazott étrend-kiegészítők listáját;
• valamint az otthon mért vérnyomás- és pulzusértékeket.

Ha van otthon vérnyomásmérője, hasznos lehet, ha a vizsgálatot megelőző napokban nyugalomban mért vérnyomását és pulzusát feljegyzi.

A rendszeresen szedett gyógyszereket ne hagyja el saját döntése alapján. Bizonyos vizsgálatok előtt egyes gyógyszerekkel kapcsolatban külön orvosi utasítás lehet szükséges.

Általános kardiológiai vizsgálatra rendszerint nem szükséges éhgyomorral érkezni, kivéve, ha egyidejűleg olyan laboratóriumi vagy más vizsgálat történik, amely speciális előkészületet igényel.

Mi történik a kardiológiai vizsgálat után?

A kardiológus a kórelőzményt, a fizikális vizsgálatot és az elkészült diagnosztikai vizsgálatok eredményeit együttesen értékeli.

Ennek alapján meghatározható:

• szükséges-e további kivizsgálás;
• indokolt-e gyógyszeres kezelés;
• szükséges-e a már alkalmazott kezelés módosítása;
• milyen életmódbeli változtatások javasoltak;
• illetve milyen gyakorisággal szükséges kontroll.

A kezelés része lehet például a magas vérnyomás megfelelő beállítása, a szívritmuszavar kezelése, a vérzsírértékek rendezése vagy más kardiovaszkuláris kockázati tényezők kezelése.

Életmód és szív-érrendszeri megelőzés

A kardiovaszkuláris prevenció egyik legfontosabb része az életmódbeli kockázati tényezők csökkentése.

Ennek része lehet:

• a dohányzás elhagyása;
• rendszeres, az egészségi állapothoz igazított fizikai aktivitás;
• kiegyensúlyozott étrend;
• az egészséges testsúly elérése vagy megközelítése;
• a magas vérnyomás megfelelő kezelése;
• a vérzsír- és vércukorértékek rendezése;
• valamint megfelelő alvás és stresszkezelés.

A szükséges változtatásokat mindig az egyéni egészségi állapothoz érdemes igazítani.

Kardiológiai gondozás és kontrollvizsgálat

A kardiológiai ellátás nem feltétlenül ér véget a diagnózis felállításával.

Rendszeres kontroll indokolt lehet:

• új panaszok megjelenésekor;
• meglévő tünetek rosszabbodásakor;
• gyógyszeres kezelés megkezdése vagy módosítása után;
• magas vérnyomás követése során;
• szívritmuszavar esetén;
• krónikus szívbetegség gondozásakor;
• illetve műtéti beavatkozás előtt vagy után, ha azt az egészségi állapot indokolja.

A kontrollvizsgálatok gyakorisága nem mindenkinél azonos. Ezt a diagnózis, az állapot súlyossága, a kezelés és az egyéni kockázat alapján a kezelőorvos határozza meg.

Kardiológiai szűrővizsgálat Budapesten – Budai Magánklinika

Ha kardiológiai szűrővizsgálatot keres Budapesten, a Budai Magánklinikán lehetőség van a szív- és érrendszeri panaszok szakorvosi kivizsgálására és az egyéni kardiovaszkuláris kockázat felmérésére.

A Budai Magánklinika kardiológusa Dr. Gara Edit kardiológus szakorvos, aki a páciens panaszai, előzményei és kockázati tényezői alapján határozza meg a szükséges kardiológiai vizsgálatokat és a további teendőket.

A kardiológiai vizsgálat célja nem az, hogy minden páciensnél ugyanaz a vizsgálatsor történjen, hanem hogy az egyéni kockázat és a panaszok alapján a megfelelő diagnosztikai módszerek kerüljenek kiválasztásra.

Budai Magánklinika
1023 Budapest, Török utca 6. fszt. 1.

A rendelő Budán, a II. kerületben, a Margit körút és a Széll Kálmán tér közelében található.

Gyakori kérdések a kardiológiai szűrővizsgálatról

Mikor érdemes kardiológiai szűrővizsgálatra menni?

Panasz esetén életkortól függetlenül szükségessé válhat kardiológiai kivizsgálás. Panaszmentesen elsősorban az egyéni szív-érrendszeri kockázat felmérése fontos. Magas vérnyomás, cukorbetegség, emelkedett koleszterinszint, dohányzás vagy jelentős családi előzmény esetén érdemes orvossal egyeztetni a szükséges vizsgálatokról.

Milyen tünetekkel forduljak kardiológushoz?

Mellkasi fájdalom, szívdobogásérzés, szabálytalan szívverés, légszomj, csökkent terhelhetőség, szédülés, ájulás vagy tartósan magas vérnyomás esetén kardiológiai kivizsgálás válhat indokolttá.

Mit tartalmaz egy kardiológiai szűrővizsgálat?

A vizsgálat részletes anamnézissel, fizikális vizsgálattal, vérnyomás- és pulzusméréssel kezdődhet. Az egyéni állapottól függően nyugalmi EKG, szívultrahang, Holter EKG, ABPM, laborvizsgálat, terheléses EKG vagy más célzott vizsgálat válhat szükségessé.

Mindenkinek szüksége van szívultrahangra?

Nem. A szívultrahang fontos diagnosztikai vizsgálat, de nem szükséges rutinszerűen minden panaszmentes embernél. Elvégzéséről a kardiológus az egyéni kockázat, a tünetek és az egyéb vizsgálatok alapján dönt.

Fájdalmas az EKG vagy a szívultrahang?

A nyugalmi EKG és a hagyományos mellkason keresztül végzett szívultrahang nem invazív, rendszerint fájdalommentes vizsgálat.

Mennyi ideig tart a kardiológiai vizsgálat?

A vizsgálat időtartama attól függ, milyen vizsgálatok szükségesek. A szakorvosi konzultáció és az alapvizsgálatok időigénye intézményenként és az adott klinikai helyzettől függően változhat, ezért nem érdemes minden kardiológiai vizsgálatra egységes időtartamot megadni.

Mit vigyek magammal a kardiológiai vizsgálatra?

Érdemes elhoznia korábbi leleteit, laboreredményeit, kórházi zárójelentéseit, a rendszeresen szedett gyógyszerek listáját és – ha rendelkezésre állnak – az otthon mért vérnyomás- és pulzusértékeket.

Magas vérnyomás esetén elég a gyógyszer?

A gyógyszeres kezelés mellett az életmódbeli tényezők rendezése is fontos. A testsúly optimalizálása, a megfelelő testmozgás, az egészséges étrend, a sóbevitel mérséklése és a dohányzás elhagyása egyaránt szerepet kaphat a vérnyomás megfelelő kontrolljában.

Sportolhatok, ha szívpanaszaim vannak?

A rendszeres fizikai aktivitás általában fontos része a szív-érrendszeri egészség megőrzésének. Ismeretlen eredetű szívpanaszok fennállásakor azonban az intenzív sport megkezdése előtt indokolt lehet kardiológiai kivizsgálás.

Milyen gyakran szükséges kardiológiai kontroll?

A kontroll gyakorisága mindig egyéni. Függ a fennálló betegségtől, a kardiovaszkuláris kockázattól, a gyógyszeres kezeléstől, a panaszoktól és a korábbi vizsgálatok eredményeitől.

Műtét előtt mindenkinek szüksége van kardiológiai kivizsgálásra?

Nem. Műtét előtt a kardiológiai vizsgálat szükségessége a műtét típusától, a páciens életkorától, funkcionális állapotától, ismert betegségeitől, tüneteitől és egyéni szív-érrendszeri kockázatától függ.

Miért fontos a kardiovaszkuláris kockázat felmérése?

A szív- és érrendszeri betegségek egy része sokáig nem okoz jellegzetes panaszt. A megelőzés ezért nem kizárólag műszeres vizsgálatokból áll.

A kardiológiai szűrővizsgálat és kardiovaszkuláris rizikófelmérés célja elsősorban az egyéni kockázati tényezők felismerése, és szükség esetén azok megfelelő kezelése.

Ha a panaszok, a kórelőzmény vagy a kockázati tényezők indokolják, ehhez EKG, szívultrahang, Holter EKG, ABPM, terheléses vizsgálat vagy más célzott diagnosztikai módszer társulhat.

A Budai Magánklinika budapesti kardiológiai szakrendelésén Dr. Gara Edit kardiológus szakorvos végzi a kardiológiai panaszok kivizsgálását, a szív-érrendszeri kockázat felmérését és a szükséges további vizsgálatok meghatározását.