A méhnyálkahártya-biopszia során kis mennyiségű szövetmintát vesznek a méh belső felszínét borító endometriumból. A mintát patológiai laboratóriumban, mikroszkópos vizsgálattal elemzik.
A vizsgálat elsősorban bizonyos rendellenes méhvérzések, méhnyálkahártya-eltérések, valamint rákmegelőző vagy rosszindulatú elváltozások gyanúja esetén lehet indokolt. Egyes speciális esetekben – például krónikus endometritis gyanújakor – reprodukciós problémák kivizsgálásában is szerepet kaphat.
A méhnyálkahártya-biopszia szükségességét mindig az életkor, a tünetek, az ultrahangos kép, az egyéni kockázati tényezők és a korábbi vizsgálati eredmények alapján célszerű meghatározni.
Mi a méhnyálkahártya-biopszia?
A méhnyálkahártya – más néven endometrium – a méh belső felszínét borító szövet, amely a menstruációs ciklus során hormonális változásokon megy keresztül.
A méhnyálkahártya-biopszia olyan mintavételi eljárás, amelynek során egy vékony eszközzel kis mennyiségű szövetet vesznek az endometriumból.
A levett mintát patológiai laboratóriumban vizsgálják meg. A szövettani vizsgálat segítségével információ nyerhető a méhnyálkahártya szerkezetéről, valamint bizonyos gyulladásos, hiperpláziás, rákmegelőző vagy rosszindulatú elváltozásokról.
A mintavétel bizonyos esetekben ambulánsan, altatás nélkül is elvégezhető.
Mikor javasolt a méhnyálkahártya-biopszia?
A biopszia szükségességét minden esetben a nőgyógyász határozza meg. Nem minden rendellenes vérzés vagy ultrahangos eltérés esetén szükséges automatikusan szövettani mintavétel.
A leggyakoribb indikációk közé tartozhatnak az alábbiak.
Rendellenes méhvérzés
A méhnyálkahártya szövettani vizsgálata fontos szerepet játszhat a rendellenes méhvérzés kivizsgálásában.
Indokolt lehet például:
- elhúzódó vagy szokatlanul erős menstruáció esetén;
- menstruációk közötti vérzésnél;
- ismétlődő pecsételő vérzésnél;
- bizonyos életkorban vagy kockázati tényezők mellett jelentkező rendellenes vérzés esetén;
- menopauza utáni vérzés kivizsgálásakor.
Különösen fontos a menopauza után jelentkező vérzés kivizsgálása. Ilyenkor a további vizsgálatok szükségességét többek között az ultrahangos eredmény, az endometrium vastagsága, a vérzés jellege és az egyéni kockázati tényezők alapján határozzák meg.
Ultrahangon észlelt méhnyálkahártya-eltérés
A hüvelyi ultrahang során észlelt bizonyos endometrium-eltérések további kivizsgálást tehetnek szükségessé.
Ilyen lehet például:
- megvastagodott méhnyálkahártya;
- szabálytalan vagy egyenetlen endometrium;
- fokális méhüregi eltérés;
- egyéb gyanús ultrahangkép.
Fontos azonban, hogy az ultrahangon mért endometriumvastagság jelentősége függ többek között az életkortól, a menopauzális állapottól, a menstruációs ciklus szakaszától, a tünetektől és az egyéni kockázati tényezőktől.
Polip vagy más körülírt méhüregi eltérés gyanúja esetén a hiszteroszkópos vizsgálat és célzott mintavétel bizonyos esetekben pontosabb információt nyújthat, mint a méhnyálkahártya vak mintavétele.
Méhnyálkahártya-biopszia rákmegelőző és rosszindulatú eltérések gyanúja esetén
A méhnyálkahártya-biopszia egyik legfontosabb szerepe az endometrium kóros sejt- és szöveti eltéréseinek felismerése.
A szövettani vizsgálat segítségével kimutatható többek között:
- endometrium-hiperplázia;
- atípusos hiperplázia;
- endometrialis intraepithelialis neoplasia (EIN);
- méhtestrák, illetve endometriumcarcinoma.
Ha EIN vagy atípusos endometrium-hiperplázia igazolódik, fontos az esetlegesen már fennálló endometriumcarcinoma kizárása. Ilyen esetben a további kivizsgálás és kezelés módját a szövettani eredmény és az egyéni körülmények alapján határozzák meg.
Méhnyálkahártya-biopszia meddőségi kivizsgálás során
A méhnyálkahártya-biopszia nem része a rutinszerű meddőségi kivizsgálásnak.
Korábban a biopsziát alkalmazták például a méhnyálkahártya ciklushoz viszonyított érésének, illetve az ovuláció közvetett megítélésére. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban a szövettani „endometrium-datálás” nem alkalmas megbízhatóan a termékeny és meddő nők elkülönítésére, ezért erre a célra ma már nem javasolt.
Speciális indikáció esetén ugyanakkor a biopsziának lehet szerepe a reprodukciós kivizsgálásban.
Krónikus endometritis vizsgálata
A krónikus endometritis a méhnyálkahártya tartós, gyakran kevés vagy semmilyen tünettel nem járó gyulladásos állapota.
Gyanúja esetén méhnyálkahártya-biopszia végezhető, amely során a patológus többek között a méhnyálkahártyában jelen lévő plazmasejteket keresi.
Bizonyos esetekben CD138 immunhisztokémiai festés is alkalmazható a plazmasejtek azonosításának elősegítésére.
Fontos azonban, hogy a krónikus endometritis diagnosztikai kritériumai nem teljesen egységesek. Nincs általánosan elfogadott küszöbérték arra vonatkozóan, hogy hány plazmasejt jelenléte szükséges a diagnózishoz, és a CD138-vizsgálat szükségességéről sincs teljes szakmai konszenzus.
Ezért a leletet mindig a klinikai előzményekkel és az egyéb vizsgálati eredményekkel együtt kell értékelni.
Hogyan történik a méhnyálkahártya-biopszia?
A mintavétel módja az indikációtól és az alkalmazott technikától függ. Egyszerű méhnyálkahártya-biopszia sok esetben ambuláns körülmények között elvégezhető.
Előkészítés
A vizsgálat előtt a szakorvos áttekinti:
- a panaszokat;
- a menstruációs és nőgyógyászati előzményeket;
- a korábbi vizsgálati eredményeket;
- a rendszeresen szedett gyógyszereket;
- az esetleges véralvadásgátló kezelést;
- a terhesség lehetőségét.
Szükség esetén nőgyógyászati és hüvelyi ultrahangvizsgálat is történhet.
Mintavétel
A méhnyakon keresztül egy vékony mintavevő eszközt vezetnek a méhüregbe, majd kis mennyiségű szövetmintát vesznek a méhnyálkahártyából.
A mintavétel:
- általában rövid ideig tart;
- sok esetben ambulánsan elvégezhető;
- rendszerint nem igényel altatást;
- a levett szövet szövettani vizsgálatra kerül.
A pontos technika az indikáció és az egyéni anatómiai körülmények alapján változhat.
Méhnyálkahártya-biopszia hiszteroszkópiával
Bizonyos esetekben a biopszia hiszteroszkópia, vagyis méhtükrözés során történik.
A hiszteroszkóp segítségével az orvos közvetlenül megtekintheti a méhüreget és a méhnyálkahártyát. Ha gyanús vagy körülírt eltérés látható, célzottan lehet szövetmintát venni az adott területről.
A hiszteroszkópos mintavétel különösen hasznos lehet például fokális méhüregi eltérések, polipok vagy egyéb gyanús elváltozások esetén.
Bizonyos szövettani eltérések – például EIN vagy atípusos hiperplázia – esetén a hiszteroszkópos vizsgálat célzott endometriummintavétellel pontosabb információt adhat az esetlegesen fennálló rosszindulatú folyamat kizárásához.
Fájdalmas-e a méhnyálkahártya-biopszia?
A fájdalomérzet egyénenként jelentősen eltérhet.
A mintavétel során menstruációs görcshöz hasonló alhasi fájdalom vagy kellemetlenség jelentkezhet. Egyes pácienseknél ez enyhe és rövid ideig tart, másoknál erősebb lehet.
A fájdalomcsillapítás lehetőségeiről érdemes előzetesen egyeztetni a kezelőorvossal. Bizonyos esetekben előzetesen alkalmazott fájdalomcsillapító javasolható.
Hogyan készüljön fel a méhnyálkahártya-biopsziára?
A pontos előkészítés az elvégzendő mintavétel típusától és az indikációtól függ.
A vizsgálat előtt fontos:
- tájékoztatni az orvost minden rendszeresen szedett gyógyszerről;
- jelezni a véralvadásgátló vagy vérlemezke-gátló kezelést;
- jelezni, ha fennállhat terhesség;
- tájékoztatni az orvost aktuális fertőzésre utaló panaszokról;
- betartani a vizsgálat időzítésére és az esetleges gyógyszerekre vonatkozó egyéni utasításokat.
A vizsgálat ciklushoz történő időzítése bizonyos indikációk esetén fontos lehet, más esetekben azonban nincs ennek jelentősége.
Mire számíthat a biopszia után?
A méhnyálkahártya-biopsziát követően előfordulhat:
- enyhe, menstruációs jellegű alhasi görcs;
- kevés pecsételő vérzés;
- átmeneti kellemetlen érzés.
Ambuláns mintavétel után a legtöbb páciens rövid időn belül visszatérhet megszokott napi tevékenységeihez.
A kezelőorvos tájékoztatást ad arról is, hogy a beavatkozást követően szükséges-e átmenetileg kerülni például a szexuális együttlétet, tampont vagy más hüvelyi eszköz használatát.
Mikor kell orvoshoz fordulni a biopszia után?
A mintavételt követő enyhe görcs és pecsételő vérzés általában nem jelent problémát.
Mielőbbi orvosi vizsgálat indokolt lehet azonban, ha:
- erős vagy fokozódó vérzés jelentkezik;
- erős vagy fokozódó alhasi fájdalom alakul ki;
- láz jelentkezik;
- kellemetlen szagú hüvelyi váladékozás jelentkezik;
- rossz általános állapot alakul ki.
Milyen kockázatai lehetnek a méhnyálkahártya-biopsziának?
A méhnyálkahártya-biopszia általában alacsony kockázatú beavatkozás.
Előfordulhat:
- átmeneti fájdalom vagy görcs;
- pecsételő vagy enyhe vérzés;
- ritkán fertőzés;
- nagyon ritkán a méhfal sérülése vagy perforációja.
A konkrét kockázatok függhetnek az alkalmazott mintavételi technikától és az egyéni körülményektől.
Mit mutathat ki a méhnyálkahártya-biopszia?
A szövettani eredmény részletes információt adhat a levett méhnyálkahártya-mintáról.
A biopszia segítségével felismerhető lehet például:
- a méhnyálkahártya proliferatív, szekréciós vagy atrófiás állapota;
- hormonális hatásokra utaló szövettani kép;
- gyulladásos eltérések;
- krónikus endometritis;
- endometrium-hiperplázia;
- atípusos hiperplázia vagy EIN;
- rosszindulatú endometriumdaganat.
A lelet jelentőségét mindig a páciens életkorával, panaszaival, menstruációs vagy menopauzális állapotával, ultrahangos eredményeivel és egyéb klinikai adataival együtt kell értékelni.
Mi történik, ha a biopszia nem ad megfelelő eredményt?
Előfordulhat, hogy a levett minta mennyisége nem elegendő a biztos szövettani diagnózishoz.
Ilyenkor a további teendő függ:
- a biopszia eredeti indikációjától;
- a tünetek fennállásától;
- az ultrahangos képtől;
- az életkortól;
- az endometrium rosszindulatú eltérésének egyéni kockázatától.
Tartós vagy ismétlődő rendellenes vérzés esetén negatív vagy elégtelen vak mintavétel mellett további kivizsgálás – például hiszteroszkópia és célzott szövettani mintavétel – válhat szükségessé.
Mikor nem végezhető méhnyálkahártya-biopszia?
A méhnyálkahártya-biopszia egyik legfontosabb ellenjavallata a fennálló terhesség.
A beavatkozás elhalasztására vagy egyéni mérlegelésre lehet szükség többek között:
- fennálló terhesség esetén;
- akut kismedencei vagy méhnyaki fertőzés gyanújakor;
- bizonyos véralvadási zavarok esetén;
- egyes véralvadásgátló kezelések mellett.
A mintavétel biztonságosságát és időzítését minden esetben a kezelőorvos határozza meg.
Gyakori kérdések a méhnyálkahártya-biopsziáról
Mennyi ideig tart a méhnyálkahártya-biopszia?
Maga az ambuláns mintavétel általában rövid beavatkozás. A teljes vizsgálati idő az előkészítéstől és az alkalmazott eljárástól függ.
Altatásban történik a méhnyálkahártya-biopszia?
Az egyszerű ambuláns endometriumbiopszia rendszerint nem igényel altatást. Hiszteroszkópos vagy más műtéti mintavétel esetén az érzéstelenítés módja eltérhet.
Kimutatható méhtestrák méhnyálkahártya-biopsziával?
Igen. A méhnyálkahártyából vett szövettani minta fontos szerepet játszik az endometriumcarcinoma és a rákmegelőző állapotok diagnosztikájában.
Minden megvastagodott méhnyálkahártyából biopsziát kell venni?
Nem. Az endometrium vastagságát az életkor, a menstruációs ciklus, a menopauzális állapot, a tünetek és az egyéni kockázati tényezők figyelembevételével kell értékelni. Ezek alapján dönthető el, szükséges-e szövettani mintavétel.
Része a méhnyálkahártya-biopszia a meddőségi kivizsgálásnak?
Rutinszerűen nem. A jelenlegi szakmai ajánlások alapján az endometriumbiopszia nem tartozik az általános meddőségi kivizsgálás rutinvizsgálatai közé. Meghatározott indikáció – például krónikus endometritis gyanúja – esetén azonban elvégezhető.
Mit jelent a CD138-vizsgálat?
A CD138 immunhisztokémiai festés segítheti a méhnyálkahártyában található plazmasejtek azonosítását, ezért krónikus endometritis gyanúja esetén alkalmazható. A diagnosztikai küszöbértékek azonban nem teljesen egységesek, ezért az eredményt a klinikai képpel együtt kell értékelni.
Miért lehet előnyös a hiszteroszkópos biopszia?
A hiszteroszkópia során az orvos közvetlenül látja a méhüreget. Így fokális eltérés esetén célzottan arról a területről vehető szövetminta, amely kórosnak látszik.
Méhnyálkahártya-biopszia és hiszteroszkópos mintavétel a Budai Klinikán
Rendellenes méhvérzés, ultrahangon észlelt méhnyálkahártya-eltérés vagy egyéb nőgyógyászati panasz esetén a kivizsgálás célja annak meghatározása, hogy szükség van-e szövettani mintavételre.
A klinikai kép és az ultrahangos eredmény alapján eldönthető, hogy egyszerű méhnyálkahártya-biopszia vagy a méhüreg közvetlen megtekintését lehetővé tevő hiszteroszkópia és célzott biopszia jelentheti-e a megfelelő vizsgálati módszert.
A levett minta patológiai feldolgozása segíthet a méhnyálkahártya eltéréseinek pontos diagnosztizálásában és a további kezelés megtervezésében.
Összefoglalás
A méhnyálkahártya-biopszia olyan szövettani mintavételi eljárás, amely fontos szerepet játszhat a rendellenes méhvérzés, az endometrium-hiperplázia, a rákmegelőző állapotok és a méhtestrák kivizsgálásában.
A biopszia nem része automatikusan minden nőgyógyászati vagy meddőségi kivizsgálásnak. Elvégzéséről az életkor, a panaszok, az ultrahangos kép, az egyéni kockázati tényezők és a vizsgálat célja alapján célszerű dönteni.
Bizonyos esetekben a mintavétel hiszteroszkópiával kombinálható. Ez lehetővé teszi a méhüreg közvetlen áttekintését és a gyanús területek célzott szövettani vizsgálatát.