A méhsövény (septum uteri) a méh veleszületett fejlődési rendellenessége, amelynél a méh üregét egy részleges vagy teljes sövény osztja meg. Sok esetben nem okoz panaszt, és csak meddőségi kivizsgálás, ismétlődő vetélés vagy más okból végzett nőgyógyászati vizsgálat során derül rá fény.

A méhsövény összefügghet a spontán vetélés és bizonyos terhességi szövődmények fokozott kockázatával. Megfelelő esetben hiszteroszkópos műtéttel kezelhető, azonban nem minden méhsövény igényel beavatkozást.

Mi az a méhsövény?

A méhsövény – más néven septum uteri vagy septate uterus – a méh veleszületett fejlődési rendellenessége. Ilyenkor a méh üregét egy részleges vagy teljes, izmos és kötőszövetes elemeket tartalmazó sövény osztja meg.

Sok nőnél a méhsövény hosszú ideig nem okoz panaszt. Az eltérés gyakran csak gyermekvállalási nehézség, ismétlődő vetélés vagy más okból végzett nőgyógyászati képalkotó vizsgálat során válik ismertté.

A méhsövényt fontos elkülöníteni más veleszületett méhfejlődési rendellenességektől, például a kétszarvú méhtől, mert ezek kezelése és reproduktív jelentősége eltérhet.

Hogyan alakul ki a méhsövény?

A méhsövény veleszületett fejlődési rendellenesség.

A magzati fejlődés során a méh a két Müller-cső fejlődésével, egyesülésével és az így kialakuló középső szövet felszívódásával formálódik. Ha ez a folyamat nem megfelelően megy végbe, részleges vagy teljes méhsövény maradhat vissza.

Az eltérés kiterjedése változó lehet:

• kisebb részleges sövény;
• a méhüreget jelentősebben megosztó sövény;
• teljes septum, amely bizonyos esetekben a méhnyakat is érintheti;
• ritkábban társuló hüvelyi sövény is jelen lehet.

A sövény mérete önmagában nem alkalmas annak pontos megjóslására, hogy okoz-e később reproduktív problémát.

Milyen tüneteket okozhat a méhsövény?

A méhsövény sok esetben egyáltalán nem okoz tünetet. Ezért előfordulhat, hogy csak véletlenül, más okból végzett ultrahangvizsgálat során fedezik fel.

A méhsövény elsősorban a reproduktív kimenetelekkel mutat összefüggést. Előfordulhat:

• ismétlődő vetélés;
• koraszülés;
• a magzat rendellenes fekvése;
• egyes egyéb terhességi szövődmények.

A meddőséggel való kapcsolata kevésbé egyértelmű. Jelenleg nincs elegendő bizonyíték annak kijelentésére, hogy a méhsövény önmagában meddőséget okoz.

A fájdalmas vagy erős menstruáció nem tekinthető a méhsövény jellegzetes tünetének. Ilyen panaszok esetén más nőgyógyászati okok kivizsgálása is indokolt lehet.

Hogyan befolyásolhatja a méhsövény a termékenységet és a várandósságot?

A méhsövény és a meddőség közötti kapcsolat jelenleg nem teljesen tisztázott. Emiatt önmagában a septum jelenléte nem bizonyítja, hogy ez áll a sikertelen gyermekvállalás hátterében.

A rendelkezésre álló bizonyítékok ugyanakkor arra utalnak, hogy a méhsövény összefügg a spontán vetélés és bizonyos kedvezőtlen terhességi kimenetelek magasabb kockázatával.

A méhsövényhez társulhat:

• spontán vetélés;
• koraszülés;
• rendellenes magzati fekvés;
• gyakoribb császármetszés;
• bizonyos esetekben egyéb terhességi szövődmények.

Ezért ismétlődő vetélések esetén a méhüreg és a méh anatómiai viszonyainak vizsgálata a kivizsgálás fontos része.

Hogyan diagnosztizálható a méhsövény?

A méhsövény megfelelő diagnózisához nemcsak a méhüreget, hanem a méh külső kontúrját is pontosan meg kell ítélni. Ez különösen fontos a méhsövény és más fejlődési rendellenességek elkülönítéséhez.

3D hüvelyi ultrahang

A 3D transzvaginális ultrahang – szükség esetén sóoldatos méhüregi ultrahanggal kiegészítve – az egyik legfontosabb első vonalbeli, nem invazív diagnosztikai módszer.

Segítségével megítélhető:

• a méh külső kontúrja;
• a méhüreg formája;
• a sövény kiterjedése;
• a méh fejlődési rendellenességének típusa.

A 3D ultrahang különösen fontos a septate uterus és más fejlődési variációk elkülönítésében.

MRI

MRI-vizsgálatra nem minden esetben van szükség. Összetettebb vagy bizonytalan anatómiai viszonyok esetén azonban részletes információt adhat a méh felépítéséről, és segíthet a különböző fejlődési rendellenességek elkülönítésében.

Hiszteroszkópia – méhtükrözés

A hiszteroszkópia során a méhüreg közvetlenül megtekinthető, így a méhüregen belüli sövény pontosan ábrázolható.

Fontos azonban, hogy a hiszteroszkópia önmagában nem mutatja meg megfelelően a méh külső kontúrját. Emiatt a méhsövény diagnózisát általában olyan képalkotó vizsgálattal együtt célszerű értékelni, amely a méh külső alakjáról is információt ad.

Megfelelő indikáció esetén a diagnosztikus hiszteroszkópia terápiás beavatkozással is összekapcsolható.

Mikor szükséges a méhsövény kezelése?

Nem minden méhsövény igényel műtéti kezelést.

Ha a septum véletlenül kerül felismerésre olyan páciensnél, aki még nem próbált teherbe esni és nincs kedvezőtlen terhességi előzménye, jelenleg nincs elegendő bizonyíték a rutinszerű műtéti kezelés indokoltságára.

Hiszteroszkópos beavatkozás elsősorban akkor merülhet fel, ha:

• ismétlődő vetélés szerepel a kórelőzményben;
• meddőségi kivizsgálás során méhsövényt találnak, és a lehetséges előnyök és kockázatok mérlegelése után a páciens a műtét mellett dönt;
• más reproduktív vagy szülészeti előzmények miatt a kezelőorvos indokoltnak tartja a beavatkozás mérlegelését.

Ismétlődő vetélés esetén a hiszteroszkópos septumincisio felajánlható közös orvos-beteg döntéshozatal keretében. Meddőség esetén azonban a műtét élveszületési arányra gyakorolt előnye nem bizonyított egyértelműen.

A méhsövény hiszteroszkópos kezelése

Hiszteroszkópos septumincisio

A méhsövény sebészi kezelésének minimálisan invazív módja a hiszteroszkópos septumincisio, más néven hiszteroszkópos metroplasztika.

A beavatkozás során:

• egy vékony optikai eszközt vezetnek a méhüregbe a hüvelyen és a méhnyakon keresztül;
• a méhüreget folyadékkal tágítják a megfelelő látási viszonyok biztosításához;
• a sövényt megfelelő műtéti eszközzel a középvonalban fokozatosan bemetszik;
• a cél egy megfelelő formájú méhüreg kialakítása.

Szakmailag pontosabb a sövény „bemetszéséről” vagy „átmetszéséről”, mint teljes eltávolításáról beszélni, mivel a műtét során nem feltétlenül a sövényszövet kimetszése történik.

A hiszteroszkópos kezelés előnyei:

• nincs szükség hasi metszésre;
• minimálisan invazív;
• a méh megőrizhető;
• általában gyors a felépülés;
• megfelelő esetben rövid ellátás keretében elvégezhető.

A beavatkozás pontos módját, az érzéstelenítés szükségességét és az ellátás körülményeit az eltérés jellemzői, a műtéti technika és az intézményi gyakorlat alapján határozzák meg.

A hiszteroszkópos méhsövényműtét lehetséges kockázatai

Mint minden műtéti beavatkozásnak, a hiszteroszkópos septumincisiónak is lehetnek kockázatai.

Előfordulhat:

• átmeneti alhasi görcs;
• hüvelyi vérzés vagy pecsételés;
• fertőzés;
• méhperforáció;
• vérzés;
• ritkán méhen belüli összenövés;
• a méhüreg tágítására használt folyadékkal kapcsolatos szövődmény.

A későbbi terhesség során bekövetkező méhrepedést a szakirodalom ritkán írja le septumműtét után, ugyanakkor erre vonatkozóan korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre.

Mikor lehet újra gyermeket vállalni a méhsövény műtéte után?

A műtét után a méhüregnek és a méhnyálkahártyának időre van szüksége a gyógyuláshoz.

A rendelkezésre álló adatok alapján általában nincs bizonyíték arra, hogy hiszteroszkópos septumincisio után 1–2 hónapnál hosszabb várakozásra lenne szükség a gyermekvállalás vagy meddőségi kezelés megkezdése előtt.

A gyermekvállalás optimális időpontját azonban minden esetben a kezelőorvos határozza meg az elvégzett beavatkozás és az egyéni körülmények alapján.

Terhesség alatt felfedezett méhsövény

Ha a méhsövény csak a várandósság során derül ki, annak műtéti korrekcióját nem a fennálló terhesség alatt végzik.

Ilyenkor a várandósság gondozását az egyéni kockázatokhoz és a terhesség alakulásához igazítják. A méhsövény ugyanis összefügghet többek között a koraszülés és a rendellenes magzati fekvés fokozott kockázatával.

Mire érdemes még figyelni?

A meddőség és az ismétlődő vetélés hátterében több különböző tényező állhat. A méhsövény felismerése ezért nem jelenti automatikusan azt, hogy kizárólag ez okozza a reproduktív problémát.

Ismétlődő vetélés esetén a méh anatómiai vizsgálata mellett az egyéni kórelőzmény alapján további célzott kivizsgálásra is szükség lehet.

Nem indokolt azonban minden esetben általános „hormonális, genetikai és immunológiai vizsgálati csomagot” végezni. A szükséges vizsgálatokat az előzmények, a korábbi terhességek és a szakmai irányelvek alapján érdemes meghatározni.

Gyakori kérdések a méhsövényről

Okozhat meddőséget a méhsövény?

A méhsövény és a meddőség közötti kapcsolat nem bizonyított egyértelműen. Jelenleg nincs elegendő bizonyíték annak kijelentésére, hogy a septum önmagában meddőséget okoz.

Növeli a méhsövény a vetélés kockázatát?

Igen, a rendelkezésre álló adatok alapján a septate uterus összefügg a spontán vetélés magasabb kockázatával, valamint bizonyos kedvezőtlen terhességi kimenetelekkel.

Minden méhsövényt meg kell műteni?

Nem. A véletlenül felfedezett, panaszt nem okozó méhsövény rutinszerű műtéti kezelésének előnye nem bizonyított. A műtét szükségességét a reproduktív előzmények és a gyermekvállalási tervek alapján egyénileg kell mérlegelni.

Hogyan állapítható meg, hogy valóban méhsövényről van szó?

Első vonalbeli vizsgálatként a 3D transzvaginális ultrahang javasolt, szükség esetén sóoldatos méhüregi vizsgálattal kiegészítve. Fontos a méhüreg és a méh külső kontúrjának együttes megítélése.

Hiszteroszkóppal kezelhető a méhsövény?

Igen. Megfelelő indikáció esetén a méhsövény hiszteroszkóposan bemetszhető. A beavatkozás a hüvelyen és a méhnyakon keresztül történik, ezért nincs szükség hasi metszésre.

Méhsövény kivizsgálása és hiszteroszkópos kezelése

Amennyiben ismétlődő vetélés, gyermekvállalási nehézség vagy korábbi vizsgálat során felmerült méhfejlődési rendellenesség gyanúja, célzott nőgyógyászati kivizsgálással meghatározható a méh anatómiai felépítése.

A pontos diagnózis alapján eldönthető, hogy szükség van-e kezelésre, és megfelelő indikáció esetén szóba jöhet-e hiszteroszkópos septumincisio.

Összegzés

A méhsövény (septum uteri) veleszületett méhfejlődési rendellenesség, amely sok esetben tünetmentes. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján összefügg a spontán vetélés és bizonyos terhességi szövődmények magasabb kockázatával, a meddőséggel való kapcsolata azonban kevésbé egyértelmű.

A diagnosztikában első vonalbeli módszer a 3D transzvaginális ultrahang, szükség esetén sóoldatos méhüregi ultrahanggal kiegészítve. Megfelelő indikáció esetén a septum minimálisan invazív hiszteroszkópos műtéttel kezelhető.

Nem minden méhsövény igényel beavatkozást. A műtéti kezelés szükségességét a reproduktív előzmények, a gyermekvállalási tervek, az anatómiai viszonyok, valamint a kezelés várható előnyeinek és kockázatainak együttes mérlegelése alapján célszerű meghatározni.