A túlsúly és az elhízás nem pusztán esztétikai kérdés, hanem az egészséget jelentősen befolyásoló állapot. Az elhízás összetett, krónikus és visszatérésre hajlamos betegség, amelyet a szervezet túlzott vagy kóros zsírfelhalmozódása jellemez. Hosszú távon számos anyagcsere-, szív- és érrendszeri, mozgásszervi, hormonális és egyes daganatos betegségek kockázatát növelheti.

Kialakulásában az energiafelvétel és -felhasználás tartós egyensúlytalansága mellett genetikai, neurobiológiai, környezeti, pszichológiai, életmódbeli és bizonyos esetekben betegségekhez vagy gyógyszerekhez kapcsolódó tényezők is szerepet játszhatnak. A megfelelő kivizsgálás és személyre szabott kezelés ezért nemcsak a testsúly csökkentésére, hanem az egészségi kockázatok felismerésére és mérséklésére is irányul.

A Budai Klinikán laborvizsgálatokkal, szakorvosi konzultációval és szükség esetén dietetikai támogatással segítjük a túlsúlyhoz és elhízáshoz kapcsolódó egészségügyi kockázatok felmérését.

Mit jelent a túlsúly és az elhízás?

A túlsúlyt és az elhízást túlzott vagy kóros zsírfelhalmozódás jellemzi. Kialakulásuk összetett folyamat, amelyben az energiafelvétel és -felhasználás tartós egyensúlytalansága mellett számos biológiai és környezeti tényező is szerepet játszhat.

A mindennapi gyakorlatban a tápláltsági állapot elsődleges megítélésére gyakran a testtömegindexet, vagyis a BMI-t használják. Felnőtteknél a BMI kiszámítása a kilogrammban megadott testsúly és a méterben mért testmagasság négyzetének hányadosával történik.

Általánosságban felnőtteknél:

• 25,0–29,9 kg/m² között túlsúlyról;
• 30,0 kg/m²-től elhízásról;
• 40,0 kg/m²-től III. fokú elhízásról beszélünk.

Fontos tudni, hogy a BMI önmagában nem ad teljes képet az egészségi állapotról, mivel nem különíti el az izomtömeget és a zsírtömeget, illetve nem mutatja meg a testzsír eloszlását. Emiatt a derékkörfogat, a testzsír eloszlása, szükség esetén a testösszetétel és az egyéni egészségi állapot értékelése is lényeges lehet.

Miért különösen fontos a hasi elhízás?

Az elhízás különböző formái eltérő egészségügyi kockázattal járhatnak. A hasi, vagyis centrális zsírfelhalmozódás különösen fontos a kardiometabolikus kockázat megítélésében.

Hasi elhízás esetén a zsír nemcsak a bőr alatt, hanem a belső szervek környezetében is nagyobb mennyiségben halmozódhat fel. A zsigeri zsírszövet összefügg az anyagcsere-folyamatokkal és a szervezet gyulladásos működésével.

A hasi elhízás többek között növelheti:

• a magas vérnyomás;
• a 2-es típusú cukorbetegség;
• a kóros vérzsírértékek;
• a szív- és érrendszeri betegségek;
• valamint egyes daganatos betegségek kockázatát.

A derékkörfogat mérése ezért a BMI hasznos kiegészítője lehet. A hasi zsírfelhalmozódás megítélése segíthet a kardiometabolikus kockázat pontosabb felmérésében.

Milyen tünetei és jelei lehetnek a túlsúlynak és az elhízásnak?

A túlsúly és az elhízás önmagában nem feltétlenül okoz jellegzetes panaszokat. A testsúly és a testkörfogat növekedése mellett azonban az elhízáshoz társuló állapotok és a nagyobb testsúly fizikai következményei különböző tüneteket okozhatnak.

Gyakori panaszok lehetnek:

• fáradékonyság;
• terhelhetőség csökkenése;
• fokozott izzadás;
• nehezített mozgás;
• ízületi fájdalmak;
• derék- és hátpanaszok;
• terhelésre jelentkező légszomj;
• alvászavar vagy horkolás.

Az elhízáshoz pszichés problémák, például testképzavar, szorongás vagy depresszív tünetek is társulhatnak. A testsúllyal kapcsolatos megbélyegzés és diszkrimináció önmagában is jelentős lelki terhet jelenthet.

Milyen okok állhatnak a túlsúly és az elhízás hátterében?

A túlsúly és az elhízás kialakulása általában több tényező együttes következménye. A testsúly hosszú távú alakulását az energiafelvétel és -felhasználás mellett genetikai, neurobiológiai, környezeti, pszichológiai és társadalmi tényezők is befolyásolják.

Szerepet játszhat többek között:

• a tartósan magas energiabevitel;
• az energiadús, erősen feldolgozott élelmiszerek gyakori fogyasztása;
• a cukros italok rendszeres fogyasztása;
• a mozgásszegény életmód;
• a nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű alvás;
• bizonyos pszichés és viselkedési tényezők;
• genetikai hajlam;
• bizonyos gyógyszerek;
• egyes hormonális vagy egyéb betegségek.

Bizonyos esetekben például pajzsmirigy-alulműködés, Cushing-szindróma vagy ritkább endokrin és genetikai eltérések is hozzájárulhatnak a testsúly növekedéséhez. A policisztás ovárium szindróma, illetve a cukoranyagcsere zavarai szintén gyakran társulhatnak túlsúllyal vagy elhízással.

Fontos ugyanakkor, hogy az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség gyakran az elhízással összefüggő anyagcsere-eltérés vagy társbetegség, ezért jelenlétük önmagában nem jelenti azt, hogy ezek okozzák a túlsúlyt.

Az érzelmi evés is szerepet játszhat a testsúly alakulásában. Ilyenkor az étkezést nem kizárólag a fiziológiás éhség, hanem például feszültség, szomorúság, unalom vagy jutalmazási helyzet is befolyásolhatja.

Hogyan történik a túlsúly és az elhízás kivizsgálása?

A kivizsgálás része lehet a testsúly, a testmagasság és a BMI meghatározása. Ezt kiegészítheti a derékkörfogat és szükség esetén a testösszetétel vizsgálata.

A korszerű kivizsgálás azonban nem kizárólag a BMI meghatározásából áll. Fontos annak felmérése is, hogy:

• milyen tényezők járulhatnak hozzá a testsúly alakulásához;
• kialakultak-e már társbetegségek vagy szövődmények;
• milyen a páciens funkcionális és pszichés állapota;
• szükséges-e további szakorvosi kivizsgálás.

Az egyéni állapottól függően a kivizsgálás része lehet:

• laborvizsgálat;
• vércukor-anyagcsere vizsgálata;
• vérzsírértékek ellenőrzése;
• vesefunkció és májfunkció vizsgálata;
• indokolt esetben pajzsmirigyfunkció vizsgálata;
• vérnyomásmérés;
• az alvási apnoe kockázatának felmérése;
• mozgásszervi állapotfelmérés;
• szükség esetén endokrinológiai vagy obezitológiai vizsgálat.

A vizsgálatok körét mindig az egyéni tünetek, kórelőzmény és kockázati tényezők alapján célszerű meghatározni.

Milyen szövődményekkel járhat az elhízás?

Az elhízás számos szervrendszer működését befolyásolhatja, és több krónikus betegség kialakulásának kockázatát növelheti. A kockázatot nemcsak a BMI, hanem többek között a testzsír eloszlása, az elhízás fennállásának időtartama és az egyéni egészségi állapot is befolyásolja.

Szív- és érrendszeri betegségek

Az elhízás jelentős kardiovaszkuláris kockázati tényező, és gyakran társul más, a szív-érrendszeri kockázatot növelő állapotokkal.

Gyakrabban fordulhat elő:

• magas vérnyomás;
• érelmeszesedés;
• koszorúér-betegség;
• szívinfarktus;
• stroke.

Anyagcsere-betegségek

Az elhízás szorosan összefügg az inzulinrezisztenciával és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának fokozott kockázatával. Emellett gyakran társul kedvezőtlen vérzsírértékekkel és egyéb kardiometabolikus eltérésekkel.

Mozgásszervi panaszok

A nagyobb testsúly fokozhatja az ízületek mechanikai terhelését, különösen a csípő, a térd és a gerinc területén.

Gyakrabban jelentkezhet:

• ízületi kopás;
• krónikus derékfájdalom;
• mozgásbeszűkülés;
• alsó végtagi terheléses panaszok.

Légzőszervi és alvási problémák

Elhízás esetén gyakoribb lehet az obstruktív alvási apnoe, amely alvás közbeni ismétlődő légzészavarral járhat. Következménye lehet nappali fáradtság és koncentrációzavar, emellett növelheti a szív-érrendszeri kockázatot is.

Máj- és emésztőrendszeri betegségek

Az elhízás összefügghet a metabolikus eredetű zsírmájbetegséggel, valamint növelheti többek között az epekövesség és bizonyos emésztőrendszeri problémák kockázatát.

Hormonális és termékenységi zavarok

Nőknél az elhízás menstruációs és ovulációs zavarokkal, nehezített teherbeeséssel és egyes terhességi szövődmények fokozott kockázatával társulhat. Férfiaknál szintén befolyásolhatja a hormonális működést és a reproduktív egészséget.

Daganatos betegségek

Az elhízás több daganatos betegség fokozott kockázatával is összefügg. Ide tartoznak többek között bizonyos emlő-, méhtest-, vastagbél-, vese-, máj- és egyéb daganatok.

Lelki következmények

Az elhízás és az ahhoz kapcsolódó megbélyegzés jelentős pszichés terhet jelenthet.

Előfordulhat:

• önértékelési probléma;
• szociális visszahúzódás;
• testképzavar;
• depresszív vagy szorongásos tünetek;
• problémás étkezési magatartás.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Túlsúly esetén is hasznos lehet szakember segítségével felmérni az egyéni egészségügyi kockázatokat. Különösen indokolt lehet orvosi vagy dietetikai segítséget kérni, ha:

• a BMI eléri vagy meghaladja a 30 kg/m²-t;
• jelentős hasi zsírfelhalmozódás áll fenn;
• a testsúly gyorsan vagy megmagyarázhatatlanul növekszik;
• magas vérnyomás, cukorbetegség vagy más társbetegség áll fenn;
• hormonális eltérésre utaló tünetek jelentkeznek;
• a testsúly mozgásszervi vagy alvási problémát okoz;
• a testsúly jelentős pszichés terhet jelent;
• korábbi testsúlycsökkentési próbálkozások nem hoztak tartós eredményt.

Gyermekek és serdülők esetében a testsúly megítélése eltér a felnőttekétől, ezért súlyfelesleg gyanúja esetén gyermekorvosi vizsgálat javasolt.

A kivizsgálásban és kezelésben az egyéni helyzettől függően háziorvos, obezitológus, endokrinológus, dietetikus, mozgásterapeuta és pszichológus is részt vehet.

Hogyan kezelhető a túlsúly és az elhízás?

Az elhízás kezelése hosszú távú, személyre szabott folyamat. A kezelés célja nem kizárólag egy meghatározott testsúly elérése, hanem az egészségi állapot, az életminőség és az elhízáshoz társuló betegségek javítása is.

A kezelés az egyéni állapottól függően táplálkozásterápiából, fizikai aktivitásból, viselkedésváltoztatásból és pszichológiai támogatásból, valamint szükség esetén gyógyszeres vagy bariátriai kezelésből állhat.

Étrend és táplálkozás rendezése

A cél nem a koplalás vagy rövid távú, szélsőséges diéta, hanem egy hosszú távon fenntartható étkezési rendszer kialakítása.

Fontos szempont lehet:

• az egyéni energiaigényhez igazított étrend;
• megfelelő mennyiségű zöldség és más rostforrás fogyasztása;
• a hozzáadott cukrok és energiadús, erősen feldolgozott élelmiszerek mérséklése;
• megfelelő fehérjebevitel;
• megfelelő folyadékbevitel;
• az adagok és az étkezési szokások tudatosítása.

A túl szigorú, gyors testsúlycsökkenést célzó diéták hosszú távon nehezen fenntarthatók, ezért az étrendet lehetőség szerint az egyéni egészségi állapothoz és életmódhoz célszerű igazítani.

Rendszeres fizikai aktivitás

A rendszeres fizikai aktivitás nemcsak az energiafelhasználás miatt fontos, hanem kedvezően befolyásolhatja a kardiometabolikus állapotot, az erőnlétet, a hangulatot és az életminőséget is.

Felnőttek számára általános egészségügyi célként legalább heti 150 perc közepes intenzitású fizikai aktivitás javasolt, lehetőség szerint több napra elosztva.

Hasznos lehet például:

• séta;
• kerékpározás;
• úszás;
• ízületkímélő mozgásformák;
• fokozatosan felépített erősítő edzés.

A mozgás típusát és intenzitását az életkorhoz, az edzettségi szinthez és az esetleges társbetegségekhez kell igazítani.

Viselkedés- és szokásváltoztatás

A tartós eredményhez az étrend és a fizikai aktivitás mellett a testsúlyt befolyásoló viselkedési minták felismerése is fontos lehet.

Segíthet:

• étkezési napló vezetése;
• rendszeres testsúlykövetés;
• tudatos étkezés;
• az alvás rendezése;
• stresszkezelés;
• reális célok meghatározása;
• családi vagy szakmai támogatás.

Gyógyszeres kezelés

Bizonyos esetekben az életmód- és viselkedésterápia mellett gyógyszeres kezelés is indokolt lehet.

Az elhízás kezelésére ma többféle gyógyszeres lehetőség áll rendelkezésre. A megfelelő készítmény kiválasztása az egyéni állapottól, BMI-től, társbetegségektől, ellenjavallatoktól és a kezelés céljától függ.

A testsúlycsökkentő gyógyszereket orvosi felügyelet mellett, átfogó testsúlykezelési program részeként szükséges alkalmazni.

Bariátriai és metabolikus műtét

Súlyos elhízás, illetve bizonyos elhízáshoz társuló betegségek esetén bariátriai vagy metabolikus műtét is szóba jöhet.

A műtéti alkalmasságot nem kizárólag a testsúly alapján határozzák meg. A döntéshez komplex szakorvosi kivizsgálás szükséges, amely figyelembe veszi többek között a BMI-t, a társbetegségeket, a korábbi kezeléseket, a várható előnyöket és kockázatokat, valamint a hosszú távú utánkövetés lehetőségét.

Mit tehet a mindennapokban?

A hosszú távú testsúlykezelésben általában a fokozatos, fenntartható változtatások jelentik a legjobb kiindulópontot.

Segíthet, ha:

• előre megtervezi étkezéseit;
• csökkenti a cukros italok fogyasztását;
• növeli a zöldségek és más rostban gazdag élelmiszerek arányát;
• rendszeresen mozog;
• a hétköznapokban is növeli a fizikai aktivitást;
• figyel a megfelelő mennyiségű alvásra;
• felismeri az érzelmi evéshez vezető helyzeteket;
• szükség esetén szakember segítségét kéri.

A testsúlycsökkentés ütemét és célját érdemes egyénileg meghatározni. Már mérsékelt testsúlycsökkenés is kedvezően befolyásolhat több, elhízáshoz kapcsolódó egészségügyi kockázati tényezőt.

Túlsúly és elhízás gyermekkorban

Gyermekeknél a túlsúly és az elhízás különös figyelmet igényel, mert már fiatal korban növelheti bizonyos későbbi egészségügyi problémák kockázatát.

Gyermekkorban a túlsúly és az elhízás megítélése nem a felnőttekre alkalmazott egyszerű BMI-határértékek alapján történik. Figyelembe kell venni a gyermek életkorát, nemét és növekedési görbéjét is.

Kialakulásában családi, genetikai, környezeti, táplálkozási és mozgási tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. Ritkábban hormonális vagy genetikai betegség is állhat a háttérben.

Ha gyermekénél súlyfelesleg észlelhető, érdemes gyermekorvoshoz fordulni. Gyermekeknél a szélsőséges vagy szakmai felügyelet nélküli fogyókúráztatás kerülendő.

Túlsúly és elhízás kivizsgálása a Budai Klinikán

A Budai Klinikán a túlsúlyhoz és elhízáshoz kapcsolódó egészségügyi kockázatok felmérésében laborvizsgálatok és szakorvosi konzultáció segíthet. Az egyéni állapottól függően további vizsgálatok vagy dietetikai támogatás is indokolt lehet.

A cél nem kizárólag a testsúlycsökkentés, hanem az elhízáshoz társuló egészségügyi kockázatok, esetleges társbetegségek és a testsúly alakulását befolyásoló tényezők felismerése, valamint a személyre szabott kezelési lehetőségek meghatározása.

Gyakori kérdések a túlsúlyról és az elhízásról

Mikortól számít valaki túlsúlyosnak?

Felnőtteknél a 25,0–29,9 kg/m² közötti BMI általában túlsúlynak, a 30,0 kg/m² vagy magasabb érték pedig elhízásnak felel meg. A BMI ugyanakkor önmagában nem mutatja meg a testzsír eloszlását vagy az egyéni egészségügyi kockázatot.

Elég a BMI az elhízás megállapításához?

A BMI hasznos és egyszerű mérőszám, de nem minden esetben ad teljes képet. A korszerű állapotfelmérésben a hasi zsírfelhalmozódás, a társbetegségek, a funkcionális állapot és más egyéni tényezők értékelése is fontos.

Okozhatja hormonális betegség az elhízást?

Bizonyos hormonális betegségek, például a pajzsmirigy-alulműködés vagy a Cushing-szindróma hozzájárulhatnak a testsúly növekedéséhez, de az elhízás legtöbbször multifaktoriális eredetű.

Mikor lehet szükség gyógyszeres testsúlycsökkentésre?

Gyógyszeres kezelés akkor merülhet fel, ha azt az egyéni BMI, az egészségügyi kockázatok, társbetegségek és a korábbi kezelések alapján az orvos indokoltnak tartja. A gyógyszeres terápia az átfogó testsúlykezelés része, nem annak helyettesítője.

Mennyi fogyás számít megfelelőnek?

Nincs mindenki számára azonos ideális ütem vagy cél. A testsúlycsökkentést az egyéni kiindulási állapothoz és egészségügyi célokhoz érdemes igazítani. Már mérsékelt testsúlycsökkenés is javíthat bizonyos kardiometabolikus kockázati tényezőkön.

Összefoglalás

A túlsúly és az elhízás összetett egészségügyi állapot. Az elhízás krónikus, visszatérésre hajlamos betegség, amelynek kialakulását biológiai, genetikai, pszichológiai, környezeti és életmódbeli tényezők egyaránt befolyásolhatják.

Az elhízás számos társbetegség, köztük a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek, az alvási apnoe, egyes mozgásszervi betegségek és bizonyos daganatok kockázatát növelheti.

A kezelés személyre szabott és hosszú távú. Az étrend és a fizikai aktivitás rendezése mellett viselkedésterápiás, pszichológiai, gyógyszeres, illetve megfelelő esetben bariátriai vagy metabolikus sebészeti kezelés is szóba jöhet.

Már mérsékelt testsúlycsökkenés és az egészségesebb életmódbeli szokások kialakítása is kedvezően befolyásolhatja az egészségi állapotot. Ezért túlsúlyhoz vagy elhízáshoz társuló egészségügyi kockázatok esetén érdemes időben szakemberhez fordulni.