Az Asherman-szindróma a méh üregében kialakuló kóros összenövésekkel – úgynevezett intrauterin adhéziókkal vagy synechiákkal – járó szerzett állapot. Az összenövések részben vagy súlyosabb esetben nagymértékben beszűkíthetik, illetve torzíthatják a méhüreget.

Az állapot következtében megváltozhat a menstruáció, nehezebbé válhat a teherbeesés, és növekedhet bizonyos terhességi szövődmények kockázata.

Az Asherman-szindróma leggyakrabban a méhnyálkahártya mélyebb, bazális rétegének sérülését követően alakul ki. Különösen fontos kockázati tényezőt jelentenek a terhességgel összefüggő méhűri beavatkozások.

A diagnózis legpontosabb módszere a hiszteroszkópia, vagyis méhtükrözés. Panaszokat vagy reprodukciós problémát okozó összenövések esetén a kezelés rendszerint szintén hiszteroszkópos úton történik.

Mi az Asherman-szindróma?

A méh belső felszínét az endometrium, vagyis méhnyálkahártya borítja. Ennek felszíni rétege a menstruáció során ciklikusan lelökődik, majd a mélyebben elhelyezkedő bazális rétegből regenerálódik.

Ha ez a mélyebb réteg jelentősen megsérül, a gyógyulás során hegszövet és összenövés alakulhat ki a méhüreg egymással szemben fekvő felszínei között.

Ezeket nevezzük méhen belüli összenövéseknek vagy intrauterin adhézióknak.

Fontos ugyanakkor különbséget tenni az intrauterin adhézió és az Asherman-szindróma között. Méhen belüli összenövések tünetmentesen is előfordulhatnak. Az Asherman-szindróma kifejezést elsősorban akkor használjuk, amikor az összenövésekhez klinikai panaszok – például menstruációs zavar, fájdalom vagy reprodukciós probléma – társulnak.

Milyen súlyos lehet az Asherman-szindróma?

Az összenövések kiterjedése és szerkezete jelentősen eltérhet.

Enyhe esetben vékony, kisebb területre korlátozódó összenövések lehetnek jelen, míg súlyosabb Asherman-szindrómában vastagabb, kötőszövetes adhéziók alakulhatnak ki, amelyek a méhüreg jelentős részét érinthetik.

A betegség súlyosságának megítélésében többek között fontos:

• az összenövések kiterjedése;
• az érintett méhüreg nagysága;
• az adhéziók típusa és tömöttsége;
• a menstruáció jellemzői;
• valamint a megmaradt, működőképes endometrium állapota.

A súlyosság a kezelés összetettségét és a későbbi reprodukciós kilátásokat is befolyásolhatja.

Milyen tüneteket okozhat az Asherman-szindróma?

Az Asherman-szindróma tünetei a méhen belüli összenövések helyétől és kiterjedésétől függnek.

Enyhe esetben akár kevés vagy semmilyen panasz nem jelentkezik.

Jellemző tünet lehet:

• a korábbinál jelentősen gyengébb menstruáció;
• rövidebb menstruáció;
• a menstruáció elmaradása;
• menstruáció idején jelentkező görcsös alhasi fájdalom;
• nehezített teherbeesés;
• meddőség;
• ismétlődő terhességi veszteség.

Különösen felvetheti a méhen belüli összenövés lehetőségét, ha a menstruáció egy méhűri beavatkozást követően válik feltűnően gyengévé vagy marad el.

Miért csökkenhet vagy maradhat el a menstruáció?

Az Asherman-szindrómára jellemző egyik legfontosabb panasz a menstruációs vérzés csökkenése.

Ennek egyik oka lehet, hogy a hegesedés miatt kisebb területű, megfelelően működő méhnyálkahártya marad.

Más esetekben az összenövések részlegesen vagy súlyosan akadályozhatják a menstruációs vér kiürülését.

Ez okozhat:

• hypomenorrhoeát, vagyis szokatlanul gyenge menstruációt;
• amenorrhoeát, vagyis a menstruáció elmaradását;
• ciklikusan jelentkező alhasi fájdalmat.

Ritkán a kiürülés akadályozottsága miatt vér gyűlhet fel a méhüregben, amit haematometra néven nevezünk.

Okozhat kismedencei fájdalmat?

Igen, de nem mindenkinél.

Fájdalom elsősorban akkor jelentkezhet, ha az összenövések akadályozzák a menstruációs vér távozását.

Ilyenkor a páciens menstruáció idején görcsös vagy erős alhasi fájdalmat tapasztalhat annak ellenére, hogy a vérzés nagyon kevés vagy teljesen hiányzik.

Az Asherman-szindróma azonban nem minden esetben jár fájdalommal.

Okozhat meddőséget az Asherman-szindróma?

Igen.

A méhüreg anatómiai viszonyainak megváltozása és az endometrium károsodása kedvezőtlenül befolyásolhatja a beágyazódást és a terhesség kialakulását.

Az Asherman-szindróma ezért összefügghet:

• nehezített teherbeeséssel;
• másodlagos meddőséggel;
• ismétlődő terhességi veszteséggel;
• egyes esetekben sikertelen asszisztált reprodukciós kezelésekkel.

Fontos azonban, hogy a sikertelen lombikkezelésnek számos más oka lehet. Egy vagy több sikertelen IVF-kezelés önmagában nem bizonyítja az Asherman-szindróma fennállását.

Befolyásolhatja a későbbi terhességet?

Igen.

Az Asherman-szindróma kezelése után sikeresen létrejöhet terhesség, de különösen súlyosabb méhűri hegesedés esetén bizonyos szövődmények kockázata magasabb lehet.

Ilyen lehet többek között:

• terhességi veszteség;
• koraszülés;
• a méhlepény rendellenes tapadása;
• placenta accreta spectrum egyes formái.

Ezért korábban kezelt jelentősebb intrauterin adhézió után létrejött terhesség esetén indokolt lehet fokozott szülészeti figyelem.

Mi okozza az Asherman-szindrómát?

Az Asherman-szindróma legfontosabb oka a méhnyálkahártya bazális rétegének sérülése, amelyet kóros hegesedés követ.

A leggyakoribb előzmény terhességgel kapcsolatos méhűri beavatkozás.

Küret és terhességgel összefüggő méhűri beavatkozások

Az Asherman-szindróma kialakulhat például:

• vetélés után végzett méhűri beavatkozást követően;
• visszamaradt terhességi szövet eltávolítása után;
• terhességmegszakítással összefüggő méhűri műszeres beavatkozás után;
• szülést követően visszamaradt lepényszövet eltávolítása után;
• ismételt méhűri beavatkozások következtében.

A kockázat különösen akkor lehet magasabb, ha az endometrium bazális rétege sérül.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy egy korábbi küret vagy más méhűri beavatkozás nem jelenti automatikusan azt, hogy Asherman-szindróma alakul ki.

Kialakulhat más méhműtét után is?

Igen.

Ritkábban más, a méhüreget érintő beavatkozások után is kialakulhat intrauterin adhézió.

Ilyen lehet például egyes:

• hiszteroszkópos miómaműtétek;
• méhsövény műtétek;
• más hiszteroszkópos beavatkozások;
• illetve a méhnyálkahártyát jelentősen károsító eljárások.

A kockázat függ a beavatkozás típusától, kiterjedésétől és az endometrium sérülésének mértékétől.

Okozhatja fertőzés az Asherman-szindrómát?

Bizonyos fertőzések összefügghetnek intrauterin adhézió kialakulásával, de ez jóval ritkább ok.

A genitális tuberkulózis például olyan területeken, ahol a betegség gyakoribb, jelentős oka lehet a méhűri hegesedésnek.

Nem helyes azonban általánosan minden kismedencei gyulladást az Asherman-szindróma tipikus okaként felsorolni.

A császármetszés Asherman-szindrómát okoz?

A császármetszés önmagában nem tartozik az Asherman-szindróma legjellemzőbb okai közé.

A kockázat inkább olyan helyzetekben merülhet fel, amikor a szüléshez vagy császármetszéshez kapcsolódóan további méhűri beavatkozás válik szükségessé – például visszamaradt terhességi szövet eltávolítása miatt.

Ezért a császármetszést önmagában nem célszerű a leggyakoribb kiváltó okok között feltüntetni.

Mikor merülhet fel Asherman-szindróma gyanúja?

A diagnózis lehetőségére különösen akkor érdemes gondolni, ha egy korábbi terhességgel összefüggő méhűri beavatkozás után:

• jelentősen csökken a menstruáció mennyisége;
• teljesen elmarad a menstruáció;
• ciklikus alhasi fájdalom jelentkezik kevés vagy hiányzó vérzés mellett;
• nehezítetté válik a teherbeesés;
• ismétlődő terhességi veszteség jelentkezik.

A tünetek azonban nem specifikusak, ezért más nőgyógyászati és hormonális okok kizárása is szükséges lehet.

Hogyan diagnosztizálható az Asherman-szindróma?

A kivizsgálás rendszerint az előzmények részletes áttekintésével kezdődik.

Különösen fontos információ:

• hogyan változott a menstruáció;
• történt-e korábban vetélés vagy szülés;
• volt-e méhűri műtét;
• történt-e küret vagy más méhűri beavatkozás;
• fennáll-e meddőség vagy ismétlődő terhességi veszteség.

A képalkotó vizsgálatok segíthetnek a gyanú felvetésében, de a méhüreg közvetlen megtekintését biztosító hiszteroszkópia a legpontosabb diagnosztikai módszer.

Kimutatja a hüvelyi ultrahang az Asherman-szindrómát?

A hagyományos kétdimenziós hüvelyi ultrahang önmagában nem minden esetben képes megbízhatóan kimutatni a méhen belüli összenövéseket.

Bizonyos jelek felvethetik a gyanút, például:

• szabálytalan méhüreg;
• vékony endometrium;
• a méhüreg egyes részeinek eltérő megjelenése;
• folyadék- vagy vérgyülem.

Normálisnak tűnő hüvelyi ultrahang azonban nem feltétlenül zárja ki az intrauterin adhéziókat.

Mi az a sóoldatos ultrahang – SIS?

A saline infusion sonography, vagyis sóoldatos méhüregi ultrahang – SIS vagy sonohysterographia során kis mennyiségű steril folyadékot juttatnak a méhüregbe.

A folyadék szétválasztja a méhüreg falait, így ultrahanggal részletesebben ábrázolhatók bizonyos méhüregi eltérések.

A vizsgálat segíthet az összenövések gyanújának felismerésében, de nem helyettesíti minden esetben a hiszteroszkópiát.

Mi a HSG szerepe?

A hysterosalpingographia – HSG – kontrasztanyagos röntgenvizsgálat, amely a méhüreg alakjáról és a petevezetékek átjárhatóságáról is információt adhat.

Az összenövések a méhüreg telődési hiányaként vagy szabálytalan alakjaként jelenhetnek meg.

A HSG azonban nem teszi lehetővé az adhéziók közvetlen megtekintését, és álpozitív eredmény is előfordulhat.

Hiszteroszkópia – az Asherman-szindróma diagnózisának legpontosabb módszere

A hiszteroszkópia, vagyis méhtükrözés az intrauterin adhéziók diagnosztikájának referencia-módszere.

A vizsgálat során egy vékony optikai eszközt vezetnek a méhüregbe a hüvelyen és a méhnyakon keresztül.

Az orvos így közvetlenül megtekintheti:

• az összenövések helyét;
• kiterjedését;
• jellegét;
• a méhüreg alakját;
• a petevezetékek méhüregi szájadékainak területét;
• valamint a megmaradt endometrium állapotát.

A hiszteroszkópia további előnye, hogy megfelelő esetben a diagnózis és a kezelés ugyanazon beavatkozás keretében is megtörténhet.

Hogyan kezelhető az Asherman-szindróma?

A tüneteket vagy reprodukciós problémát okozó Asherman-szindróma elsődleges kezelési módszere a hiszteroszkópos adhesiolysis, vagyis a méhen belüli összenövések célzott oldása.

A kezelés célja:

• a méhüreg anatómiai viszonyainak helyreállítása;
• az összetapadt méhfalak szétválasztása;
• a lehető legtöbb egészséges endometrium megőrzése;
• a menstruációs funkció javítása;
• gyermekvállalási szándék esetén a reprodukciós lehetőségek javítása.

Hogyan történik a hiszteroszkópos adhesiolysis?

A beavatkozás során az orvos közvetlen kameraképen látja a méhüreget és az összenövéseket.

Az adhéziók oldásához többféle hiszteroszkópos eszköz alkalmazható.

Bizonyos esetekben előnyben részesíthető a finom hiszteroszkópos olló használata, mert az összenövések mechanikusan, közvetlen látás mellett választhatók szét.

Összetettebb, súlyosabb Asherman-szindróma esetén a műtét technikailag nehezebb lehet, és ultrahangos vagy más képalkotó vezérlés is segítheti a biztonságos beavatkozást.

A kezelés módját mindig az összenövések kiterjedése és jellege határozza meg.

Ambulánsan is kezelhető az Asherman-szindróma?

Bizonyos enyhébb méhen belüli összenövések ambuláns hiszteroszkópia során is kezelhetők.

Kiterjedt, vastag vagy a méhüreget jelentősen torzító adhéziók esetén azonban összetettebb műtéti hiszteroszkópia, megfelelő fájdalomcsillapítás vagy érzéstelenítés és speciális műtéti háttér lehet szükséges.

Ezért nem minden Asherman-szindróma kezelhető azonos módon vagy ambuláns körülmények között.

Kiújulhat az Asherman-szindróma a műtét után?

Igen.

Az intrauterin adhéziók a sikeres szétválasztás után ismét kialakulhatnak. A kiújulás kockázata különösen a középsúlyos és súlyos esetekben lehet jelentős.

Ezért a kezelés nem feltétlenül ér véget az adhesiolysis elvégzésével.

A műtét után az orvos egyénileg mérlegelheti a kiújulást csökkentő kiegészítő kezeléseket és a kontrollvizsgálatot.

Hogyan próbálható megelőzni az összenövések újbóli kialakulása?

A műtétet követően többféle módszert alkalmazhatnak annak érdekében, hogy a frissen szétválasztott méhfelszínek ne tapadjanak ismét össze.

Az adott esetben szóba jöhet:

• ideiglenes méhüregi mechanikus barrier, például ballon;
• adhéziót csökkentő gél;
• egyes esetekben hormonális kezelés az endometrium regenerációjának támogatására;
• kontroll hiszteroszkópia.

Fontos, hogy nincs minden páciensre és minden súlyossági fokra alkalmazható, egyetlen bizonyítottan optimális utókezelési protokoll.

A kezelést ezért a méhüreg állapota és az összenövések súlyossága alapján kell megtervezni.

Szükséges kontroll hiszteroszkópia?

Bizonyos esetekben igen.

A kezelés után végzett kontroll – úgynevezett second-look hiszteroszkópia – segítségével ellenőrizhető:

• hogy a méhüreg megfelelően helyreállt-e;
• kialakult-e újabb összenövés;
• szükséges-e további kezelés.

A kontroll szükségessége és időzítése az Asherman-szindróma súlyosságától és az elvégzett beavatkozástól függ.

Visszatérhet a menstruáció a kezelés után?

A menstruációs vérzés sok esetben javulhat a sikeres adhesiolysis után, különösen enyhébb vagy középsúlyos összenövések esetén.

Súlyos endometriumkárosodásnál azonban előfordulhat, hogy a méhnyálkahártya működése nem áll teljesen helyre.

A menstruáció visszatérése ezért nem garantálható, és önmagában nem ad teljes képet a méhüreg vagy az endometrium állapotáról.

Lehetséges teherbe esni Asherman-szindróma után?

Igen, a hiszteroszkópos kezelés után spontán vagy asszisztált reprodukció segítségével is létrejöhet terhesség.

A teherbeesés esélyét azonban több tényező befolyásolja, például:

• az összenövések eredeti súlyossága;
• a megmaradt egészséges endometrium mennyisége;
• a méhüreg helyreállíthatósága;
• az összenövések kiújulása;
• az életkor;
• valamint egyéb női és férfi termékenységi tényezők.

Ezért nem adható minden páciensre érvényes terhességi sikerarány.

Mikor érdemes nőgyógyászhoz fordulni?

Indokolt lehet nőgyógyászati kivizsgálás, ha:

• méhűri beavatkozást követően feltűnően csökkent a menstruáció;
• a menstruáció korábban rendszeres volt, majd elmaradt;
• menstruáció idején fájdalom jelentkezik, de alig van vérzés;
• tartósan sikertelen a gyermekvállalás;
• ismétlődő terhességi veszteség fordul elő;
• korábban már diagnosztizáltak intrauterin adhéziót.

Ezek a tünetek nem kizárólag Asherman-szindróma következményei lehetnek, ezért a pontos ok meghatározásához nőgyógyászati kivizsgálás szükséges.

Asherman-szindróma kivizsgálása és kezelése a Budai Magánklinikán

A Budai Magánklinikán a méhen belüli eltérések kivizsgálásában a nőgyógyászati vizsgálat és ultrahang mellett szükség esetén ambuláns hiszteroszkópia is alkalmazható.

A méhtükrözés lehetővé teszi a méhüreg közvetlen áttekintését és az intrauterin adhéziók felismerését.

Megfelelő, enyhébb esetben bizonyos összenövések kezelése ambuláns hiszteroszkópos eljárással is lehetséges lehet. Kiterjedt vagy súlyos Asherman-szindróma esetén azonban komplexebb műtéti ellátás válhat szükségessé.

A kivizsgálás és kezelés módját minden esetben az előzmények, a panaszok és a méhüreg aktuális állapota alapján határozzák meg.

Gyakori kérdések az Asherman-szindrómáról

Mi az Asherman-szindróma?

Az Asherman-szindróma olyan szerzett állapot, amelyben méhen belüli összenövésekhez menstruációs zavar, fájdalom, meddőség vagy más reprodukciós probléma társulhat.

Mi az Asherman-szindróma leggyakoribb oka?

Leggyakrabban a méhnyálkahártya bazális rétegének sérülésével járó, terhességgel összefüggő méhűri beavatkozások után alakul ki.

Küret után mindig kialakul Asherman-szindróma?

Nem. Az Asherman-szindróma a méhűri beavatkozások lehetséges, de nem törvényszerű szövődménye.

Milyen menstruáció jellemző Asherman-szindrómában?

Jellemző lehet a korábbinál lényegesen gyengébb menstruáció vagy annak teljes elmaradása. Ugyanakkor egyes érintetteknél a menstruáció kevésbé változik meg.

Ultrahanggal kimutatható az Asherman-szindróma?

A hagyományos hüvelyi ultrahang felvetheti a gyanút, de nem zárja ki megbízhatóan az összenövéseket. A méhüreg pontosabb vizsgálatára SIS, illetve hiszteroszkópia alkalmazható.

Mi a legpontosabb vizsgálat?

A hiszteroszkópia tekinthető a méhen belüli összenövések diagnosztikájának referencia-módszerének, mert közvetlenül láthatóvá teszi a méhüreget és az adhéziókat.

Hogyan kezelhető az Asherman-szindróma?

Panaszt vagy reprodukciós problémát okozó esetben a kezelés rendszerint hiszteroszkópos adhesiolysis, amely során közvetlen látás mellett választják szét a méhen belüli összenövéseket.

Kiújulhat az összenövés?

Igen. Különösen súlyosabb Asherman-szindróma esetén fennáll az ismételt összenövés kockázata, ezért utókezelés és kontroll hiszteroszkópia is indokolt lehet.

Lehet gyermeket vállalni Asherman-szindróma után?

Igen. A kezelés után létrejöhet terhesség, de az esély jelentősen függ az összenövések súlyosságától, az endometrium állapotától, az életkortól és más termékenységi tényezőktől.

Veszélyeztetett lehet a terhesség a kezelés után?

Korábban fennálló jelentősebb intrauterin adhézió után bizonyos terhességi és lepényi szövődmények kockázata magasabb lehet, ezért a létrejött terhesség során fokozott szülészeti ellenőrzés lehet indokolt.

Összefoglalás

Az Asherman-szindróma a méhüregben kialakuló összenövésekkel járó szerzett állapot, amely menstruációs zavarokat, fájdalmat, nehezített teherbeesést és terhességi problémákat okozhat.

Leggyakrabban a méhnyálkahártya mélyebb rétegének sérülését követően, különösen terhességgel összefüggő méhűri beavatkozások után alakul ki.

A hagyományos hüvelyi ultrahang nem minden esetben mutatja ki az összenövéseket. A diagnózis referencia-módszere a hiszteroszkópia, amely közvetlenül láthatóvá teszi a méhüreget.

Panaszt vagy reprodukciós problémát okozó esetben a kezelés elsősorban hiszteroszkópos adhesiolysis. A kezelés eredménye függ az összenövések súlyosságától és a megmaradt működőképes endometrium állapotától, az adhéziók pedig a műtét után ismét kialakulhatnak.

Ezért a sikeres kezelésben a pontos diagnózis, a megfelelő műtéti technika és az egyénre szabott utánkövetés egyaránt fontos.