A lombikprogram (IVF – in vitro fertilizáció) az asszisztált reprodukció egyik leggyakrabban alkalmazott formája. Az eljárás során a petesejteket a petefészekből nyerik ki, majd laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg. A létrejött embriót vagy embriók egyikét később a méh üregébe helyezik.

Az IVF számos meddőségi ok esetén jelenthet kezelési lehetőséget, például petevezeték-eredetű meddőség, bizonyos férfi eredetű eltérések, endometriózis vagy korábbi kezelések sikertelensége esetén.

A lombikprogram menete mindig személyre szabott. A kezelési tervet többek között az életkor, a meddőség oka, a petefészek várható stimulációs válasza, a spermavizsgálat eredménye és a korábbi kezelések alapján állítják össze.

Mikor lehet indokolt a lombikprogram?

Nem minden meddőségi probléma esetén az IVF az első választandó kezelés.

A meddőségi kivizsgálás általában javasolt, ha:

• 35 éves kor alatt 12 hónap rendszeres, védekezés nélküli együttlét mellett sem jön létre terhesség;
• 35 éves kortól 6 hónap próbálkozás után sem következik be fogamzás;
• ismert női vagy férfi meddőségi tényező áll fenn.

40 éves kor felett, illetve ismert, a termékenységet jelentősen befolyásoló állapot esetén ennél korábban is indokolt lehet a kivizsgálás és a reprodukciós szakemberrel történő konzultáció.

IVF többek között szóba kerülhet:

• kétoldali petevezeték-elzáródás esetén;
• bizonyos súlyos férfi eredetű meddőségi problémáknál;
• egyes endometriózisos esetekben;
• csökkent petefészek-tartalék vagy előrehaladott reproduktív életkor esetén, az egyéni körülményektől függően;
• sikertelen korábbi meddőségi kezelések után;
• bizonyos genetikai indikációk esetén;
• egyes tisztázatlan eredetű meddőségi esetekben.

A megfelelő kezelési stratégia mindig a teljes kivizsgálás eredménye alapján határozható meg.

Milyen vizsgálatok előzhetik meg az IVF-kezelést?

A lombikprogram előtt a cél a meddőség lehetséges okainak feltárása, a kezelés megtervezése és az IVF biztonságos elvégzéséhez szükséges állapotfelmérés.

Nem minden páciensnél van szükség ugyanazokra a vizsgálatokra.

Női kivizsgálás

A kivizsgálás része lehet:

• részletes nőgyógyászati és reprodukciós anamnézis;
• nőgyógyászati vizsgálat;
• hüvelyi ultrahang;
• a petefészek-tartalék vizsgálata;
• AMH-meghatározás;
• antrális tüszőszám (AFC) meghatározása ultrahanggal;
• célzott hormonvizsgálatok;
• a méh és a méhüreg vizsgálata;
• fertőző betegségek előírt szűrése;
• szükség esetén további célzott vizsgálatok.

A petevezetékek átjárhatóságának vizsgálata fontos része lehet a meddőségi kivizsgálásnak, de közvetlenül az IVF előtt nem minden esetben szükséges ugyanaz a vizsgálati stratégia, hiszen IVF során a megtermékenyítéshez nincs szükség átjárható petevezetékekre.

Bizonyos petevezeték-eltérések – például hydrosalpinx – ugyanakkor befolyásolhatják az IVF eredményességét, ezért felismerésük fontos lehet.

Mit mutat az AMH?

Az AMH (anti-Müllerian hormon) a petefészek-tartalék egyik leggyakrabban használt laboratóriumi markere.

Segíthet megbecsülni, hogyan reagálhat a petefészek a hormonális stimulációra, és várhatóan milyen petesejthozam érhető el.

Fontos azonban, hogy az AMH:

• nem méri közvetlenül a petesejtek minőségét;
• önmagában nem mutatja meg a természetes teherbeesés esélyét;
• nem képes pontosan megjósolni, hogy egy IVF-kezelésből születik-e gyermek.

Az AMH eredményét ezért mindig az életkorral, az ultrahangos antrális tüszőszámmal és az egyéb klinikai adatokkal együtt kell értékelni.

Szükséges hiszteroszkópia minden lombikprogram előtt?

Nem.

A hiszteroszkópia (méhtükrözés) nem kötelező rutinvizsgálat minden IVF-kezelés előtt.

Elsősorban akkor lehet indokolt, ha például:

• ultrahanggal méhüregi eltérés gyanúja merül fel;
• polip, méhüregbe domborodó mióma vagy összenövés lehetősége áll fenn;
• rendellenes méhvérzés jelentkezik;
• korábbi vizsgálatok alapján a méhüreg részletesebb vizsgálata szükséges;
• bizonyos sikertelen kezelések után további kivizsgálás indokolt.

A hiszteroszkópia előnye, hogy a méhüreg közvetlenül áttekinthető, és számos eltérés egyúttal kezelhető is.

Szükséges méhnyálkahártya-biopszia IVF előtt?

Rutinszerűen nem.

Az endometrium-biopszia nem része minden páciens standard IVF előtti kivizsgálásának.

Csak meghatározott klinikai indikáció esetén lehet szükség méhnyálkahártyából történő mintavételre.

Hasonlóképpen, különböző endometrium-receptivitási, immunológiai vagy egyéb kiegészítő vizsgálatok alkalmazását sem célszerű automatikus IVF-vizsgálatként kezelni. Ezek várható előnyét az adott páciens helyzetében és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kell mérlegelni.

Férfi kivizsgálás lombikprogram előtt

A férfi partner kivizsgálásának egyik alapvizsgálata az ondóvizsgálat (spermiogram).

Ennek során többek között értékelik:

• a spermiumkoncentrációt;
• a spermiumok mozgását;
• morfológiai jellemzőiket;
• valamint az ondóminta további paramétereit.

Eltérés esetén ismételt spermiogram, andrológiai vizsgálat, hormonális vagy genetikai kivizsgálás válhat szükségessé.

Szükséges spermium-DNS-fragmentációs vizsgálat?

Nem minden esetben.

A spermium-DNS-fragmentáció vizsgálata nem rutinszerű első vonalbeli vizsgálat minden meddő férfinál vagy minden IVF előtt.

Bizonyos speciális klinikai helyzetekben azonban felmerülhet az alkalmazása.

Ezért a vizsgálat szükségességéről andrológiai vagy reprodukciós szakembernek érdemes döntenie az előzmények és az alapvizsgálatok eredménye alapján.

Szükséges trombofília-vizsgálat IVF előtt?

Rutinszerűen nem.

Öröklött vagy szerzett trombofília laboratóriumi szűrése nem szükséges automatikusan minden IVF-kezelés előtt.

Célzott kivizsgálás indokolt lehet például bizonyos személyes vagy családi trombózisos előzmények, illetve más klinikai kockázati tényezők esetén.

Hogyan lehet felkészülni a lombikprogramra?

A kezelés előtt érdemes a módosítható egészségi és életmódbeli tényezőkre is figyelmet fordítani.

Javasolt lehet:

• az egészséges testsúly megközelítése;
• rendszeres, mérsékelt testmozgás;
• kiegyensúlyozott étrend;
• a dohányzás elhagyása;
• az alkoholfogyasztás kerülése vagy mérséklése az orvosi ajánlásoknak megfelelően;
• megfelelő folsavbevitel;
• a rendszeresen szedett gyógyszerek áttekintése;
• krónikus betegségek megfelelő beállítása;
• megfelelő alvás.

A különböző étrend-kiegészítők és úgynevezett „termékenységfokozó” készítmények nem mindegyikének hatásossága bizonyított, ezért ezek alkalmazását érdemes a kezelőorvossal egyeztetni.

A lombikprogram menete lépésről lépésre

1. Petefészek-stimuláció

Természetes ciklusban általában egy domináns tüsző fejlődik ki.

IVF során hormonális stimulációval rendszerint több tüsző egyidejű fejlődését igyekeznek elérni, hogy több petesejt legyen nyerhető.

A stimuláció módját és gyógyszeradagját személyre szabottan határozzák meg.

A kezelés során ultrahanggal követik a tüszők számát és növekedését. Bizonyos protokollokban laboratóriumi hormonvizsgálatokra is sor kerülhet.

A hormonális vérvizsgálat azonban nem feltétlenül szükséges minden egyes kontroll alkalmával.

2. A petesejtek végső érésének kiváltása

Amikor a tüszők fejlődése megfelelő, egy úgynevezett trigger injekcióval időzítik a petesejtek végső érését.

A petesejtleszívás időpontját ehhez pontosan igazítják.

3. Petesejtleszívás

A petesejtek leszívása – oocyta-punkció – rendszerint hüvelyi ultrahangvezérléssel történik.

Az ultrahangfej mellett vezetett vékony tű segítségével leszívják a tüszők folyadékát, amelyből az embriológiai laboratórium azonosítja a petesejteket.

A beavatkozás általában rövid szedációban vagy érzéstelenítésben történik. Ennek pontos módja intézményenként és a páciens állapotától függően változhat.

A beavatkozás után rövid megfigyelés következik.

4. Megtermékenyítés

A petesejtek megtermékenyítése laboratóriumi körülmények között történik.

Két fő módszer alkalmazható.

Hagyományos IVF

A petesejteket megfelelően előkészített spermiumokkal együtt tenyésztik, és a spermium önállóan termékenyíti meg a petesejtet.

ICSI

Az ICSI – intracitoplazmatikus spermiuminjekció – során az embriológus egy kiválasztott spermiumot közvetlenül a petesejtbe juttat.

Az ICSI különösen fontos lehet például jelentős férfi eredetű meddőség vagy korábbi elégtelen megtermékenyülés esetén.

Fontos azonban, hogy az ICSI nem tekinthető automatikusan „jobb” módszernek a hagyományos IVF-nél.

Férfi faktor vagy más megfelelő indikáció hiányában a rutinszerű ICSI alkalmazása nem bizonyítottan növeli az élveszületés esélyét.

5. Embriótenyésztés

A sikeresen megtermékenyült petesejtekből fejlődő embriókat laboratóriumi körülmények között tenyésztik és értékelik.

Az embriótranszfer történhet a fejlődés korábbi szakaszában vagy blastocysta stádiumban.

Nem minden megtermékenyült petesejt fejlődik tovább megfelelően, és nem minden embrió jut el a transzferre vagy fagyasztásra alkalmas állapotig.

Ez az IVF folyamatának természetes része.

6. Embriófagyasztás

A transzferre nem kerülő, megfelelő minőségű embriók krioprezervációval lefagyaszthatók és későbbi kezelés során felhasználhatók.

Bizonyos kezelési helyzetekben az adott stimulációs ciklusban egyáltalán nem történik friss embriótranszfer, hanem valamennyi megfelelő embriót lefagyasztják, és a transzfer egy későbbi ciklusban történik.

7. Embrió genetikai vizsgálata – PGT

Meghatározott esetekben preimplantációs genetikai vizsgálat (PGT) is szóba kerülhet.

Ennek több típusa létezik, és eltérő genetikai kérdések megválaszolására használhatók.

A PGT nem automatikus része minden lombikprogramnak, és alkalmazását genetikai, reprodukciós és egyéni szempontok alapján kell mérlegelni.

8. Embriótranszfer

Az embriótranszfer során egy vékony katéter segítségével az embriót a méh üregébe juttatják.

A beavatkozás rendszerint rövid, és általában nem igényel altatást.

Az embriótranszfer után nincs szükség hosszan tartó ágynyugalomra. A páciens az orvosi utasítások figyelembevételével általában visszatérhet mindennapi tevékenységeihez.

Egy vagy több embriót ültetnek vissza?

A modern asszisztált reprodukció egyik fontos célja nem pusztán a terhesség, hanem egy egészséges gyermek megszületése a lehető legkisebb anyai és magzati kockázattal.

Több embrió egyidejű visszaültetése növelheti a többes terhesség kockázatát.

A többes terhesség nagyobb kockázattal jár többek között:

• koraszülés;
• alacsony születési súly;
• terhességi magas vérnyomás;
• terhességi cukorbetegség;
• és egyéb anyai, illetve újszülöttkori szövődmények szempontjából.

Ezért megfelelő esetekben egyetlen embrió visszaültetése lehet az előnyben részesített stratégia.

9. Luteális támogatás

A petesejtleszívást és embriótranszfert követően gyakran progeszteront alkalmaznak a méhnyálkahártya és a korai terhesség támogatására.

A készítmény formáját, adagját és alkalmazásának időtartamát az IVF-központ határozza meg.

10. Terhességi teszt

Az IVF-központ meghatározza, hogy az embriótranszfer után mikor kell elvégezni a terhességi tesztet.

Ehhez vérből mért β-hCG-vizsgálat alkalmazható.

Nem érdemes a javasolt időpontnál lényegesen korábban tesztelni, mert az eredmény félrevezető lehet.

Pozitív eredmény után a terhesség megfelelő fejlődésének és méhen belüli elhelyezkedésének igazolására a megfelelő időpontban ultrahangvizsgálat következik.

Mit jelent az IVF sikeressége?

Az IVF eredményességének értelmezésekor fontos pontosítani, mit nevezünk „sikernek”.

Különböző statisztikák vonatkozhatnak például:

• pozitív terhességi tesztre;
• klinikai terhességre;
• embriótranszferenkénti eredményre;
• petesejtleszívásonkénti eredményre;
• élveszületésre;
• kumulatív élveszületési arányra.

Ezért két százalékos eredmény csak akkor hasonlítható össze érdemben, ha ugyanazt a végpontot és hasonló betegcsoportot vizsgálják.

Mi befolyásolja a lombikprogram sikerességét?

Az IVF sikeressége számos tényezőtől függ.

Különösen fontos:

• a nő életkora;
• a petesejtek száma és biológiai minősége;
• a meddőség oka;
• a spermiumok jellemzői;
• az embrió fejlődése;
• a méh és a méhüreg állapota;
• a korábbi terhességek és IVF-kezelések;
• saját vagy donorpetesejt alkalmazása;
• bizonyos életmódbeli és egészségi tényezők.

Saját petesejt használatakor az életkor az egyik legfontosabb prognosztikai tényező.

Az egyes klinikák által közölt sikerességi arányokat ugyanakkor óvatosan kell összehasonlítani, mivel a kezelt páciensek életkora, diagnózisa, alkalmazott kezelése és a statisztika számításának módja eltérhet.

Milyen kockázatokkal járhat a lombikprogram?

Az IVF általában biztonságosan végezhető, de – mint minden orvosi kezelésnek – ennek is lehetnek kockázatai.

Petefészek-túlstimulációs szindróma (OHSS)

Az OHSS a hormonális petefészek-stimuláció lehetséges szövődménye.

Súlyosabb esetben jelentkezhet:

• jelentős hasi feszülés és fájdalom;
• hányinger vagy hányás;
• gyors testsúlynövekedés;
• csökkent vizeletmennyiség;
• nehézlégzés.

A korszerű stimulációs és triggerprotokollok segítségével a súlyos OHSS kockázata jelentősen csökkenthető.

Petesejtleszívással kapcsolatos szövődmények

Ritkán előfordulhat:

• vérzés;
• fertőzés;
• a környező szervek sérülése;
• az érzéstelenítéssel vagy szedációval kapcsolatos szövődmény.

Többes terhesség

Több embrió visszaültetése növeli az iker- vagy magasabb rendű többes terhesség kockázatát.

Ez az IVF egyik legfontosabb megelőzhető kockázata.

Méhen kívüli terhesség

IVF után is kialakulhat méhen kívüli terhesség, ezért pozitív terhességi teszt után a megfelelő időben végzett ultrahangvizsgálat fontos.

Sikertelen kezelés és terhességi veszteség

Az IVF nem garantálja a terhességet vagy az élveszületést.

Előfordulhat, hogy:

• nem fejlődik megfelelő számú tüsző;
• nem nyerhető petesejt;
• nem történik megtermékenyülés;
• nem fejlődik transzferálható embrió;
• az embrió nem ágyazódik be;
• vagy a létrejött terhesség vetéléssel végződik.

Ezek lehetőségéről érdemes már a kezelés előtt reális tájékoztatást kapni.

A lelki támogatás jelentősége

A meddőség és az IVF-kezelés érzelmileg megterhelő lehet.

A vizsgálatok, hormonkezelések, várakozás és az eredménnyel kapcsolatos bizonytalanság jelentős pszichés terhet jelenthet az érintettek számára.

Segíthet:

• a partner és a család támogatása;
• megfelelő és hiteles tájékoztatás;
• reális elvárások kialakítása;
• pszichológus vagy reprodukciós tanácsadó bevonása.

A pszichológiai támogatás célja elsősorban a kezelés érzelmi terheinek csökkentése és az életminőség támogatása. A meddőség nem tekinthető egyszerűen „stressz okozta” állapotnak.

Mikor kell azonnal kapcsolatba lépni az IVF-központtal?

A stimuláció, petesejtleszívás vagy embriótranszfer után mielőbbi orvosi értékelés szükséges többek között:

• erős vagy fokozódó hasi fájdalom;
• jelentős hasi feszülés;
• nehézlégzés;
• ájulás vagy jelentős gyengeség;
• csökkent vizeletmennyiség;
• erős hüvelyi vérzés;
• láz;
• ismételt hányás

esetén.

Pozitív terhességi teszt után jelentkező erős, különösen féloldali hasi fájdalom, vállcsúcsi fájdalom, jelentős vérzés, szédülés vagy ájulás méhen kívüli terhesség lehetősége miatt sürgős orvosi vizsgálatot igényelhet.

Lombikprogram előtti kivizsgálás és konzultáció a Budai Magánklinikán

A Budai Magánklinikán a lombikprogramot megelőző vagy ahhoz kapcsolódó nőgyógyászati kivizsgálás egyes elemei elvégezhetők.

Az egyéni helyzettől függően szóba kerülhet:

• nőgyógyászati konzultáció;
• hüvelyi ultrahang;
• hormonális és egyéb laborvizsgálatok;
• AMH-vizsgálat;
• méhüreg vizsgálata;
• ambuláns hiszteroszkópia megfelelő indikáció esetén;
• az IVF-kezeléshez szükséges leletek áttekintése.

Ha a lombikprogramot más reprodukciós intézet végzi, a vizsgálatok körét és időzítését célszerű az IVF-központ előírásaihoz igazítani.

Gyakori kérdések a lombikprogramról

Mennyi ideig tart egy lombikprogram?

Egy stimulációt, petesejtleszívást és friss embriótranszfert tartalmazó kezelési ciklus gyakran néhány hetet vesz igénybe. A teljes folyamat azonban hosszabb lehet, különösen előzetes kivizsgálás, fagyasztott embriótranszfer vagy további kezelési ciklusok esetén.

Fájdalmas a petesejtleszívás?

A beavatkozás általában szedációban vagy más érzéstelenítés mellett történik. Utána enyhe vagy mérsékelt alhasi fájdalom, feszülés és kisebb vérzés előfordulhat.

Fájdalmas az embriótranszfer?

Általában nem vagy csak enyhe kellemetlenséggel jár. A legtöbb esetben nincs szükség érzéstelenítésre.

Kell feküdni az embriótranszfer után?

Hosszan tartó ágynyugalom általában nem szükséges. A mindennapi aktivitással kapcsolatban az IVF-központ utasításait érdemes követni.

Az ICSI sikeresebb, mint a hagyományos IVF?

Nem általánosságban. Az ICSI elsősorban meghatározott indikációk esetén előnyös. Férfi faktor vagy korábbi megtermékenyülési probléma hiányában rutinszerű alkalmazása nem bizonyítottan javítja az élveszületési eredményeket.

Az alacsony AMH azt jelenti, hogy nem lehet sikeres a lombik?

Nem. Az alacsony AMH elsősorban csökkent petefészek-tartalékra és várhatóan gyengébb stimulációs válaszra utalhat. Önmagában nem jelenti azt, hogy IVF segítségével nem jöhet létre terhesség.

Minden IVF előtt szükséges hiszteroszkópia?

Nem. A hiszteroszkópia célzottan, megfelelő indikáció esetén alkalmazható, de tünet- és eltérésmentes pácienseknél nem kötelező rutinvizsgálat minden IVF előtt.

Minden IVF előtt szükséges spermium-DNS-fragmentáció?

Nem. A spermium-DNS-fragmentáció nem része automatikusan minden meddőségi vagy IVF előtti kivizsgálásnak.

Garantálja az IVF a terhességet?

Nem. Az IVF jelentősen növelheti a gyermekvállalás lehetőségét bizonyos meddőségi problémák esetén, de egyetlen kezelési ciklus sem garantál terhességet vagy élveszületést.

Összefoglalás

A lombikprogram (IVF) több lépésből álló asszisztált reprodukciós kezelés. A folyamat általában petefészek-stimulációból, petesejtleszívásból, laboratóriumi megtermékenyítésből, embriótenyésztésből és embriótranszferből áll.

A kezelés előtt célzott meddőségi kivizsgálás szükséges, azonban nem minden páciensnek van szüksége valamennyi elérhető meddőségi vizsgálatra. A hiszteroszkópia, az endometrium-biopszia, a spermium-DNS-fragmentáció, a trombofília-vizsgálat és számos kiegészítő teszt csak megfelelő indikáció esetén indokolt.

Az IVF sikerességét számos tényező befolyásolja, amelyek közül saját petesejt használatakor az életkor az egyik legfontosabb. Az eredményességet ezért mindig személyre szabottan, lehetőleg az élveszületés esélyére vonatkozóan érdemes értékelni.

A részletes kivizsgálás, a személyre szabott kezelési terv és a megfelelő reprodukciós centrum kiválasztása egyaránt fontos része a lombikprogramnak.