A prosztataszűrés célja elsősorban a prosztatarák korai, lehetőleg még panaszmentes állapotban történő felismerése. A prosztatarák ugyanis kezdeti stádiumban gyakran nem okoz jellegzetes tüneteket.

A szűrés egyik legfontosabb eszköze a vérből meghatározható PSA (prosztata-specifikus antigén) érték. A PSA-vizsgálat azonban önmagában nem diagnosztizál prosztatarákot. Az eredményt az életkor, a családi előzmények, a prosztata fizikális vizsgálata és szükség esetén további vizsgálatok eredményeivel együtt kell értékelni.

A Budai Magánklinika urológiai szakrendelésén a prosztata állapotának felmérése az egyéni kockázati tényezők és panaszok figyelembevételével történik.

Mi a prosztata és mi a szerepe?

A prosztata a férfi reproduktív rendszer része. A húgyhólyag alatt helyezkedik el, és körülveszi a húgycső kezdeti szakaszát.

A prosztata váladéka az ondófolyadék egyik összetevője, és szerepet játszik a hímivarsejtek megfelelő működésének biztosításában.

Az életkor előrehaladtával gyakoribbá válik a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás, más néven benignus prosztatahiperplázia (BPH). A megnagyobbodott prosztata nyomhatja a húgycsövet, ezért vizelési panaszokat okozhat.

A prosztatát ugyanakkor gyulladásos és daganatos betegségek is érinthetik.

Mit jelent a prosztataszűrés?

A hétköznapi szóhasználatban a „prosztataszűrés” több különböző urológiai vizsgálatot foglalhat magában.

Fontos azonban különbséget tenni a panaszmentes férfiak prosztatarák korai felismerését célzó vizsgálata és a már meglévő vizelési vagy egyéb urológiai panaszok kivizsgálása között.

Panaszmentes férfiaknál a korai felismerés legfontosabb eszköze a PSA-vizsgálat, amely szükség esetén fizikális vizsgálattal és további diagnosztikai módszerekkel egészíthető ki.

Ha viszont valakinek vizelési panasza, véres vizelete, fájdalma vagy más tünete van, már nem klasszikus szűrésről, hanem diagnosztikus urológiai kivizsgálásról beszélünk.

Mikor ajánlott a prosztataszűrés?

A PSA-alapú prosztatarákszűrés szükségességéről és gyakoriságáról érdemes urológussal egyeztetni.

A jelenlegi európai szakmai ajánlások szerint a PSA-vizsgálat lehetőségét megfelelő tájékoztatás mellett érdemes mérlegelni:

• 50 éves kortól átlagos kockázatú férfiaknál;
• 45 éves kortól, ha a családban 60 éves kor előtt prosztatarák fordult elő;
• 45 éves kortól afrikai származás esetén;
• 40 éves kortól ismert BRCA2-mutáció esetén.

A szűrés megkezdéséről és folytatásáról nem kizárólag az életkor alapján kell dönteni. Figyelembe kell venni az általános egészségi állapotot, a várható élettartamot, a családi előzményeket és az egyéni kockázatot is.

Minden évben szükséges PSA-vizsgálat?

Nem feltétlenül.

A következő PSA-vizsgálat időpontja az életkortól, az alap PSA-értéktől, a kockázati tényezőktől és a korábbi eredményektől függ.

Alacsony kiindulási kockázat mellett hosszabb ellenőrzési időköz is elegendő lehet, míg magasabb PSA-érték vagy fokozott kockázat esetén gyakoribb ellenőrzés válhat szükségessé.

Ezért nem célszerű minden férfira egységesen évenkénti prosztataszűrést előírni.

Miért fontos a prosztatarák korai felismerése?

A prosztatarák az egyik leggyakoribb rosszindulatú daganatos betegség férfiaknál.

Korai stádiumban sokszor teljesen tünetmentes lehet. A panaszmentes állapotban történő felismerés lehetőséget teremthet arra, hogy a klinikailag jelentős daganatot olyan stádiumban diagnosztizálják, amikor még több kezelési lehetőség áll rendelkezésre.

Ugyanakkor a szűrésnek lehetséges hátrányai is vannak.

A PSA nem daganatspecifikus marker, ezért emelkedett értéke nem feltétlenül jelent prosztatarákot. A szűrés olyan lassan növekvő daganatokat is kimutathat, amelyek az érintett férfi életében esetleg soha nem okoztak volna panaszt.

Ezért a PSA-vizsgálat előnyeit és lehetséges következményeit érdemes az egyéni kockázat alapján mérlegelni.

Milyen tünetek esetén érdemes urológushoz fordulni?

Urológiai kivizsgálás javasolt például az alábbi panaszok esetén:

• gyakori vizelési inger;
• rendszeres éjszakai vizelés;
• gyenge vagy akadozó vizeletsugár;
• nehezített vizelés;
• a vizeletürítés megkezdésének nehézsége;
• utócsepegés;
• a húgyhólyag nem teljes kiürülésének érzése;
• fájdalmas vagy égő vizelés;
• véres vizelet;
• gáttáji vagy kismedencei fájdalom.

Ezek a tünetek nem specifikusak prosztatarákra. Gyakran jóindulatú prosztata-megnagyobbodás, húgyúti fertőzés, gyulladás vagy más urológiai betegség okozza őket.

A tünetek alapján azonban nem lehet biztonsággal meghatározni a kiváltó okot, ezért tartós vagy jelentős panasz esetén urológiai vizsgálat szükséges.

Mi az a PSA-vizsgálat?

A PSA (prosztata-specifikus antigén) a prosztata hámsejtjei által termelt fehérje. Kis mennyiségben a vérben is megtalálható, koncentrációja pedig egyszerű vérvétellel meghatározható.

A PSA szervspecifikus, de nem daganatspecifikus marker.

Ez azt jelenti, hogy emelkedett PSA-érték prosztatarákban is előfordulhat, de számos jóindulatú állapot is növelheti az értékét.

Ezért egyetlen PSA-eredmény alapján nem lehet prosztatarákot diagnosztizálni.

Mit jelezhet az emelkedett PSA-szint?

Az emelkedett PSA hátterében többféle ok állhat.

Ilyen lehet például:

• prosztatarák;
• jóindulatú prosztata-megnagyobbodás;
• prosztatagyulladás;
• húgyúti fertőzés;
• akut vizeletrekedés;
• egyes prosztatát érintő beavatkozások.

Bizonyos gyógyszerek ugyanakkor csökkenthetik a PSA értékét. A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás kezelésére alkalmazott 5-alfa-reduktáz-gátlók – például a finaszterid vagy dutaszterid – jelentősen befolyásolhatják a PSA-szintet.

Ezért az urológust mindig tájékoztatni kell a rendszeresen szedett gyógyszerekről.

Van normális PSA-érték?

A PSA értékelése nem egyszerűen egy „normális” és „kóros” határérték összehasonlításából áll.

A prosztatarák kockázata a PSA emelkedésével fokozódhat, ugyanakkor alacsonyabb PSA mellett is előfordulhat prosztatarák, és magasabb érték sem jelenti automatikusan daganat jelenlétét.

Az eredmény értékelésekor ezért az urológus figyelembe veszi többek között:

• az életkort;
• a PSA aktuális értékét;
• a korábbi PSA-eredményeket;
• a családi előzményeket;
• a fizikális vizsgálat eredményét;
• a prosztata méretét;
• valamint az egyéb kockázati tényezőket.

Bizonyos esetekben a szabad és teljes PSA aránya, a PSA-denzitás vagy más kockázatbecslési módszer is segítheti a további döntést.

Hogyan zajlik a prosztataszűrés?

A vizsgálat menete az életkortól, az egyéni kockázattól, a panaszoktól és a korábbi eredményektől függhet.

Urológiai konzultáció

Az urológus áttekinti a páciens egészségi állapotát, esetleges vizelési panaszait, korábbi betegségeit és gyógyszereit.

Különösen fontos a családi kórelőzmény. Ha közeli férfi rokonnál – különösen fiatalabb életkorban – prosztatarák fordult elő, az növelheti az egyéni kockázatot.

PSA laborvizsgálat

A PSA meghatározása egyszerű vénás vérvétellel történik.

Az eredmény alapján az urológus megítélheti, hogy szükséges-e további kontroll vagy vizsgálat.

Rektális digitális vizsgálat

A prosztata tapintása – más néven digitális rektális vizsgálat vagy DRE – során az urológus a végbélen keresztül megtapintja a prosztata hozzáférhető felszínét.

A vizsgálat rövid ideig tart.

Segítségével többek között a prosztata mérete, felszíne, konzisztenciája és bizonyos gyanús eltérései ítélhetők meg.

Fontos azonban, hogy a normális tapintási lelet önmagában nem zárja ki a prosztatarákot.

Milyen szerepe van az ultrahangnak?

Az ultrahang hasznos urológiai vizsgálat lehet, de fontos elkülöníteni a prosztatarák szűrésétől.

Hasi ultrahanggal többek között vizsgálható:

• a húgyhólyag;
• a vesék és húgyutak;
• a vizelés után visszamaradó vizelet mennyisége;
• valamint becsülhető a prosztata mérete.

Az ultrahang tehát különösen hasznos lehet vizelési panaszok kivizsgálásában.

A hagyományos ultrahang azonban önmagában nem alkalmas a prosztatarák megbízható kizárására.

Ha a PSA, a tapintási lelet vagy az egyéni kockázat alapján prosztatarák gyanúja merül fel, más vizsgálatok válhatnak szükségessé.

Mire érdemes figyelni PSA-vizsgálat előtt?

A PSA-szintet több átmeneti tényező befolyásolhatja.

A megbízható összehasonlíthatóság érdekében célszerű a kontroll PSA-t lehetőség szerint azonos laboratóriumban és standardizált körülmények között meghatározni.

Fontos tájékoztatni az orvost, ha:

• húgyúti fertőzés vagy prosztatagyulladás áll fenn vagy nemrég zajlott;
• akut vizeletrekedés történt;
• urológiai beavatkozás történt;
• prosztatabiopszia történt;
• katéterezésre került sor;
• vagy a PSA-értéket befolyásoló gyógyszert szed.

A PSA-mérés előtt az ejakuláció kerülésére is vonatkozhat orvosi javaslat.

Aktív húgyúti fertőzés jelentősen megemelheti a PSA-szintet, ezért ilyen esetben az eredmény értékelése különös körültekintést igényel.

Mi történik, ha magas a PSA?

Az emelkedett PSA nem jelenti automatikusan azt, hogy prosztatarák áll fenn, és nem jelenti azt sem, hogy azonnal biopsziára van szükség.

Mérsékelten emelkedett PSA esetén az egyik első lépés az érték kontrollálása lehet.

Például tünetmentes férfinál 3–10 ng/ml közötti PSA és nem gyanús prosztatavizsgálat esetén a további kivizsgálás előtt ismételt PSA-mérés javasolható.

Ha az érték továbbra is emelkedett, az urológus az egyéni kockázat alapján dönt a további vizsgálatokról.

Mikor lehet szükség prosztata-MRI-re?

A multiparametrikus prosztata-MRI (mpMRI) napjainkban fontos szerepet játszik a prosztatarák korszerű kivizsgálásában.

MRI válhat indokolttá, ha a PSA-érték, a fizikális vizsgálat vagy más kockázati tényezők alapján klinikailag jelentős prosztatarák lehetősége merül fel.

A vizsgálat segítségével:

• azonosíthatók a gyanús prosztataelváltozások;
• pontosabban meghatározható a további kivizsgálás szükségessége;
• és szükség esetén célzott biopszia tervezhető.

Nem minden emelkedett PSA esetén szükséges azonban automatikusan MRI. A további vizsgálatokról az urológus az összes rendelkezésre álló információ alapján dönt.

Mikor szükséges prosztatabiopszia?

A prosztatarák biztos diagnózisához általában szövettani mintavétel szükséges.

Biopszia akkor válhat indokolttá, ha a PSA, a fizikális vizsgálat, az MRI vagy más kockázatbecslő vizsgálatok alapján klinikailag jelentős prosztatarák gyanúja áll fenn.

A korszerű diagnosztikai útvonal célja, hogy lehetőség szerint csökkentse a felesleges biopsziák számát, ugyanakkor felismerje a kezelést vagy szoros követést igénylő daganatokat.

Mit jelent a negatív PSA?

Egy alacsony PSA-érték jelentősen csökkentheti a klinikailag jelentős prosztatarák valószínűségét, de önmagában nem jelent 100%-os kizárást.

Ezért az eredményt mindig az életkorral, az előzményekkel és az egyéni kockázattal együtt kell értékelni.

Prosztataszűrés a Budai Magánklinikán

A Budai Magánklinika urológiai szakrendelésén a prosztataszűrés és a prosztatával kapcsolatos panaszok kivizsgálása személyre szabottan történik.

Az ellátás része lehet:

• urológiai szakorvosi konzultáció;
• PSA laborvizsgálat;
• fizikális prosztatavizsgálat;
• hasi és urológiai ultrahangvizsgálat;
• vizeletvizsgálat;
• szükség esetén további laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálatok kezdeményezése.

Amennyiben az eredmények további kivizsgálást indokolnak, az urológus meghatározza a következő lépést, amely lehet kontroll PSA, további kockázatbecslés, prosztata-MRI vagy indokolt esetben szövettani mintavétel.

Gyakori kérdések

Hány éves kortól ajánlott a prosztataszűrés?

Átlagos kockázat mellett 50 éves kortól érdemes megbeszélni a PSA-alapú korai felismerés lehetőségét. Fokozott kockázat esetén ennél korábban is indokolt lehet.

Fájdalmas a prosztatavizsgálat?

A rektális tapintás rövid vizsgálat. Kellemetlen lehet, de általában nem jár jelentős fájdalommal.

A magas PSA biztosan prosztatarákot jelent?

Nem. A PSA jóindulatú prosztata-megnagyobbodás, gyulladás, fertőzés és más állapotok miatt is megemelkedhet.

Normális PSA mellett kizárható a prosztatarák?

Nem teljes bizonyossággal. A PSA nem tökéletes daganatmarker, ezért az eredményt mindig az egyéni kockázattal együtt kell értékelni.

Emelkedett PSA esetén rögtön biopszia szükséges?

Nem feltétlenül. Mérsékelt PSA-emelkedés esetén ismételt mérés, kockázatbecslés és szükség esetén prosztata-MRI előzheti meg a biopsziáról szóló döntést.

Az ultrahang kimutatja a prosztatarákot?

A hagyományos urológiai ultrahang önmagában nem alkalmas a prosztatarák megbízható kizárására. A prosztatarák gyanújának kivizsgálásában a PSA, a fizikális vizsgálat, a prosztata-MRI és szükség esetén a biopszia játszik fontos szerepet.

Összefoglalás

A prosztataszűrés célja elsősorban a klinikailag jelentős prosztatarák korai felismerése. Ennek egyik legfontosabb eszköze a PSA-vizsgálat, amely szükség esetén urológiai fizikális vizsgálattal és további diagnosztikai módszerekkel egészíthető ki.

A PSA nem daganatspecifikus marker, ezért az emelkedett érték önmagában nem jelent prosztatarákot. A korszerű kivizsgálás során az eredményt az életkorral, a családi előzményekkel, a fizikális vizsgálattal és az egyéni kockázattal együtt értékelik. Indokolt esetben ismételt PSA-vizsgálat, prosztata-MRI, majd szükség esetén biopszia következhet.

A Budai Magánklinika urológiai szakrendelésén a prosztata állapotának felmérése és a további kivizsgálás megtervezése az egyéni kockázati tényezők és panaszok figyelembevételével történik.