A neurológiai vizsgálat az idegrendszer állapotának és működésének felmérésére szolgáló szakorvosi vizsgálat. Segítségével a neurológus megvizsgálhatja a központi és a perifériás idegrendszer működését, lokalizálhatja az esetleges eltérést, és meghatározhatja a szükséges további kivizsgálást.

Az idegrendszer többek között a mozgás, az érzékelés, a koordináció, a beszéd, a memória, a gondolkodás és az egyensúly szabályozásában vesz részt. Emiatt a neurológiai betegségek rendkívül változatos tüneteket okozhatnak.

Fejfájás, szédülés, zsibbadás, izomgyengeség, remegés, memóriazavar vagy visszatérő egyensúlyprobléma esetén ezért neurológiai kivizsgálás válhat szükségessé.

A Budai Magánklinika neurológiai szakrendelésén részletes szakorvosi konzultációval és fizikális neurológiai vizsgálattal segítjük a panaszok hátterének tisztázását, szükség esetén pedig további diagnosztikai vizsgálatok javasolhatók.

Mivel foglalkozik a neurológia?

A neurológia – más néven ideggyógyászat – a központi és perifériás idegrendszer betegségeinek felismerésével, kivizsgálásával és kezelésével foglalkozó szakterület.

Ide tartoznak az:

• agy betegségei;
• gerincvelő betegségei;
• perifériás idegek betegségei;
• ideg-izom rendszer egyes betegségei;
• mozgás- és koordinációs zavarok;
• érzészavarok;
• epilepszia és más rohamállapotok;
• valamint egyes memória- és kognitív zavarok.

A neurológus a panaszok, a kórelőzmény és a fizikális vizsgálat alapján igyekszik meghatározni, hogy a tünetek hátterében állhat-e idegrendszeri eltérés, és szükséges-e további vizsgálat.

Milyen tünetek esetén érdemes neurológushoz fordulni?

Neurológiai vizsgálat számos panasz esetén indokolt lehet.

Ilyen lehet például:

• visszatérő vagy szokatlan fejfájás;
• migrén;
• visszatérő szédülés vagy egyensúlyzavar;
• tartós vagy visszatérő zsibbadás, bizsergés;
• végtaggyengeség;
• remegés;
• akaratlan mozgások;
• járászavar;
• koordinációs probléma;
• tartós érzészavar;
• neuropátiás jellegű fájdalom;
• memória- vagy más kognitív panasz;
• görcsroham vagy epilepszia gyanúja;
• ismétlődő, tisztázatlan eszméletvesztés;
• bizonyos látás- vagy szemmozgászavarok;
• neurológiai eredetűnek vélt beszédzavar.

Fontos, hogy ezek a panaszok nem kizárólag neurológiai betegségek következményei lehetnek. A szédülésnek, eszméletvesztésnek vagy látászavarnak például belgyógyászati, kardiológiai, fül-orr-gégészeti vagy szemészeti oka is lehet.

A megfelelő szakirány és további kivizsgálás meghatározása ezért mindig az adott panaszoktól függ.

Milyen neurológiai tünetek igényelnek azonnali ellátást?

Bizonyos hirtelen kialakuló neurológiai tünetek esetén nem időpontfoglalásra vagy ambuláns neurológiai vizsgálatra, hanem azonnali sürgősségi ellátásra van szükség.

Ilyen lehet különösen:

• hirtelen kialakuló féloldali arc-, kar- vagy lábgyengeség;
• hirtelen jelentkező féloldali zsibbadás;
• hirtelen beszédzavar vagy beszédértési nehézség;
• hirtelen látásvesztés vagy jelentős látászavar;
• hirtelen kialakuló súlyos egyensúly- vagy koordinációs zavar;
• újonnan jelentkező görcsroham;
• elhúzódó vagy ismétlődő görcsroham;
• hirtelen kialakuló zavartság vagy tudatzavar;
• szokatlanul erős, hirtelen kezdődő fejfájás;
• eszméletvesztés neurológiai tünetekkel.

Ezek többek között stroke-ra, agyvérzésre, epilepsziás rohamra vagy más akut idegrendszeri állapotra utalhatnak.

Stroke gyanúja esetén minden perc számít, ezért azonnal sürgősségi segítséget kell kérni.

Milyen betegségek kivizsgálásában segíthet a neurológiai vizsgálat?

Neurológiai vizsgálat számos betegség gyanúja esetén szükséges lehet, például:

• migrén és más fejfájásbetegségek;
• epilepszia;
• Parkinson-kór és más mozgászavarok;
• sclerosis multiplex;
• perifériás neuropathiák;
• idegkompressziós betegségek;
• neuromuszkuláris betegségek;
• demenciák és más kognitív zavarok;
• stroke utáni neurológiai állapotok;
• gerincvelőt érintő betegségek.

A neurológiai vizsgálat önmagában nem minden esetben elegendő a diagnózishoz. Az eredmények alapján laboratóriumi, képalkotó vagy neurofiziológiai vizsgálatokra is szükség lehet.

Hogyan zajlik a neurológiai vizsgálat?

A neurológiai vizsgálat általában részletes beszélgetéssel kezdődik, amelyet fizikális vizsgálat követ.

A neurológus már a konzultáció során megfigyelheti többek között a páciens beszédét, mozgását, járását, testtartását és általános állapotát.

Anamnézis – a kórelőzmény áttekintése

A neurológiai diagnosztika egyik legfontosabb része a pontos kórelőzmény.

A szakorvos rákérdezhet:

• az aktuális panaszokra;
• a tünetek kezdetére;
• azok gyakoriságára és időtartamára;
• a kiváltó és enyhítő tényezőkre;
• korábbi betegségekre;
• műtétekre és sérülésekre;
• korábbi neurológiai betegségekre;
• rendszeresen szedett gyógyszerekre;
• gyógyszerallergiákra;
• családban előforduló neurológiai betegségekre;
• valamint bizonyos életmódbeli tényezőkre.

A tünetek időbeli lefolyása különösen fontos. Nem mindegy például, hogy egy végtagzsibbadás másodpercek alatt alakult ki, fokozatosan fejlődött ki, vagy hónapok óta fennáll.

Mit vizsgál a neurológus?

Az anamnézis után következik a fizikális neurológiai vizsgálat.

Ennek pontos tartalma a panaszoktól függ, de a neurológus többek között ellenőrizheti:

• az éberséget és mentális állapotot;
• a beszédet;
• a koponyaidegek működését;
• a pupillareakciókat;
• a szemmozgásokat;
• az arcizmok működését;
• az izomerőt;
• az izomtónust;
• a reflexeket;
• az érzékelést;
• a koordinációt;
• az egyensúlyt;
• a járást és testtartást.

A neurológiai vizsgálat célja többek között annak meghatározása, hogy van-e objektív idegrendszeri eltérés, és ha igen, az idegrendszer mely területe lehet érintett.

Fájdalmas a neurológiai vizsgálat?

A rutin fizikális neurológiai vizsgálat általában nem fájdalmas.

Az orvos például reflexkalapáccsal vizsgálhatja a reflexeket, különböző ingerekkel ellenőrizheti az érzékelést, valamint egyszerű mozgás- és koordinációs feladatok elvégzésére kérheti a pácienst.

Bizonyos kiegészítő vizsgálatok – például az EMG – ugyanakkor járhatnak átmeneti kellemetlenséggel.

Mennyi ideig tart a neurológiai vizsgálat?

A vizsgálat időtartama a panaszoktól, az előzmények összetettségétől és a szükséges vizsgálatoktól függ.

Az első neurológiai konzultáció általában hosszabb lehet, mivel részletes anamnézisfelvételre és teljes vagy célzott neurológiai státusz felvételére is szükség lehet.

A pontos időtartamot ezért nem lehet minden páciensre egységesen meghatározni.

Milyen további vizsgálatokat kérhet a neurológus?

A neurológiai státusz alapján a szakorvos dönt arról, hogy szükséges-e további diagnosztika.

Nem minden neurológiai panasz igényel CT-, MRI-, EEG- vagy ENG/EMG-vizsgálatot.

A kiegészítő vizsgálatokat mindig a feltételezett diagnózis alapján választják ki.

Koponya- vagy gerinc-MRI

Az MRI erős mágneses tér és rádióhullámok segítségével készít részletes felvételeket, ionizáló sugárzás nélkül.

Neurológiai indikációtól függően használható többek között az:

• agy;
• gerincvelő;
• gerinc;
• és bizonyos idegrendszeri struktúrák vizsgálatára.

MRI válhat szükségessé például sclerosis multiplex, daganatos betegség, gyulladásos eltérés, gerincvelői betegség vagy más strukturális idegrendszeri eltérés gyanújában.

CT-vizsgálat

A CT röntgensugárzással készít rétegfelvételeket.

Különösen fontos szerepe lehet bizonyos akut neurológiai állapotok kivizsgálásában. Például sürgősségi körülmények között segítségével gyorsan felismerhető lehet koponyaűri vérzés vagy más strukturális eltérés.

Hogy CT vagy MRI szükséges-e, azt mindig az adott klinikai helyzet határozza meg.

Nyaki és agyi erek ultrahangvizsgálata

Doppler-ultrahang segítségével vizsgálhatók például a nyaki verőerek, bizonyos esetekben pedig transcranialis Doppler-vizsgálattal a koponyán belüli erek véráramlása is értékelhető.

A nyaki ér ultrahang például az agyat ellátó nyaki artériák szűkületének vizsgálatában lehet hasznos.

Nem minden fejfájás, szédülés vagy eszméletvesztés esetén szükséges azonban ér-ultrahang.

EEG-vizsgálat

Az EEG (elektroencefalográfia) az agy elektromos aktivitását vizsgálja a fejbőrre helyezett elektródák segítségével.

Elsősorban epilepszia vagy epilepsziás roham gyanújának kivizsgálásában lehet fontos.

Az EEG segítheti a diagnózist és az epilepszia típusának meghatározását, azonban fontos tudni, hogy a normális EEG önmagában nem zárja ki az epilepsziát.

Az EEG ezért mindig a kórelőzménnyel és az egyéb vizsgálati eredményekkel együtt értékelendő.

ENG és EMG

Az ENG (elektroneurográfia) a perifériás idegek ingerületvezetését vizsgálja.

Az EMG (elektromiográfia) az izmok elektromos működéséről ad információt.

A két vizsgálat többek között segíthet:

• perifériás neuropathia;
• idegkárosodás;
• alagútszindrómák;
• ideggyöki érintettség;
• valamint egyes izom- és neuromuszkuláris betegségek kivizsgálásában.

Az ENG és EMG szükségességéről a tünetek és a fizikális vizsgálat alapján döntenek.

Laborvizsgálatok

Bizonyos neurológiai tünetek hátterében nem elsődlegesen idegrendszeri betegség, hanem például anyagcsere- vagy hiányállapot áll.

Ezért indokolt esetben laborvizsgálat is szükséges lehet.

A vizsgált paramétereket mindig a panaszok alapján választják meg. Szóba jöhet például a vércukor, elektrolitok, pajzsmirigyfunkció vagy bizonyos vitaminok vizsgálata.

Liquorvizsgálat – lumbálpunkció

Bizonyos neurológiai betegségek kivizsgálásához az agyat és gerincvelőt körülvevő folyadékból – a liquorból – történő mintavételre lehet szükség.

A lumbálpunkció többek között bizonyos:

• központi idegrendszeri fertőzések;
• gyulladásos betegségek;
• autoimmun neurológiai kórképek;
• és sclerosis multiplex

kivizsgálásában lehet indokolt.

Nem rutin része az általános neurológiai vizsgálatnak.

Neuropszichológiai vizsgálat

Memóriazavar vagy más kognitív panasz esetén részletes neuropszichológiai vizsgálat is szükségessé válhat.

A tesztek segítségével többek között a:

• memória;
• figyelem;
• végrehajtó funkciók;
• nyelvi képességek;
• és egyéb kognitív területek

működése mérhető fel.

Az eredmény segíthet a kognitív panasz jellegének és súlyosságának pontosabb meghatározásában.

Szédülés kivizsgálása

A szédülésnek számos oka lehet, ezért nem minden esetben neurológiai eredetű.

A kivizsgálás a tünet jellegétől függően neurológiai vizsgálat mellett fül-orr-gégészeti, vestibularis, kardiológiai vagy más vizsgálatot is igényelhet.

Hirtelen kialakuló szédüléshez társuló beszédzavar, kettőslátás, féloldali gyengeség, érzészavar vagy súlyos koordinációs probléma esetén sürgős orvosi ellátás szükséges.

Eszméletvesztés kivizsgálása

Az eszméletvesztés sem minden esetben neurológiai eredetű.

Epilepsziás roham mellett például szívritmuszavar, vérnyomásesés vagy más kardiovaszkuláris ok is állhat a háttérben.

Ezért az eszméletvesztés kivizsgálása során a neurológiai vizsgálat mellett EKG-ra, laboratóriumi vizsgálatra vagy kardiológiai kivizsgálásra is szükség lehet.

Hogyan készüljön a neurológiai vizsgálatra?

A neurológiai vizsgálat általában nem igényel különleges előkészületet.

Sokat segíthet azonban, ha a páciens előre átgondolja:

• mikor kezdődtek a panaszai;
• milyen gyakran jelentkeznek;
• mennyi ideig tartanak;
• mi váltja ki vagy súlyosbítja őket;
• mi enyhíti a panaszokat;
• társul-e hozzájuk más tünet.

Fejfájás vagy visszatérő rosszullétek esetén tünetnapló vezetése is hasznos lehet.

A vizsgálatra érdemes magával hozni a korábbi neurológiai és egyéb releváns leleteket, zárójelentéseket, laboreredményeket, képalkotó vizsgálatok leleteit, valamint a rendszeresen szedett gyógyszerek listáját.

A fizikális vizsgálat miatt célszerű kényelmes ruházatban érkezni.

Mit mutathat meg a neurológiai vizsgálat?

A neurológiai vizsgálat segítségével megállapítható, hogy észlelhető-e objektív idegrendszeri eltérés.

A vizsgálati eredmények alapján a neurológus következtethet arra is, hogy az esetleges eltérés:

• központi vagy perifériás idegrendszeri eredetű lehet-e;
• mely idegrendszeri területet érintheti;
• milyen további vizsgálatok szükségesek;
• és milyen kezelési irány javasolható.

Nem minden esetben állítható fel végleges diagnózis az első vizsgálat során.

Milyen kezelés követheti a kivizsgálást?

A kezelés mindig a diagnózistól függ.

Az adott betegségtől függően szóba jöhet:

• gyógyszeres kezelés;
• életmódbeli változtatás;
• gyógytorna vagy rehabilitáció;
• további diagnosztikai vizsgálat;
• rendszeres neurológiai kontroll;
• vagy más szakterület bevonása.

Neurológiai betegségek esetén nincs egységes kezelési módszer, ezért a terápiát mindig az adott kórképhez és a páciens állapotához kell igazítani.

Neurológiai vizsgálat a Budai Magánklinikán

A Budai Magánklinika neurológiai szakrendelésén a vizsgálat részletes szakorvosi konzultációval kezdődik.

A neurológus áttekinti a panaszokat és a korábbi leleteket, majd elvégzi a panaszok alapján szükséges fizikális neurológiai vizsgálatot.

Amennyiben további diagnosztikára van szükség, a szakorvos meghatározza a következő lépéseket, és indokolt esetben képalkotó, laboratóriumi vagy neurofiziológiai vizsgálatot javasolhat.

Célunk a panaszok hátterének pontos tisztázása és az egyénre szabott további kivizsgálási vagy kezelési terv kialakítása.

Gyakori kérdések

Fájdalmas a neurológiai vizsgálat?

A rutin fizikális neurológiai vizsgálat általában nem fájdalmas. Egyszerű mozgás-, reflex-, érzés- és koordinációs vizsgálatokból áll.

Kell éhgyomorra érkezni?

A szakorvosi neurológiai vizsgálathoz általában nem szükséges éhgyomorra érkezni. Ha külön laboratóriumi vagy más vizsgálat is történik, annak előkészítése eltérhet.

Mennyi ideig tart a vizsgálat?

Az időtartam a panaszok összetettségétől és a szükséges vizsgálattól függ. Az első konzultáció a részletes anamnézis miatt hosszabb lehet.

Szükséges minden esetben koponya-MRI?

Nem. MRI csak akkor szükséges, ha a tünetek, a fizikális vizsgálat vagy a feltételezett diagnózis alapján indokolt.

Normális EEG kizárja az epilepsziát?

Nem. Normális EEG mellett is fennállhat epilepszia, ezért az eredményt mindig a klinikai tünetekkel és egyéb vizsgálatokkal együtt kell értékelni.

Fejfájás esetén mindig szükséges CT vagy MRI?

Nem. Sok fejfájásbetegség – például tipikus migrén – diagnózisa elsősorban a tüneteken és a fizikális vizsgálaton alapul. Képalkotó vizsgálat akkor válhat szükségessé, ha a tünetek vagy a vizsgálati lelet másodlagos ok lehetőségét vetik fel.

Összegzés

A neurológiai vizsgálat az agy, a gerincvelő, a perifériás idegek és az ideg-izom rendszer betegségeinek felismerésében játszik fontos szerepet.

A kivizsgálás részletes kórelőzmény-felvételből és fizikális neurológiai vizsgálatból áll. Az eredmények alapján szükség esetén MRI, CT, EEG, ENG/EMG, laboratóriumi vagy más célzott vizsgálat válhat indokolttá.

Visszatérő fejfájás, szédülés, zsibbadás, remegés, memóriazavar, egyensúlyprobléma vagy más tartós neurológiai panasz esetén érdemes szakorvosi vizsgálatot kérni.

Hirtelen kialakuló féloldali gyengeség, beszédzavar, látászavar, súlyos koordinációs probléma vagy más akut neurológiai tünet esetén azonban azonnali sürgősségi ellátás szükséges.