A folyadék alapú citológia (LBC) a méhnyakról levett sejtminta laboratóriumi feldolgozásának korszerű módszere. A hagyományos citológiától elsősorban abban különbözik, hogy a levett sejteket nem közvetlenül tárgylemezre kenik, hanem speciális tartósító folyadékba helyezik, és ebből készül a laboratóriumban a mikroszkóppal értékelhető preparátum.

Az LBC egyik előnye, hogy standardizáltabb, egyenletesebb sejtminta készíthető, és csökkenhet a nem megfelelően értékelhető minták aránya. További előny, hogy megfelelő mintavételi rendszer esetén a visszamaradó anyagból más vizsgálatok – például magas kockázatú HPV kimutatása – is elvégezhetők lehetnek.

Fontos ugyanakkor különbséget tenni a citológiai vizsgálat és a HPV-vizsgálat között. A citológia a méhnyak sejtjeinek eltéréseit keresi, míg a HPV-teszt a méhnyakrák kialakulásában szerepet játszó magas kockázatú humán papillomavírus-típusok jelenlétét vizsgálja.

Röviden a folyadék alapú citológiáról

• Az LBC a méhnyakról levett sejtek laboratóriumi feldolgozásának egyik módszere.
• A sejtek speciális folyadékot tartalmazó mintatartóba kerülnek.
• A laboratóriumban a sejtekből vékony, egyenletes preparátum készül.
• Csökkenhet a nem megfelelően értékelhető minták aránya.
• A megfelelő rendszerben levett mintából HPV-vizsgálat is végezhető lehet.
• Az LBC nem azonos a HPV-teszttel.
• A negatív citológiai eredmény sem jelent minden esetben teljes kockázatmentességet.
• A méhnyakszűrés módját és gyakoriságát az életkor, a korábbi eredmények és az egyéni kockázat alapján kell meghatározni.

Mi a folyadék alapú citológia?

A citológiai vizsgálat célja, hogy a méhnyakról levett sejtek mikroszkópos elemzésével felismerhetők legyenek a kóros hámelváltozások, köztük a méhnyakrák kialakulását megelőző állapotok.

A hagyományos citológia és az LBC között elsősorban a levett minta feldolgozásában van különbség.

Folyadék alapú citológia esetén a nőgyógyász megfelelő mintavevő eszközzel sejteket gyűjt a méhnyakról. A levett sejtek ezután speciális tartósító folyadékot tartalmazó fiolába kerülnek.

A laboratóriumban a mintát feldolgozzák, majd a sejtekből vékony, egyenletes réteget készítenek a mikroszkópos értékeléshez.

Mi a különbség az LBC és a hagyományos citológia között?

Hagyományos citológia esetén a levett sejtmintát közvetlenül tárgylemezre viszik fel és rögzítik.

Ez megfelelő mintavétel és feldolgozás mellett jól alkalmazható módszer, ugyanakkor a sejtek eloszlása egyenetlenebb lehet, illetve vér, nyák vagy gyulladásos sejtek bizonyos esetekben nehezíthetik az értékelést.

LBC esetén a sejtek először folyékony közegbe kerülnek, és a mikroszkópos preparátumot ebből állítják elő.

Ennek előnye lehet:

• az egyenletesebb sejtréteg;
• a zavaró anyagok mennyiségének csökkentése;
• a standardizáltabb laboratóriumi feldolgozás;
• a nem megfelelően értékelhető minták arányának csökkenése;
• bizonyos kiegészítő vizsgálatok elvégzésének lehetősége ugyanabból a mintából.

Az LBC-t azonban nem célszerű egyszerűen a hagyományos citológia minden szempontból „pontosabb” változataként bemutatni. A méhnyakrák megelőzésének hatékonyságát nemcsak a citológiai mintafeldolgozás módja, hanem a megfelelő szűrési stratégia, a HPV-vizsgálat alkalmazása és a kóros eredmények megfelelő utánkövetése is meghatározza.

LBC vagy HPV-vizsgálat – mi a különbség?

A két vizsgálat más kérdésre keresi a választ.

A citológia – legyen hagyományos vagy folyadék alapú – azt vizsgálja, hogy vannak-e kóros morfológiai eltérések a méhnyak sejtjeiben.

A magas kockázatú HPV-vizsgálat azt mutatja meg, hogy kimutatható-e olyan HPV-típus, amely tartós fennállás esetén növelheti a méhnyak rákmegelőző elváltozásainak és a méhnyakráknak a kockázatát.

A korszerű nemzetközi szűrési ajánlásokban egyre nagyobb szerepet kap a primer magas kockázatú HPV-szűrés, vagyis amikor elsődleges szűrőtesztként HPV-vizsgálat történik.

Ezért nem minden esetben szükséges automatikusan egyszerre citológiát és HPV-tesztet végezni. A megfelelő vizsgálati stratégia az életkortól, a korábbi eredményektől, az egyéni kockázattól és az alkalmazott szűrési protokolltól függ.

Miért fontos a HPV a méhnyakrák kialakulásában?

A méhnyakrákok döntő többségének kialakulása összefügg a tartósan fennálló magas kockázatú HPV-fertőzéssel.

A HPV rendkívül gyakori vírus. A fertőzések jelentős része átmeneti, és az immunrendszer idővel kimutathatatlanná teszi a vírust anélkül, hogy súlyos sejtváltozás alakulna ki.

A kockázatot elsősorban a magas kockázatú HPV-típusok tartós fennállása jelenti.

Ezért fontos, hogy a HPV-pozitív eredményt ne tekintsük automatikusan rákmegelőző állapotnak vagy méhnyakráknak.

A további teendőt többek között meghatározhatja:

• az életkor;
• a kimutatott HPV típusa;
• a citológiai eredmény;
• a korábbi szűrési eredmények;
• a kolposzkópos kép;
• és az egyéni kórelőzmény.

Kinek javasolt az LBC-vizsgálat?

Az LBC alkalmazható méhnyak-citológiai vizsgálathoz, amennyiben az adott rendelő és laboratórium ezt a mintavételi és feldolgozási módszert használja.

Különösen praktikus lehet olyan helyzetben, amikor a citológia mellett ugyanabból a mintából később HPV-vizsgálatra vagy más, validált kiegészítő tesztre is szükség lehet.

Azt azonban, hogy egy adott páciensnél citológia, HPV-alapú szűrés vagy a két módszer kombinációja indokolt-e, nem pusztán az dönti el, hogy szexuálisan aktív-e.

Mikor kell méhnyakszűrésre járni?

A szűrési ajánlások országonként és az alkalmazott vizsgálati módszer szerint eltérhetnek.

Magyarországon a szervezett népegészségügyi méhnyakszűrés jelenleg a 25–65 éves nőket célozza. Egyszeri negatív szűrési eredményt követően a jogosultak háromévente kapnak meghívást a szervezett szűrésre.

Ez nem jelenti azt, hogy minden nő számára kizárólag ez az intervallum megfelelő.

Korábbi kóros eredmény, magas kockázatú HPV-fertőzés, méhnyakon végzett korábbi kezelés vagy más emelkedett kockázat esetén ettől eltérő követési rend lehet indokolt.

A HPV elleni védőoltás pedig jelentősen csökkentheti a vakcinában szereplő HPV-típusokhoz kapcsolódó betegségek kockázatát, de nem helyettesíti az életkornak és kockázatnak megfelelő méhnyakszűrést.

Hogyan történik az LBC-mintavétel?

A mintavétel nőgyógyászati vizsgálat keretében történik.

A nőgyógyász hüvelytükör segítségével láthatóvá teszi a méhnyakat, majd megfelelő mintavevő eszközzel sejteket vesz a transzformációs zóna területéről.

A mintavevő eszközről a sejtek speciális tartósító folyadékba kerülnek.

A laboratóriumban a mintát feldolgozzák, a sejtekből preparátumot készítenek, majd citopatológiai értékelés történik.

A mintavétel rendszerint rövid. Sok páciens csak enyhe kellemetlenséget érez, de a fájdalomérzet egyéni, ezért nem célszerű teljesen fájdalommentes vizsgálatként ígérni.

Hogyan érdemes felkészülni az LBC-vizsgálatra?

Tervezett méhnyak-citológiai mintavétel előtt érdemes követni a vizsgálatot végző rendelő előkészítési útmutatóját.

Általában célszerű:

• a mintavételt lehetőség szerint nem erős menstruációs vérzés idejére időzíteni;
• a vizsgálat előtti körülbelül 48 órában kerülni a hüvelyöblítést;
• lehetőség szerint mellőzni a hüvelyi gyógyszereket és készítményeket, ha azok használata nem orvosilag szükséges;
• a mintavételt megelőző körülbelül 48 órában kerülni a hüvelyi szexuális együttlétet, ha ezt a vizsgálati protokoll kéri.

Ha valaki hüvelyi gyógyszeres kezelés alatt áll, nem célszerű önállóan megszakítani a kezelést csak a citológia miatt: az időzítésről a kezelőorvossal érdemes egyeztetni.

Erős vérzés vagy jelentős gyulladás bizonyos esetekben ronthatja a minta értékelhetőségét, ezért tervezett szűrésnél indokolt lehet a mintavétel más időpontra helyezése.

Panaszok esetén azonban nem szabad egy szükséges nőgyógyászati vizsgálatot pusztán a menstruáció vagy folyás miatt elhalasztani.

Mit jelent az LBC eredménye?

A méhnyak-citológiai eredményeket jellemzően a Bethesda-rendszer alapján értékelik.

A leleten többféle megjelölés szerepelhet.

NILM

A NILM jelentése: negative for intraepithelial lesion or malignancy.

Ez azt jelenti, hogy a mintában nem azonosítottak intraepithelialis hámelváltozásra vagy rosszindulatú folyamatra utaló citológiai jelet.

ASC-US

Az ASC-US olyan laphámsejt-eltérést jelent, amelynek jelentősége a citológiai kép alapján nem határozható meg egyértelműen.

Ilyenkor a további teendő meghatározásában fontos szerepe lehet a magas kockázatú HPV-vizsgálatnak és az életkornak.

LSIL

Az LSIL alacsony fokú laphám intraepithelialis elváltozást jelent, amely gyakran HPV-fertőzéssel függ össze.

Nem jelent méhnyakrákot, és különösen fiatalabb életkorban sok ilyen eltérés spontán visszafejlődhet.

HSIL

A HSIL magas fokú laphám intraepithelialis elváltozást jelent.

Ez sem egyenlő automatikusan a méhnyakrákkal, de a jelentősebb rákmegelőző elváltozás kockázata miatt további, megfelelően időzített kivizsgálást igényel.

Egyéb eredmények

A Bethesda-rendszer ennél több kategóriát tartalmaz, ezért a leletet nem célszerű kizárólag a fenti négy megjelölés alapján értelmezni.

Előfordulhat például ASC-H, mirigyhámsejt-eltérés (AGC) vagy más olyan eredmény is, amely eltérő további kivizsgálást igényel.

Mit jelent a kóros citológiai eredmény?

A kóros citológiai eredmény nem egyenlő a méhnyakrák diagnózisával.

A további teendőt az eltérés típusa, a HPV-státusz, az életkor, a korábbi eredmények és más kockázati tényezők együtt határozzák meg.

Szükség lehet például:

• magas kockázatú HPV-vizsgálatra;
• HPV-genotipizálásra;
• ismételt kontrollvizsgálatra;
• kolposzkópiára;
• célzott szövettani mintavételre.

A következő lépést ezért mindig a teljes lelet alapján kell meghatározni.

Elvégezhető a HPV-vizsgálat ugyanabból az LBC-mintából?

Megfelelő mintavételi és laboratóriumi rendszer esetén igen.

Ez az LBC egyik praktikus előnye.

Mivel a levett sejtek folyékony közegben maradnak, a visszamaradó mintából validált eljárással további molekuláris vizsgálat – például magas kockázatú HPV kimutatása – végezhető lehet anélkül, hogy feltétlenül újabb nőgyógyászati mintavételre lenne szükség.

Ennek lehetősége azonban függ az alkalmazott LBC-rendszertől, a laboratóriumtól és a kért vizsgálattól.

Az LBC és HPV-vizsgálat mindig együtt javasolt?

Nem.

Ez az egyik legfontosabb különbség a korszerű méhnyakszűrés értelmezésében.

A citológia és a HPV-vizsgálat együtt történő alkalmazását co-testingnek nevezik. Bizonyos életkorban és szűrési rendszerben ez megfelelő lehetőség.

Más szűrési protokollokban azonban a magas kockázatú HPV-vizsgálat az elsődleges teszt, és citológia csak HPV-pozitivitás esetén, triázsvizsgálatként történik.

Fiatalabb életkorban pedig a HPV-fertőzés magas gyakorisága és spontán megszűnésének nagy esélye miatt más szűrési stratégia lehet indokolt.

Ezért nem általánosan az a cél, hogy mindenkinél „minél több vizsgálat” történjen, hanem az, hogy az életkornak és az egyéni kockázatnak megfelelő, bizonyítottan hatékony szűrési algoritmust alkalmazzuk.

A folyadék alapú citológia kimutatja a HPV-fertőzést?

Nem közvetlenül.

A citológus bizonyos sejtváltozások alapján láthat HPV-fertőzéssel összefüggő eltéréseket, de a HPV jelenlétének kimutatására külön molekuláris HPV-vizsgálat szolgál.

Ez fontos különbség.

Lehet valaki:

• HPV-pozitív negatív citológia mellett;
• HPV-negatív negatív citológia mellett;
• illetve kóros citológiai eredmény mellett is különböző HPV-státuszú.

A leletek együttes értékelése határozhatja meg a további teendőt.

Milyen tünetek esetén szükséges nőgyógyászati vizsgálat?

A méhnyakszűrés alapvetően tünetmentes emberek szűrővizsgálata.

Ha valakinek panasza van, már nem pusztán szűrésről, hanem diagnosztikus kivizsgálásról beszélünk.

Nőgyógyászati vizsgálat indokolt például:

• együttlét után jelentkező vérzés;
• két menstruáció közötti vérzés;
• menopauza utáni vérzés;
• szokatlan vagy tartós hüvelyi folyás;
• ismétlődő rendellenes vérzés;
• tartós kismedencei fájdalom

esetén.

Ezeknek a tüneteknek számos jóindulatú oka lehet, de kivizsgálásuk szükséges.

Fontos, hogy ilyen esetben egy negatív citológiai eredmény önmagában nem feltétlenül zárja le a kivizsgálást.

Helyettesíti az LBC a nőgyógyászati vizsgálatot?

Nem.

A citológia célzottan a méhnyakról származó sejtek mikroszkópos értékelésére szolgál.

Nem alkalmas például a petefészkek, a méhtest vagy a kismedence egyéb szerveinek vizsgálatára.

Ezért a citológia, a nőgyógyászati vizsgálat és az ultrahang eltérő célt szolgál, és egyik sem tekinthető automatikusan a másik helyettesítőjének.

A hüvelyi ultrahang része a méhnyakrákszűrésnek?

Nem.

A hüvelyi ultrahang rendkívül fontos nőgyógyászati diagnosztikai vizsgálat lehet, de nem alkalmas a méhnyak rákmegelőző hámelváltozásainak szűrésére.

Ezért az ultrahang nem helyettesíti a citológiát vagy az életkornak megfelelő HPV-alapú méhnyakszűrést.

Vannak-e kockázatai az LBC-mintavételnek?

A méhnyak-citológiai mintavétel általában biztonságos, rövid vizsgálat.

Utána előfordulhat:

• enyhe pecsételő vérzés;
• átmeneti kellemetlen érzés;
• ritkábban rövid ideig tartó enyhe görcs.

Súlyos szövődmény nem jellemző.

Gyakori kérdések a folyadék alapú citológiáról

Fájdalmas az LBC-vizsgálat?

A mintavétel általában rövid, és sokan csak enyhe kellemetlenséget tapasztalnak. A fájdalomérzet azonban egyéni, ezért ha korábbi nőgyógyászati vizsgálata fájdalmas volt, ezt érdemes előre jelezni.

Jobb az LBC, mint a hagyományos citológia?

Az LBC egyik fontos előnye a standardizáltabb laboratóriumi feldolgozás, az egyenletesebb preparátum és a nem megfelelően értékelhető minták számának csökkentése. További előnye, hogy megfelelő rendszer esetén a visszamaradó mintából HPV-vizsgálat is végezhető. Nem helyes azonban minden szempontból automatikusan „pontosabbnak” tekinteni.

Kimutatja az LBC a HPV-fertőzést?

A citológia a sejtek eltéréseit vizsgálja. A HPV jelenlétének közvetlen kimutatásához külön HPV-teszt szükséges.

HPV-pozitív eredmény méhnyakrákot jelent?

Nem. A HPV-fertőzés nagyon gyakori, és számos fertőzés spontán megszűnik. A tartósan fennálló magas kockázatú HPV-fertőzés azonban növeli a rákmegelőző elváltozások kialakulásának kockázatát, ezért megfelelő követést igényel.

Negatív citológia mellett lehet valaki HPV-pozitív?

Igen. A két vizsgálat mást mér: a citológia a sejtek morfológiai eltéréseit, a HPV-teszt pedig a magas kockázatú vírus jelenlétét vizsgálja.

Kell minden évben citológia?

Átlagos kockázat mellett nem feltétlenül. A megfelelő szűrési intervallum függ az életkortól, az alkalmazott szűrőteszttől, a korábbi eredményektől és az adott ország szűrési ajánlásaitól. Magyarországon a szervezett népegészségügyi méhnyakszűrés jelenleg a 25–65 éves nőket háromévente célozza.

HPV-oltás után is szükséges méhnyakszűrés?

Igen. A HPV elleni védőoltás jelentősen csökkenti több fontos HPV-típus okozta betegség kockázatát, de nem helyettesíti az ajánlások szerinti méhnyakszűrést.

Menstruáció alatt elvégezhető az LBC?

A mintavétel technikailag lehetséges lehet, de erősebb vérzés ronthatja a citológiai minta értékelhetőségét. Tervezett szűrés esetén ezért általában célszerű más időpontot választani. Panaszok miatt szükséges nőgyógyászati vizsgálatot azonban nem szabad emiatt indokolatlanul elhalasztani.

Milyen vizsgálatok követhetik vagy egészíthetik ki az LBC-t?

Az eredménytől és az egyéni kockázattól függően szóba jöhet:

• magas kockázatú HPV-vizsgálat;
• HPV-genotipizálás;
• kolposzkópia;
• ismételt citológia vagy HPV-vizsgálat;
• célzott méhnyakbiopszia.

A hüvelyi ultrahang nem a kóros méhnyak-citológia rutinszerű kiegészítő vizsgálata, de más nőgyógyászati panasz vagy eltérés kivizsgálásában természetesen indokolt lehet.

Összefoglalás

A folyadék alapú citológia (LBC) a méhnyakról levett sejtminta korszerű feldolgozási módszere. A hagyományos citológiával szemben a levett sejtek speciális folyadékba kerülnek, amelyből a laboratóriumban standardizált, vékony sejtréteget készítenek.

Az eljárás előnye lehet az egyenletesebb preparátum, a nem megfelelően értékelhető minták arányának csökkenése, valamint az, hogy megfelelő rendszerben ugyanabból a mintából további vizsgálatok – például magas kockázatú HPV kimutatása – is elvégezhetők.

Az LBC azonban csak egy része a méhnyakrák megelőzését szolgáló rendszernek. A korszerű szűrésben egyre nagyobb szerepet kap a magas kockázatú HPV kimutatása, ezért a megfelelő szűrési módszert az életkor, a korábbi leletek és az egyéni kockázat alapján érdemes megválasztani.

A Budai Klinikán nőgyógyászati vizsgálat keretében lehetőség nyílik a méhnyak állapotának felmérésére és az egyéni kockázathoz igazodó méhnyakszűrés megtervezésére.

Ha esedékes méhnyakszűrése, korábban kóros citológiai vagy HPV-eredménye volt, kérjen nőgyógyászati konzultációt a megfelelő vizsgálati és követési stratégia meghatározásához.