A lombikprogram, orvosi nevén in vitro fertilizáció (IVF), olyan asszisztált reprodukciós eljárás, amelynek során a petesejt megtermékenyítése laboratóriumi körülmények között történik. A létrejött embrió ezt követően – megfelelő fejlődés esetén – később a méh üregébe kerülhet.

Az IVF több egymásra épülő szakaszból áll. A kezelés előtt részletes meddőségi kivizsgálás szükséges, majd petefészek-stimuláció, petesejtleszívás, laboratóriumi megtermékenyítés és embriótenyésztés következik. Az embriótranszfer történhet ugyanabban a kezelési ciklusban, de bizonyos esetekben az embriókat lefagyasztják, és a visszaültetésre egy későbbi ciklusban kerül sor.

A lombikprogram sikerességét számos tényező befolyásolja, ezek közül az egyik legfontosabb a petesejtet adó nő életkora.

Röviden a lombikprogramról

• Az IVF során a petesejt megtermékenyítése a testen kívül történik.
• A lombikprogram előtt mindkét fél célzott meddőségi kivizsgálása fontos.
• Nem minden meddőségi probléma esetén az IVF az első választandó kezelés.
• A stimuláció célja általában több petesejt egyidejű érésének elősegítése.
• A petesejteket ultrahangvezérelt beavatkozással nyerik ki.
• A megtermékenyítés hagyományos IVF-fel vagy megfelelő indikáció esetén ICSI-vel történhet.
• Nem minden megtermékenyített petesejtből fejlődik visszaültetésre alkalmas embrió.
• Az embriótranszfer történhet friss vagy fagyasztott embrióval.
• Az IVF sikeressége jelentősen függ az életkortól és az egyéni reproduktív tényezőktől.

Mit jelent pontosan az IVF?

Az IVF az angol in vitro fertilization, vagyis testen kívüli megtermékenyítés rövidítése.

A kezelés során a petefészekből kinyert petesejteket laboratóriumban termékenyítik meg spermiumokkal. Ha megtermékenyülés történik, az embriókat meghatározott ideig laboratóriumi körülmények között tenyésztik.

A megfelelően fejlődő embrió:

• frissen visszaültethető a méhbe;
• vagy lefagyasztható, és egy későbbi ciklusban történhet meg az embriótranszfer.

A kezelés célja végső soron egy egészséges gyermek megszületése, de fontos tudni, hogy egyetlen IVF-ciklus sem garantálja a várandósság vagy az élveszülés létrejöttét.

Mikor beszélünk meddőségről?

Meddőségi kivizsgálás általában akkor indokolt, ha rendszeres, védekezés nélküli szexuális élet mellett:

• 35 éves kor alatt 12 hónapon belül;
• 35 éves kortól 6 hónapon belül

nem jön létre terhesség.

40 éves kor felett, illetve ismert, termékenységet befolyásoló betegség esetén ennél korábban, akár azonnal is indokolt lehet a kivizsgálás.

Nem célszerű tehát minden esetben kivárni a 6 vagy 12 hónapot.

Korábbi kivizsgálás javasolt lehet például:

• rendszertelen vagy kimaradó menstruáció;
• ismert petevezeték-betegség;
• endometriózis;
• jelentősen csökkent petefészek-tartalék gyanúja;
• korábbi kemoterápia vagy sugárkezelés;
• ismert férfi eredetű termékenységi probléma;
• egyéb, a fogamzóképességet érdemben befolyásoló állapot esetén.

Mi okozhat meddőséget?

A gyermekvállalási nehézség hátterében női és férfi eredetű tényező egyaránt állhat, és az is gyakori, hogy mindkét oldalon található olyan eltérés, amely befolyásolja a fogamzás esélyét.

Bizonyos esetekben a rendelkezésre álló vizsgálatok ellenére sem azonosítható egyértelmű kiváltó ok. Ezt ismeretlen eredetű, vagyis megmagyarázatlan meddőségnek nevezik.

Női eredetű okok

A női oldalon szerepet játszhat például:

• peteérési zavar;
• PCOS;
• petevezeték-elzáródás vagy -károsodás;
• endometriózis;
• bizonyos méhüregi eltérések;
• a méhüreget érintő egyes miómák;
• csökkent petefészek-tartalék;
• életkorral összefüggő termékenységcsökkenés;
• bizonyos hormonális vagy endokrin betegségek.

Férfi eredetű okok

Férfi eredetű meddőség hátterében állhat például:

• csökkent spermiumkoncentráció;
• csökkent spermium-mozgékonyság;
• jelentős morfológiai eltérés;
• a spermiumok teljes hiánya az ondóból;
• here- vagy mellékherebetegség;
• hormonális vagy genetikai eltérés;
• korábbi fertőzés, műtét vagy egyéb betegség.

Ezért a meddőségi kivizsgálást lehetőség szerint párhuzamosan érdemes mindkét félnél elkezdeni.

Mikor lehet szükség lombikprogramra?

Nem minden meddőségi probléma esetén IVF az első választandó kezelés.

Lombikprogram indokolt lehet például:

• mindkét petevezeték elzáródása vagy hiánya esetén;
• súlyosabb férfi eredetű meddőségnél;
• bizonyos endometriózisos esetekben;
• egyes ovulációs problémák esetén, ha más kezelések nem vezettek eredményre;
• más meddőségi kezelések sikertelensége után;
• bizonyos, megmagyarázatlan meddőségi esetekben;
• egyes genetikai indikációk mellett.

A megfelelő kezelés kiválasztása mindig az életkor, a meddőség oka, időtartama, a korábbi kezelések és az egyéni körülmények alapján történik.

Milyen vizsgálatok előzik meg a lombikprogramot?

A lombikprogram előtt végzett kivizsgálás célja nem az, hogy minden létező vizsgálat automatikusan megtörténjen, hanem hogy a meddőség legfontosabb lehetséges okait célzottan feltárják.

A kivizsgálás része lehet:

• részletes nőgyógyászati és reproduktív anamnézis;
• menstruációs ciklus értékelése;
• hüvelyi ultrahang;
• a petefészek-tartalék becslése;
• szükség esetén hormonvizsgálatok;
• a méh anatómiai viszonyainak vizsgálata;
• petevezeték-átjárhatósági vizsgálat, ha annak eredménye befolyásolja a kezelési tervet;
• spermiogram;
• szükség szerint andrológiai kivizsgálás;
• előírt fertőző betegségek szűrése;
• megfelelő indikáció esetén genetikai vizsgálat.

Szükséges-e méhtükrözés lombikprogram előtt?

Nem minden IVF-kezelés előtt szükséges automatikusan hiszteroszkópiát végezni.

Ha azonban a kórelőzmény, ultrahang vagy más vizsgálat méhüregi eltérés gyanúját veti fel, további vizsgálat indokolt lehet.

Ilyen eltérés lehet például:

• méhpolip;
• submucosus mióma;
• méhüregi összenövés;
• méhsövény;
• egyéb méhüregi rendellenesség.

Az alkalmazott módszer lehet ultrahang, SIS vagy indokolt esetben hiszteroszkópia.

Szükséges-e immunológiai vizsgálat IVF előtt?

Széles körű immunológiai vizsgálatok nem tartoznak automatikusan minden meddőségi vagy IVF-kivizsgálás alapvizsgálatai közé.

Speciális laboratóriumi vagy immunológiai tesztek csak megfelelő klinikai indikáció esetén indokoltak.

Hogyan lehet felkészülni a lombikprogramra?

A kezelés előtt érdemes elsősorban azokat a tényezőket rendezni, amelyek bizonyítottan befolyásolhatják az általános és reproduktív egészséget.

Javasolt lehet:

• a dohányzás elhagyása;
• a kábítószerek kerülése;
• az alkoholfogyasztás mérséklése vagy kerülése;
• egészséges testsúlyra törekvés;
• rendszeres, mérsékelt testmozgás;
• kiegyensúlyozott étrend;
• megfelelő folátbevitel;
• krónikus betegségek megfelelő kezelése;
• rendszeresen szedett gyógyszerek áttekintése a kezelőorvossal.

Nem bizonyított, hogy különleges „IVF-diéták”, méregtelenítő kúrák vagy nagy dózisú étrend-kiegészítők önmagukban érdemben növelnék a siker esélyét.

A lombikprogram lépései

Az IVF-kezelés pontos menete centrumonként és egyéni kezelési protokollonként eltérhet, de a leggyakoribb folyamat a következő.

1. Petefészek-stimuláció

A természetes menstruációs ciklusban általában egy petesejt érik meg.

IVF során gonadotropin-tartalmú hormonális készítményekkel rendszerint több tüsző egyidejű fejlődését próbálják elősegíteni, hogy több petesejt legyen kinyerhető.

A stimuláció alatt rendszeres:

• hüvelyi ultrahang;
• és bizonyos protokolloknál vérvizsgálat

segíthet a petefészkek válaszának követésében.

A gyógyszeradagokat a reakció alapján módosíthatják.

2. A végső petesejtérés kiváltása

Amikor a tüszők megfelelő fejlettséget érnek el, egy úgynevezett trigger gyógyszerrel időzítik a petesejtek végső érését.

A petesejtleszívást ezt követően pontosan meghatározott időpontban végzik.

3. Petesejtleszívás

A petesejtleszívás, vagy oocytapunkció rendszerint hüvelyen keresztül, ultrahangvezérléssel történik.

Egy vékony tű segítségével leszívják a tüszők folyadékát, amelyből az embriológiai laboratóriumban azonosítják a petesejteket.

A beavatkozást általában szedációban vagy rövid altatásban végzik, az alkalmazott érzéstelenítés azonban intézményenként eltérhet.

A páciens rendszerint rövid megfigyelést követően hazamehet.

4. Spermaminta és megtermékenyítés

A petesejtleszívás napján rendszerint spermamintára is szükség van, kivéve, ha korábban lefagyasztott spermiumot használnak.

A megtermékenyítés két fő módszerrel történhet.

Hagyományos IVF

A petesejtet laboratóriumi körülmények között megfelelő mennyiségű spermiummal együtt inkubálják, és a spermium maga jut be a petesejtbe.

ICSI

Az ICSI, vagyis intracitoplazmatikus spermiuminjekció során az embriológus egy kiválasztott spermiumot közvetlenül a petesejtbe juttat.

Gyakran alkalmazható például jelentős férfi eredetű meddőség vagy bizonyos korábbi megtermékenyülési problémák esetén.

Az ICSI nem jelenti azt, hogy minden esetben nagyobb lesz a terhesség esélye, ezért alkalmazását megfelelő indikáció alapján érdemes eldönteni.

5. Embriótenyésztés

A megtermékenyítés után a fejlődő embriókat speciális laboratóriumi környezetben követik.

A tenyésztés időtartama a kezelési tervtől és az embriók fejlődésétől függ.

Az embriótranszfer történhet korábbi fejlődési szakaszban vagy úgynevezett blastocysta stádiumban is.

Fontos tudni, hogy:

• nem minden petesejt termékenyül meg;
• nem minden megtermékenyített petesejtből fejlődik tovább megfelelő embrió;
• és nem minden embrió alkalmas transzferre vagy fagyasztásra.

Ez az IVF természetes szelekciós folyamatának része.

6. Friss embriótranszfer vagy embriófagyasztás

Nem minden stimulációs ciklus végén történik azonnal friss embrió-visszaültetés.

Bizonyos esetekben az embriókat lefagyasztják, és a transzfer későbbi ciklusban történik.

Ennek oka lehet például:

• a petefészek hiperstimulációs szindróma kockázatának csökkentése;
• a méhnyálkahártya aktuális állapota;
• genetikai vizsgálat szükségessége;
• egyéb orvosi vagy kezelésszervezési szempont.

A korszerű embriófagyasztási módszerek mellett a fagyasztott embriótranszfer az IVF-kezelések szerves részét képezi.

7. Embriótranszfer

Az embriótranszfer során egy vékony katéter segítségével az embriót a méh üregébe juttatják.

A beavatkozás általában:

• rövid;
• altatást nem igényel;
• ultrahangvezérléssel is történhet.

Sok páciens csak enyhe kellemetlenséget tapasztal, de az érzés egyénenként különbözhet.

A transzfer után általában nincs szükség hosszabb ágynyugalomra.

8. Luteális támogatás

Embriótranszfer után gyakran progeszteronkezelést alkalmaznak a méhnyálkahártya támogatására.

A készítmény formája és adagolása az adott kezelési protokolltól függ.

A gyógyszert az előírt ideig fontos folytatni, és nem célszerű önállóan elhagyni.

9. Terhességi teszt

A terhesség létrejöttét az IVF-központ által meghatározott időpontban ellenőrzik, gyakran vérből mért β-hCG-vizsgálattal.

A túl korán végzett otthoni terhességi teszt félrevezető eredményt adhat, ezért célszerű megvárni a kezelőhely által megadott időpontot.

Pozitív eredmény esetén később ultrahangvizsgálattal ellenőrizhető a terhesség megfelelő fejlődése és elhelyezkedése.

Mekkora a lombikprogram sikeressége?

Erre nincs egyetlen, minden páciensre érvényes százalékos válasz.

Az IVF eredményességét jelentősen befolyásolja:

• a petesejtet adó nő életkora;
• a petefészek-tartalék;
• a petesejtek száma és minősége;
• a spermiumok állapota;
• a meddőség oka;
• az embrió fejlődése;
• korábbi IVF-kezelések;
• a méh és a méhnyálkahártya állapota;
• használnak-e saját vagy donor petesejtet.

Az életkor különösen fontos tényező.

Saját petesejt használata mellett a siker esélye fiatalabb korban általában magasabb, majd az életkor emelkedésével fokozatosan csökken.

A sikerességi adatokat azonban mindig értelmezni kell: más eredményt jelent a pozitív terhességi teszt, a klinikai terhesség és az élveszülési arány.

Ezért két centrum vagy két kezelési lehetőség összehasonlításakor érdemes azt is ellenőrizni, pontosan milyen végpont alapján adják meg a százalékokat.

Növeli-e az esélyt több embrió visszaültetése?

Több embrió egyidejű transzfere növelheti a többes terhesség kockázatát.

Az iker- és magasabb rendű többes terhességek magasabb kockázattal járnak többek között:

• koraszülés;
• alacsony születési súly;
• terhességi szövődmények

szempontjából.

Ezért megfelelő prognózis esetén gyakran egy embrió visszaültetése a cél.

A transzferált embriók számáról az életkor, az embriók minősége, a korábbi kezelések és az egyéni kockázati tényezők alapján döntenek.

Mennyi ideig tart egy lombikprogram?

Egy IVF-kezelési ciklus gyakran néhány hetet vesz igénybe, de az időtartam jelentősen függ az alkalmazott protokolltól.

A petefészek-stimuláció és a petesejtleszívás egy viszonylag rövid időszakot jelent, de:

• a megelőző kivizsgálás;
• a várakozási idő;
• a szükséges előkezelések;
• az embriók fagyasztása;
• vagy a későbbi fagyasztott embriótranszfer

miatt a teljes folyamat ennél jóval hosszabb is lehet.

Ezért nem minden IVF-kezelés írható le egységesen „4–5 hetes programként”.

Mennyibe kerül a lombikprogram Magyarországon?

Magyarországon a meddőségkezelési rendszer finanszírozása sajátos szabályok szerint működik.

Orvosi indikáció és a jogszabályi, illetve biztosítási feltételek teljesülése esetén az IVF-kezelés a NEAK által finanszírozott meddőségi centrumokban közfinanszírozott ellátásként vehető igénybe.

A finanszírozás pontos feltételei, az igénybe vehető kezelések és a kapcsolódó gyógyszerek támogatása változhatnak, ezért az aktuális lehetőségekről mindig a választott reprodukciós centrum vagy a NEAK tájékoztatása az irányadó.

A teljes költséget ezért nem célszerű egy általános, minden páciensre érvényes forintösszeggel meghatározni.

Milyen kockázatai lehetnek az IVF-nek?

A lombikprogram általában biztonságosan végezhető, de mint minden orvosi kezelésnek, ennek is lehetnek kockázatai.

Petefészek-hiperstimulációs szindróma

A hormonális stimuláció ritkán túlzott petefészekválaszt, úgynevezett OHSS-t okozhat.

Tünet lehet:

• fokozódó hasi feszülés;
• fájdalom;
• hányinger;
• gyors testsúlynövekedés;
• súlyosabb esetben légszomj vagy folyadékegyensúly-zavar.

A korszerű stimulációs protokollokkal a súlyos OHSS kockázata jelentősen mérsékelhető.

Petesejtleszívással kapcsolatos kockázatok

A petesejtleszívás invazív beavatkozás, ezért ritkán:

• vérzés;
• fertőzés;
• környező szervek sérülése;
• az érzéstelenítéssel kapcsolatos szövődmény

is előfordulhat.

Többes terhesség

Több embrió visszaültetése esetén nő a többes terhesség kockázata, ezért napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap az egy embrióval történő transzfer.

Méhen kívüli terhesség

IVF után is előfordulhat méhen kívüli terhesség, ezért pozitív terhességi tesztet követően a megfelelő időben végzett ultrahangvizsgálat fontos.

Mit szabad embriótranszfer után?

Az embriótranszfer után általában nincs szükség teljes ágynyugalomra.

A megszokott, mérsékelt napi aktivitás többnyire folytatható.

Érdemes:

• a kezelőorvos által felírt gyógyszereket pontosan használni;
• kerülni a dohányzást és az alkoholt;
• betartani az IVF-központ egyedi utasításait;
• a meghatározott időpontban elvégezni a terhességi tesztet.

Nincs megfelelő bizonyíték arra, hogy a hosszú ágynyugalom javítaná a beágyazódás vagy az IVF sikerének esélyét.

Lombikprogram és munkahely

A lombikprogram több vizsgálattal és egészségügyi intézményben történő kezeléssel járhat, ezért a munkavégzést is érintheti.

A reprodukciós eljárással összefüggő kezelésekhez Magyarországon speciális munkajogi szabályok kapcsolódhatnak.

Mivel ezek alkalmazása függhet a munkaviszony típusától, a kezelés pontos szakaszától és a mindenkori jogszabályoktól, konkrét esetben célszerű a munkáltatóval, HR-rel vagy szükség esetén munkajogi szakértővel egyeztetni.

A lelki támogatás szerepe az IVF alatt

A lombikprogram nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is megterhelő lehet.

A hormonkezelések, a kontrollok, a bizonytalanság, az embriók fejlődésével kapcsolatos várakozás és a terhességi teszt előtti időszak jelentős stresszt okozhat.

Segítséget jelenthet:

• a partner támogatása;
• pszichológiai konzultáció;
• meddőségi kezelésben jártas szakember;
• megfelelő betegedukáció;
• reális elvárások kialakítása.

A pszichológiai támogatás célja nem az IVF „sikerességének garantált növelése”, hanem a kezelés lelki terheinek csökkentése és a megküzdés támogatása.

Gyakori kérdések a lombikprogramról

Fájdalmas a lombikprogram?

A hormoninjekciók, a kontrollvizsgálatok és a petesejtleszívás különböző mértékű kellemetlenséggel járhatnak. A petesejtleszívást általában szedációban vagy altatásban végzik. Az embriótranszfer sokaknál csak enyhe kellemetlenséget okoz, de az egyéni érzékenység eltérő.

Mi a különbség az IVF és az ICSI között?

Hagyományos IVF során a petesejtet spermiumokkal együtt inkubálják, és a spermium maga hatol be a petesejtbe. ICSI esetén az embriológus egy spermiumot közvetlenül a petesejtbe juttat.

Minden IVF-nél ICSI történik?

Nem. Az ICSI megfelelő indikáció alapján alkalmazandó, például bizonyos férfi eredetű meddőségi esetekben. Nem szükséges automatikusan minden lombikprogram során.

Hány embriót ültetnek vissza?

Ez egyéni döntés. Jó prognózis mellett gyakran egy embrió transzfere javasolt, mert ezzel csökkenthető az ikerterhesség és az ahhoz kapcsolódó szövődmények kockázata.

Mi történik a megmaradt embriókkal?

A megfelelő minőségű, transzferre nem kerülő embriók a jogszabályi és szakmai feltételek szerint lefagyaszthatók és későbbi kezeléshez felhasználhatók.

Mindig van embriótranszfer a petesejtleszívás után?

Nem. Előfordulhat, hogy nem fejlődik megfelelő embrió, vagy orvosi okból az összes alkalmas embriót lefagyasztják, és a transzfer csak egy későbbi ciklusban történik.

Kell feküdni az embriótranszfer után?

Hosszan tartó ágynyugalom általában nem szükséges, és nem igazolt, hogy javítaná az IVF eredményességét.

Mikor érdemes terhességi tesztet végezni?

A reprodukciós centrum által megadott időpontban. A túl korai teszt álpozitív vagy álnegatív eredményt is adhat.

Egy sikertelen lombikprogram után van esély a sikerre?

Igen. Egyetlen sikertelen ciklus nem jelenti azt, hogy később sem jöhet létre sikeres terhesség. Az esély az életkortól, az embrióktól, a meddőség okától és a korábbi kezelések eredményétől is függ.

Összefoglalás

A lombikprogram (IVF) összetett asszisztált reprodukciós kezelés, amelynek során a petesejt megtermékenyítése laboratóriumi körülmények között történik.

A folyamat általában petefészek-stimulációból, petesejtleszívásból, laboratóriumi megtermékenyítésből, embriótenyésztésből és megfelelő esetben embriótranszferből áll. A transzfer történhet friss vagy fagyasztott embrióval.

Az IVF eredményességét számos tényező befolyásolja, amelyek közül az egyik legfontosabb a petesejtet adó nő életkora. Az egyes százalékos sikerességi adatok értelmezésénél ezért mindig figyelembe kell venni, hogy milyen korcsoportra, milyen kezelésre és milyen végpontra – például terhességre vagy élveszülésre – vonatkoznak.

A Budai Magánklinikán a gyermekvállalás előtti nőgyógyászati kivizsgálás, ultrahangvizsgálat, illetve szükség esetén a méhüreg állapotának részletesebb vizsgálata segíthet a reprodukciós kezelés előtti felkészülésben.

Ha lombikprogram előtt áll, vagy szeretné tisztázni, szükséges-e további nőgyógyászati kivizsgálás a reprodukciós kezelés megkezdése előtt, kérjen nőgyógyászati konzultációt.