A nőgyógyászati rákszűrés kifejezés alatt a mindennapi gyakorlatban legtöbbször a méhnyakrák és annak rákmegelőző állapotainak szűrését értjük.

A méhnyakrák kialakulása általában hosszabb folyamat. A betegség hátterében az esetek döntő többségében magas kockázatú humán papillomavírus- (HPV-) fertőzés tartós fennállása áll. A megfelelő időben végzett méhnyakszűrés segítségével a rákmegelőző elváltozások még azelőtt felismerhetők és kezelhetők, hogy rosszindulatú daganattá fejlődnének.

A korszerű méhnyakrákszűrésben a citológia mellett egyre fontosabb szerepet kap a magas kockázatú HPV-típusok kimutatása. Pozitív vagy kóros eredmény esetén további vizsgálatok – például kolposzkópia, p16/Ki-67 biomarker-vizsgálat vagy szövettani mintavétel – segíthetnek meghatározni a további teendőket.

Fontos ugyanakkor, hogy a nőgyógyászati kontrollvizsgálat és a méhnyakrákszűrés nem pontosan ugyanazt jelenti, ezért a méhnyakszűrést sem szükséges automatikusan mindenkinél évente megismételni.

Mit jelent pontosan a nőgyógyászati rákszűrés?

A „nőgyógyászati rákszűrés” elnevezés kissé megtévesztő lehet.

A citológiai vagy HPV-alapú szűrővizsgálat elsősorban a méhnyakrák és annak rákmegelőző állapotainak felismerésére szolgál.

Nem létezik olyan egyetlen nőgyógyászati vizsgálat, amely valamennyi nőgyógyászati daganatot – például a petefészek-, méhtest-, hüvely- és szeméremtestdaganatokat – megbízhatóan kiszűrné panaszmentes állapotban.

Ezért fontos különbséget tenni:

• a méhnyakrákszűrés;
• az általános nőgyógyászati kontroll;
• valamint a panasz miatt végzett diagnosztikai kivizsgálás

között.

Miért fontos a méhnyakrákszűrés?

A méhnyak rákmegelőző elváltozásai rendszerint nem okoznak panaszt.

A szűrés éppen ezért nem tünetek alapján történik: célja az eltérések felismerése még panaszmentes állapotban.

A megfelelő méhnyakszűrés segítségével:

• felismerhetők a magas kockázatú HPV-fertőzések;
• kimutathatók a kóros méhnyaki sejtváltozások;
• azonosíthatók a további kivizsgálást igénylő páciensek;
• a rákmegelőző elváltozások időben kezelhetők;
• csökkenthető a méhnyakrák kialakulásának kockázata.

A méhnyakrák tehát azon daganatos betegségek közé tartozik, amelyeknél megfelelő szűrés és a rákmegelőző elváltozások kezelése révén magának a daganatnak a kialakulása is jelentős részben megelőzhető.

Évente szükséges nőgyógyászati rákszűrés?

Nem feltétlenül.

Az éves nőgyógyászati kontroll és a méhnyakrákszűrés gyakorisága két külön kérdés.

A méhnyakszűrés megfelelő időköze függ többek között:

• az életkortól;
• az alkalmazott szűrési módszertől;
• a korábbi citológiai eredményektől;
• a HPV-státusztól;
• korábbi rákmegelőző elváltozásoktól és azok kezelésétől;
• valamint bizonyos egyéni kockázati tényezőktől.

Magyarországon a szervezett népegészségügyi méhnyakszűrés jelenleg a 25–65 év közötti nők számára hároméves szűrési ciklusban biztosított.

A korszerű nemzetközi ajánlásokban a magas kockázatú HPV kimutatásán alapuló primer HPV-szűrés egyre fontosabb szerepet kap. Megfelelő negatív HPV-eredmény esetén a biztonságos szűrési intervallum hosszabb lehet, mint kizárólag citológiai szűrés esetén.

Egyéni kockázat vagy korábbi kóros eredmény esetén ugyanakkor ennél gyakoribb kontroll is szükséges lehet.

Mikor lehet gyakoribb ellenőrzésre szükség?

A szokásos szűrési időköznél gyakoribb ellenőrzés lehet indokolt például:

• korábbi magas kockázatú HPV-pozitivitás;
• kóros citológiai eredmény;
• korábbi magas fokú méhnyaki rákmegelőző elváltozás;
• méhnyaki elváltozás miatt végzett korábbi kezelés;
• bizonyos immunhiányos állapotok;
• vagy más, az egyéni kockázatot növelő körülmény

esetén.

A kontroll időpontját ilyen esetekben nem egy általános éves szabály, hanem a korábbi leletek és az aktuális szakmai ajánlások alapján kell meghatározni.

Mikor nem szűrésre, hanem nőgyógyászati kivizsgálásra van szükség?

A szűrővizsgálat alapvetően panaszmentes személyek vizsgálatát jelenti.

Ha valakinek nőgyógyászati tünete van, nem érdemes a következő tervezett rákszűrés időpontjára várnia.

Nőgyógyászati kivizsgálás indokolt lehet például:

• együttlét utáni vérzés;
• menstruációk közötti vérzés;
• menopauza utáni vérzés;
• szokatlan vagy véres hüvelyi folyás;
• tartós vagy visszatérő kismedencei fájdalom;
• illetve más új nőgyógyászati panasz

esetén.

Ezek a tünetek számos jóindulatú állapot miatt is kialakulhatnak, ugyanakkor kivizsgálásuk fontos.

Hogyan történik a méhnyakrákszűrés?

A pontos vizsgálati folyamat az alkalmazott szűrési módszertől és az egyéni előzményektől függ.

Konzultáció és kórelőzmény

A nőgyógyász áttekintheti:

• az aktuális panaszokat;
• a menstruációs ciklust;
• a korábbi nőgyógyászati betegségeket;
• a korábbi citológiai eredményeket;
• a korábbi HPV-leleteket;
• az esetleges korábbi méhnyaki kezeléseket;
• a HPV-oltottságot;
• valamint az egyéni kockázati tényezőket.

A korábbi leleteket ezért érdemes magával vinnie a vizsgálatra.

Nőgyógyászati vizsgálat

A nőgyógyászati vizsgálat során az orvos megtekinti a külső nemi szerveket, majd hüvelytükör segítségével láthatóvá teszi a hüvelyt és a méhnyakat.

Ez lehetővé teszi a méhnyak megtekintését és a szükséges mintavételt.

Fontos azonban, hogy a méhnyak egyszerű megtekintése önmagában nem helyettesíti a megfelelő méhnyakrákszűrő vizsgálatot.

Citológiai vizsgálat

A méhnyaki citológia során a méhnyakról és a transzformációs zónából sejteket gyűjtenek, amelyeket laboratóriumban értékelnek.

A citológia célja elsősorban a kóros sejtváltozások felismerése.

A lelet utalhat:

• normális sejtképre;
• bizonytalan jelentőségű sejtváltozásra;
• alacsony fokú hámelváltozásra;
• magas fokú hámelváltozásra;
• illetve ritkábban rosszindulatú folyamat gyanújára.

A citológia azonban szűrővizsgálat, nem szövettani diagnózis.

Kóros citológiai eredmény esetén ezért további vizsgálatokra lehet szükség.

Hagyományos és folyadékalapú citológia – mi a különbség?

A citológiai minta feldolgozása történhet hagyományos módon vagy folyadékalapú citológiával (LBC – liquid-based cytology).

LBC esetén a mintavevő eszközről származó sejtek speciális folyadékba kerülnek, majd laboratóriumi feldolgozás után készül el az értékelhető sejtminta.

A módszer egyik gyakorlati előnye, hogy megfelelő mintavételi és laboratóriumi rendszer esetén ugyanabból a mintából további vizsgálatok – például HPV-teszt vagy bizonyos biomarker-vizsgálatok – is elvégezhetők.

HPV-vizsgálat

A HPV-vizsgálat a magas kockázatú humán papillomavírus jelenlétét keresi.

Ez azért különösen fontos, mert a méhnyakrák kialakulásának alapvető kockázati tényezője a magas kockázatú HPV-fertőzés tartós fennmaradása.

A HPV-teszt választ adhat arra, hogy jelen van-e klinikailag releváns magas kockázatú HPV.

Bizonyos vizsgálatok részleges vagy részletes genotipizálást is biztosítanak, így meghatározható például a kiemelt jelentőségű HPV 16 vagy HPV 18 jelenléte.

Fontos azonban, hogy:

a pozitív HPV-teszt nem jelenti azt, hogy valakinek méhnyakrákja van.

A HPV-fertőzések jelentős része átmeneti, és nem vezet rákmegelőző elváltozáshoz.

HPV-teszt vagy citológia?

A két vizsgálat eltérő kérdésre válaszol.

A HPV-teszt azt vizsgálja, hogy jelen van-e magas kockázatú HPV-fertőzés.

A citológia azt vizsgálja, hogy láthatók-e kóros sejtváltozások a méhnyakról vett mintában.

A szűrés történhet az adott programtól és életkortól függően:

• citológiai vizsgálattal;
• primer HPV-vizsgálattal;
• vagy meghatározott esetekben HPV- és citológiai vizsgálat kombinációjával.

A korszerű méhnyakrák-megelőzésben egyre nagyobb szerepet kap a magas kockázatú HPV kimutatásán alapuló szűrés.

Mit jelent a pozitív HPV-eredmény?

A pozitív magas kockázatú HPV-lelet nem egyenlő a méhnyakrákkal.

A további teendőt több tényező határozza meg, például:

• melyik HPV-típus mutatható ki;
• milyen a citológiai eredmény;
• volt-e korábban HPV-pozitivitás;
• fennáll-e tartós HPV-fertőzés;
• milyen korábbi méhnyaki eltérések szerepelnek az előzményekben;
• illetve milyen egyéb kockázati tényezők vannak jelen.

Az eredménytől függően kontrollvizsgálat, citológia, biomarker-vizsgálat, kolposzkópia vagy szövettani mintavétel válhat szükségessé.

Mit jelentenek a citológiai eredmények?

A citológiai leletek értékelésére ma elsősorban a Bethesda-rendszert használják.

Gyakori kategóriák például:

Negatív – NILM

Nem azonosítható intraepithelialis elváltozás vagy rosszindulatú daganat.

ASC-US

Bizonytalan jelentőségű atípusos laphámsejtek.

Ilyenkor a további teendő meghatározásában fontos szerepet kaphat a magas kockázatú HPV-vizsgálat.

LSIL

Alacsony fokú laphám intraepithelialis elváltozás.

Gyakran HPV-fertőzéssel függ össze. A további teendő az életkortól, a HPV-státusztól és az előzményektől is függhet.

HSIL

Magas fokú laphám intraepithelialis elváltozás.

Ez magasabb kockázatú citológiai eredmény, ezért további célzott kivizsgálást igényel.

Fontos, hogy az LSIL és HSIL citológiai kategóriák. A végleges szövettani diagnózist szükség esetén biopsziából származó minta alapján állítják fel.

Mi a kolposzkópia?

A kolposzkópia során a nőgyógyász nagyító optikai eszközzel vizsgálja meg a méhnyak felszínét.

A vizsgálat során speciális oldatok alkalmazásával láthatóbbá tehetők bizonyos hámelváltozások.

A kolposzkópia segítségével:

• részletesen értékelhető a méhnyak felszíne;
• azonosíthatók a gyanús területek;
• és szükség esetén célzott szövettani mintavétel végezhető.

A kolposzkópia nem szükséges automatikusan minden rutin méhnyakrákszűrés során.

Elsősorban kóros szűrési eredmény vagy egyéb klinikai indikáció esetén kap fontos szerepet.

Mi a CINtec PLUS vizsgálat?

A CINtec PLUS egy p16/Ki-67 kettős festésen alapuló biomarker-vizsgálat.

Elsősorban bizonyos HPV-pozitív vagy kóros citológiai eredmények további kockázatbecslésében használható.

A vizsgálat azt értékeli, hogy ugyanabban a méhnyaki hámsejtben kimutatható-e a p16 és Ki-67 biomarker együttes expressziója.

Pozitív eredmény esetén nagyobb lehet a klinikailag jelentős méhnyaki hámelváltozás kockázata.

A CINtec PLUS ugyanakkor:

• nem HPV-teszt;
• nem szövettani vizsgálat;
• és pozitív eredménye önmagában nem jelenti azt, hogy méhnyakrák áll fenn.

A vizsgálatot ezért mindig a HPV-, citológiai és egyéb klinikai eredményekkel együtt kell értékelni.

Mikor szükséges biopszia?

Ha a szűrési eredmény és/vagy a kolposzkópos kép alapján magasabb fokú méhnyaki elváltozás lehetősége merül fel, szövettani mintavétel válhat szükségessé.

A biopszia során a gyanús területről kis szövetmintát vesznek.

Ez már nem szűrővizsgálat, hanem diagnosztikai eljárás.

A szövettani vizsgálat segítségével pontosabban meghatározható az elváltozás típusa és súlyossága.

Hüvelyi ultrahang is része a rákszűrésnek?

A hüvelyi ultrahang nem a méhnyakrákszűrés része.

Ugyanakkor egy komplex nőgyógyászati vizsgálat során gyakran végeznek hüvelyi ultrahangot is.

Segítségével vizsgálható:

• a méh;
• a méhnyálkahártya;
• a petefészkek;
• miómák;
• petefészekciszták;
• valamint számos más kismedencei eltérés.

Fontos azonban, hogy egy negatív hüvelyi ultrahang nem zár ki minden nőgyógyászati daganatos betegséget, és az ultrahang nem helyettesíti a méhnyak HPV- vagy citológiai szűrését.

Kiszűrhető petefészekrák hüvelyi ultrahanggal?

A hüvelyi ultrahang segítségével felismerhetők petefészek-elváltozások, de átlagos kockázatú, panaszmentes nőknél a hüvelyi ultrahang önmagában nem tekinthető bizonyítottan hatékony általános petefészekrák-szűrővizsgálatnak.

Ezért a „nőgyógyászati rákszűrés” során végzett ultrahangot sem helyes úgy értelmezni, hogy egy negatív eredmény valamennyi nőgyógyászati daganatot kizár.

Panasz, kóros ultrahanglelet vagy magasabb egyéni kockázat esetén azonban természetesen további célzott kivizsgálás válhat szükségessé.

Mit mutathat ki a nőgyógyászati vizsgálat?

A nőgyógyászati vizsgálat során a méhnyakszűrésen kívül más eltérésekre is fény derülhet.

Felismerhető vagy felmerülhet például:

• méhnyaki polip;
• hüvelyi vagy szeméremtesti elváltozás;
• gyulladás;
• fertőzésre utaló eltérés;
• mióma;
• petefészekciszta;
• endometriumeltérés;
• vagy más nőgyógyászati probléma.

Ezek felismerése azonban nem azonos a szervezett daganatszűréssel.

Hogyan készüljön a méhnyakszűrésre?

A mintavétel optimális körülményeinek biztosítása érdekében érdemes az adott rendelő vagy labor előírásait követni.

Általában célszerű:

• lehetőség szerint nem erős menstruációs vérzés idejére időzíteni a mintavételt;
• a vizsgálatot megelőző 24–48 órában kerülni a hüvelyöblítést;
• lehetőség szerint kerülni a hüvelyi készítmények használatát;
• és a mintavétel előtt rövid ideig kerülni a hüvelyi együttlétet.

Ha azonban valakinek vérzése vagy más panasza van, nem szabad kizárólag azért elhalasztania az orvosi vizsgálatot, mert éppen menstruál vagy vérzik. Panasz esetén a kivizsgálás időzítéséről a nőgyógyásszal érdemes egyeztetni.

Fájdalmas a méhnyakrákszűrés?

A méhnyaki mintavétel általában rövid ideig tart.

A hüvelytükör felhelyezése és a mintavétel enyhe kellemetlenséget vagy rövid görcsös érzést okozhat, de a tapasztalat egyénenként eltérő.

Nem érdemes azt ígérni, hogy a vizsgálat minden esetben teljesen fájdalommentes.

Ha korábban fájdalmas nőgyógyászati vizsgálata volt, ezt érdemes előre jeleznie az orvosnak.

Mit jelent, ha eltérést találnak?

A kóros szűrési eredmény nem jelenti automatikusan azt, hogy méhnyakrák alakult ki.

Számos eltérés átmeneti HPV-fertőzéshez vagy enyhe sejtváltozáshoz kapcsolódik.

A további teendő az eredménytől függően lehet:

• kontroll HPV-vizsgálat;
• ismételt citológia;
• HPV-genotipizálás;
• CINtec PLUS vizsgálat;
• kolposzkópia;
• célzott biopszia;
• vagy igazolt rákmegelőző elváltozás esetén megfelelő kezelés.

A lényeg, hogy a kóros eredmény után az előírt kontroll ne maradjon el.

HPV oltás után is szükséges méhnyakrákszűrés?

Igen.

A HPV elleni védőoltás jelentősen csökkenti több magas kockázatú HPV-típus okozta fertőzés és az ezekhez kapcsolódó rákmegelőző elváltozások kockázatát, de nem véd valamennyi daganatkeltő HPV-típussal szemben.

Ezért a HPV ellen oltott nők számára is szükséges az életkoruknak és kockázatuknak megfelelő méhnyakszűrés.

A HPV-vakcináció és a méhnyakrákszűrés egymást kiegészítő megelőzési módszerek.

Nőgyógyászati rákszűrés a Budai Magánklinikán

A Budai Magánklinikán lehetőség van nőgyógyászati vizsgálatra és a méhnyakrák megelőzését szolgáló korszerű vizsgálatok elvégzésére.

Az egyéni előzményektől és a korábbi eredményektől függően szóba kerülhet:

• méhnyaki citológia;
• folyadékalapú citológia (LBC);
• magas kockázatú HPV-vizsgálat;
• HPV-genotipizálás;
• CINtec PLUS biomarker-vizsgálat;
• kolposzkópia;
• valamint indokolt esetben további nőgyógyászati kivizsgálás.

A megfelelő vizsgálati módszert és a következő kontroll időpontját érdemes az életkor, a korábbi citológiai és HPV-eredmények, valamint az egyéni kockázat alapján meghatározni.

Gyakori kérdések a nőgyógyászati rákszűrésről

Évente szükséges méhnyakrákszűrésre menni?

Nem feltétlenül. A megfelelő szűrési intervallum az életkortól, az alkalmazott vizsgálati módszertől, a korábbi leletektől és az egyéni kockázattól függ. Az éves nőgyógyászati kontroll nem azonos azzal, hogy minden évben citológiai vagy HPV-szűrést kell végezni.

Mi a különbség a HPV-teszt és a citológia között?

A HPV-vizsgálat magas kockázatú HPV jelenlétét keresi, míg a citológia a méhnyakról származó sejtek morfológiai eltéréseit vizsgálja.

Pozitív HPV-teszt méhnyakrákot jelent?

Nem. A pozitív HPV-eredmény azt jelenti, hogy magas kockázatú HPV mutatható ki. A fertőzések jelentős része nem vezet daganatos betegséghez.

Fájdalmas a méhnyakrákszűrés?

A mintavétel általában csak rövid kellemetlenséggel jár, de az érzékenység egyénenként eltér.

HPV oltás után is kell szűrés?

Igen. Az oltás nem véd valamennyi magas kockázatú HPV-típus ellen, ezért az ajánlások szerinti méhnyakszűrés oltás után is szükséges.

A hüvelyi ultrahang kimutatja a méhnyakrákot?

A hüvelyi ultrahang nem helyettesíti a méhnyakrákszűrést. A méhnyak rákmegelőző elváltozásainak szűrésére HPV-vizsgálatot és/vagy citológiai módszert alkalmaznak.

A negatív citológia azt jelenti, hogy nincs HPV-fertőzés?

Nem. A citológia a sejtek eltéréseit vizsgálja, nem magát a HPV-fertőzést. Negatív citológiai eredmény mellett is jelen lehet magas kockázatú HPV.

A pozitív HPV-teszt után mindig kolposzkópia szükséges?

Nem feltétlenül. A további teendő függhet a HPV-genotípustól, a citológiai eredménytől, az életkortól és a korábbi leletektől. Egyes esetekben kontrollvizsgálat, más esetekben további triázs vagy kolposzkópia indokolt.

A CINtec PLUS pozitív eredménye rákot jelent?

Nem. A CINtec PLUS p16/Ki-67 biomarker-vizsgálat, amely bizonyos esetekben segít a klinikailag jelentős méhnyaki elváltozások kockázatának pontosabb megítélésében. A pozitív eredmény önmagában nem jelent méhnyakrákot.

Összefoglalás

A nőgyógyászati rákszűrés alatt a gyakorlatban elsősorban a méhnyakrák és rákmegelőző állapotainak szűrését értjük.

A korszerű méhnyakrák-megelőzésben a citológia mellett egyre fontosabb szerepet kap a magas kockázatú HPV kimutatása. Kóros eredmény esetén HPV-genotipizálás, CINtec PLUS biomarker-vizsgálat, kolposzkópia vagy szövettani mintavétel segítheti a további kockázatbecslést és diagnózist.

A méhnyakszűrés megfelelő gyakorisága nem mindenkinél azonos, ezért nem helyes általános szabályként azt mondani, hogy minden nőnek évente méhnyakrákszűrésre van szüksége.

Az életkor, az alkalmazott szűrési módszer, a korábbi citológiai és HPV-leletek, valamint az egyéni kockázat alapján határozható meg, mikor indokolt a következő vizsgálat.

A HPV elleni védőoltás és a megfelelő időközönként végzett méhnyakrákszűrés együttesen nyújtja a méhnyakrák megelőzésének leghatékonyabb lehetőségét.