A gyermekvállalás sok pár számára természetes folyamatnak tűnik, mégis előfordulhat, hogy a kívánt terhesség hosszabb időn keresztül nem következik be. A meddőségi kivizsgálás célja annak feltárása, hogy milyen női, férfi vagy együttes tényezők nehezíthetik a fogantatást, és ezek alapján milyen további lépések vagy kezelési lehetőségek jöhetnek szóba.

Meddőségről hagyományosan akkor beszélünk, ha rendszeres, védekezés nélküli szexuális élet mellett 12 hónapon belül nem jön létre terhesség.

Az életkor ugyanakkor jelentősen befolyásolja a termékenységet. 35 éves kortól általában már 6 hónap sikertelen próbálkozás után javasolt a kivizsgálás megkezdése, 40 éves kor felett pedig ennél is korábbi kivizsgálás indokolt lehet.

Bizonyos ismert kockázati tényezők esetén életkortól és a próbálkozás időtartamától függetlenül sem szükséges kivárni a 6 vagy 12 hónapot.

Fontos, hogy a gyermekvállalási nehézség nem kizárólag női probléma. Férfi tényező önmagában vagy női tényezővel együtt is állhat a háttérben. Ezért – amikor párkapcsolati gyermekvállalásról van szó – célszerű mindkét partner kivizsgálását párhuzamosan megkezdeni.

Mikor érdemes meddőségi kivizsgálást kérni?

A kivizsgálás általában javasolt, ha:

• 35 éves kor alatt 12 hónap rendszeres, védekezés nélküli együttlét után sem jön létre terhesség;
• 35 éves kortól 6 hónap próbálkozás után sem következik be fogantatás;
• 40 éves kor felett gyermekvállalást terveznek;
• rendszertelen vagy kimaradó menstruáció jelentkezik;
• ismert vagy feltételezett endometriózis áll fenn;
• korábbi kismedencei gyulladás vagy petevezeték-károsodás lehetősége merül fel;
• ismert méhüregi vagy petevezeték-eltérés áll fenn;
• korábbi kezelés, például kemoterápia vagy sugárkezelés befolyásolhatta a termékenységet;
• a férfi partnernél ismert termékenységi probléma áll fenn;
• szexuális funkciózavar nehezíti a fogantatást.

Ilyen esetekben nem feltétlenül érdemes hónapokat várni a kivizsgálás megkezdésével.

Mi állhat a meddőség hátterében?

A gyermekvállalási nehézség hátterében számos eltérés állhat. Előfordulhat, hogy egyetlen jól meghatározható ok azonosítható, de gyakran több kisebb tényező együttesen befolyásolja a termékenységet.

Bizonyos esetekben pedig a részletes kivizsgálás ellenére sem található egyértelmű magyarázat. Ezt megmagyarázhatatlan vagy ismeretlen eredetű meddőségnek nevezik.

A női meddőség lehetséges okai

Peteérési zavarok

A fogantatáshoz megfelelő tüszőérésre és ovulációra van szükség.

A peteérés zavarát okozhatja többek között:

• policisztás ovárium szindróma (PCOS);
• jelentős testsúlyeltérés;
• túlzott fizikai terhelés;
• pajzsmirigybetegség;
• magas prolaktinszint bizonyos esetekben;
• a petefészek működésének zavara;
• egyéb hormonális eltérés.

Rendszertelen vagy kimaradó menstruáció esetén ezért az ovulációs zavar lehetőségét is vizsgálni kell.

Életkor és petefészek-tartalék

A női termékenység az életkor előrehaladtával csökken.

Ennek hátterében nemcsak a rendelkezésre álló petesejtek számának csökkenése áll, hanem a petesejtek életkorral összefüggő minőségi változása is.

A petefészek-tartalék vizsgálatára többek között az AMH-szint és ultrahanggal az antrális tüszőszám (AFC) használható.

Fontos azonban, hogy az AMH nem „termékenységi teszt”: önmagában nem mutatja meg, hogy egy nő természetes úton képes-e teherbe esni.

Az AMH és az AFC elsősorban a petefészek várható stimulációs válaszának becslésében és az asszisztált reprodukciós kezelés tervezésében lehet hasznos.

Petevezeték-eredetű meddőség

A fogantatáshoz legalább egy megfelelően működő petevezeték szükséges természetes úton történő fogantatás esetén.

A petevezeték károsodását vagy elzáródását okozhatja például:

• korábbi kismedencei fertőzés;
• korábbi hasi vagy kismedencei műtét;
• endometriózis;
• összenövés;
• korábbi méhen kívüli terhesség.

A petevezetékek átjárhatósága erre alkalmas képalkotó eljárással vizsgálható.

Endometriózis

Endometriózis esetén a méhnyálkahártyához hasonló szövet a méhüregen kívül jelenik meg.

Az endometriózis többféle módon befolyásolhatja a termékenységet, és a betegség súlyossága nem mindig áll arányban a tünetek erősségével.

Gyanúját felvetheti például:

• erős menstruációs fájdalom;
• krónikus kismedencei fájdalom;
• fájdalmas szexuális együttlét;
• bizonyos esetekben fájdalmas székletürítés;
• illetve gyermekvállalási nehézség.

Méhüregi eltérések

A méh anatómiai eltérései bizonyos esetekben befolyásolhatják a fogantatást vagy a terhesség megtartását.

Ilyen lehet például:

• méhnyálkahártya-polip;
• a méhüreget torzító mióma;
• méhen belüli összenövés;
• egyes fejlődési rendellenességek, például méhsövény.

Ezek megítélésében hüvelyi ultrahang, speciális ultrahangvizsgálat vagy indokolt esetben méhtükrözés is szerepet kaphat.

A férfi meddőség lehetséges okai

A férfi partner kivizsgálása a meddőségi kivizsgálás alapvető része.

A fogamzóképességet befolyásolhatja például:

• alacsony spermiumszám;
• csökkent spermium-mozgékonyság;
• spermiumok morfológiai eltérései;
• spermiumok teljes hiánya az ondóban;
• hormonális eltérés;
• herebetegség;
• herevisszér-tágulat (varicocele);
• korábbi here- vagy mellékheregyulladás;
• genetikai eltérés;
• bizonyos gyógyszerek vagy kezelések;
• merevedési vagy ejakulációs zavar.

Ezért nem célszerű először kizárólag a női partner teljes kivizsgálását elvégezni, majd csak negatív eredmények esetén megvizsgálni a férfi partnert.

Milyen életmódbeli tényezők befolyásolhatják a termékenységet?

A termékenységre az általános egészségi állapot és az életmód is hatással lehet.

Befolyásoló tényező lehet:

• dohányzás;
• jelentős túlsúly;
• jelentős soványság;
• túlzott alkoholfogyasztás;
• bizonyos kábítószerek használata;
• szélsőséges fizikai terhelés;
• egyes munkahelyi vagy környezeti ártalmak.

A stressz és a meddőség kapcsolata összetett. A tartós pszichés megterhelés jelentősen ronthatja az életminőséget és a párkapcsolati jóllétet, ugyanakkor nem helyes a meddőséget egyszerűen a stressz következményeként magyarázni.

Meddőségi kivizsgálás menete

A meddőségi kivizsgálás menete mindig az egyéni előzményekhez igazodik.

Nem az a cél, hogy mindenkinél valamennyi elérhető vizsgálatot elvégezzék. Elsőként azokat a vizsgálatokat érdemes választani, amelyek a leggyakoribb okokat megbízhatóan, lehetőleg minél kisebb megterheléssel képesek felismerni.

A kivizsgálás fő területei:

• az ovuláció megítélése;
• a méh és a petefészkek vizsgálata;
• szükség szerint a petefészek-tartalék felmérése;
• a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálata;
• a férfi partner ondóvizsgálata.

Az eredmények alapján további célzott vizsgálatok következhetnek.

Első meddőségi konzultáció

Az első konzultáció részletes kórelőzmény-felvétellel kezdődik.

Az orvos rákérdezhet többek között:

• a gyermekvállalási próbálkozás időtartamára;
• a menstruációs ciklus hosszára és rendszerességére;
• korábbi terhességekre;
• vetélésekre és méhen kívüli terhességre;
• korábbi nőgyógyászati betegségekre;
• műtétekre;
• kismedencei fertőzésekre;
• rendszeresen szedett gyógyszerekre;
• krónikus betegségekre;
• családi előzményekre;
• életmódra.

A korábbi labor-, ultrahang-, műtéti és meddőségi leleteket érdemes magukkal vinni.

Női meddőségi kivizsgálás

Nőgyógyászati vizsgálat és hüvelyi ultrahang

A női kivizsgálás egyik alapvető vizsgálata a hüvelyi ultrahang.

Segítségével megítélhető többek között:

• a méh helyzete és szerkezete;
• a méhnyálkahártya;
• a petefészkek;
• a tüszők;
• bizonyos miómák;
• petefészekciszták;
• endometrioma;
• egyes méhüregi eltérések.

Az ultrahanglelet alapján további célzott vizsgálatok válhatnak szükségessé.

Szükséges ciklusmonitorozás?

Nem mindenkinél.

A ciklusmonitorozás során ultrahanggal követhető a tüsző fejlődése és az ovuláció körüli változás.

Rendszertelen menstruáció, bizonytalan ovuláció vagy bizonyos kezelések tervezése esetén hasznos lehet.

Szabályos, 21–35 napos menstruációs ciklus esetén azonban az ovuláció általában valószínűsíthető, ezért nem minden páciensnél szükséges rutinszerűen sorozatos ultrahangvizsgálattal igazolni.

Hormonvizsgálatok

A hormonvizsgálatokat a menstruációs ciklus, a tünetek és a feltételezett eltérés alapján érdemes kiválasztani.

Szükség lehet például:

• pajzsmirigyfunkció vizsgálatára;
• bizonyos esetekben prolaktin meghatározására;
• rendszertelen ciklus esetén gonadotrop hormonok vizsgálatára;
• az ovuláció megítélését segítő célzott hormonvizsgálatra.

Nem minden hormon meghatározása szükséges azonban rutinszerűen minden meddőségi kivizsgálás során.

AMH-vizsgálat

Az anti-Müller-hormon, vagyis AMH a petefészek-tartalék megítélésének egyik laboratóriumi markere.

Az eredmény elsősorban arról ad információt, hogy asszisztált reprodukció során milyen petefészek-válasz várható stimulációra.

Az AMH önmagában:

• nem mutatja meg a petesejtek minőségét;
• nem mondja meg, hogy létrejöhet-e természetes terhesség;
• és nem helyettesíti az életkor, az ultrahanglelet és a teljes klinikai kép értékelését.

Petevezeték-átjárhatósági vizsgálat

A meddőségi kivizsgálás fontos része lehet annak megállapítása, hogy a petevezetékek átjárhatók-e.

Erre több módszer létezik, például kontrasztanyagos röntgenvizsgálat vagy ultrahang-alapú átjárhatósági vizsgálat.

A megfelelő módszert az előzmények és az adott klinikai helyzet alapján választják ki.

A petevezetékek átjárhatóságának ismerete különösen fontos lehet, ha természetes fogantatás vagy inszemináció a tervezett út.

Méhtükrözés meddőségi kivizsgálás során

Az ambuláns hiszteroszkópia, vagyis méhtükrözés segítségével közvetlenül áttekinthető a méh ürege.

Segítségével felismerhető például:

• méhnyálkahártya-polip;
• méhüregi összenövés;
• a méhüreget érintő mióma;
• bizonyos fejlődési rendellenességek.

A méhtükrözés azonban nem szükséges rutinszerűen minden meddőségi kivizsgálás során.

Elsősorban akkor indokolt, ha az előzmények vagy más vizsgálatok méhüregi eltérés lehetőségét vetik fel.

Méhnyálkahártya-biopszia

A méhnyálkahártyából történő mintavétel bizonyos speciális klinikai helyzetekben indokolt lehet.

A méhnyálkahártya-biopszia azonban nem tartozik az általános, első vonalbeli meddőségi kivizsgálás rutinvizsgálatai közé.

Ennek szükségességéről mindig az előzmények és a konkrét klinikai kérdés alapján érdemes dönteni.

Laparoszkópia

A laparoszkópia műtéti beavatkozás, amely segítségével közvetlenül vizsgálhatók a kismedencei szervek.

Szerepe lehet például bizonyos:

• endometriózisos esetekben;
• kismedencei összenövéseknél;
• illetve más, műtéti megoldást is igénylő eltéréseknél.

Pusztán a meddőség miatt azonban nem szükséges minden páciensnél diagnosztikus laparoszkópiát végezni.

Férfi meddőségi kivizsgálás

Ondóvizsgálat

A férfi kivizsgálás alapvető vizsgálata a spermaanalízis.

Ennek során többek között értékelik:

• az ondó mennyiségét;
• a spermiumkoncentrációt;
• a spermiumok teljes számát;
• mozgékonyságukat;
• életképességüket bizonyos esetekben;
• morfológiájukat.

Egyetlen eltérő spermaeredmény nem feltétlenül jelent végleges diagnózist.

Kóros eredmény esetén kontroll ondóvizsgálatra és szükség szerint andrológiai kivizsgálásra lehet szükség.

Andrológiai vizsgálat

Kóros spermaeredmény vagy férfi eredetű meddőség gyanúja esetén andrológiai vagy urológiai szakorvosi vizsgálat javasolható.

Ennek része lehet:

• részletes kórelőzmény;
• fizikális vizsgálat;
• a herék vizsgálata;
• szükség esetén hormonvizsgálat;
• célzott ultrahang;
• indokolt esetben genetikai vizsgálat.

Spermium-DNS-fragmentáció

A spermium-DNS-fragmentációs vizsgálat a spermiumok genetikai anyagának épségéről ad információt.

Fontos azonban, hogy ez nem tartozik minden férfi rutinszerű első vonalbeli meddőségi kivizsgálásához.

Meghatározott klinikai helyzetekben felmerülhet az alkalmazása, de szükségességéről a férfi partner előzményei, ondóvizsgálata és a korábbi kezelések eredménye alapján érdemes dönteni.

Genetikai vizsgálatok meddőség esetén

Genetikai kivizsgálás sem szükséges automatikusan minden párnál.

Indokolt lehet például:

• súlyos férfi eredetű meddőség;
• bizonyos petefészek-működési zavarok;
• ismert vagy feltételezett örökletes betegség;
• családi genetikai előzmény;
• vagy egyéb specifikus klinikai helyzet esetén.

A megfelelő genetikai vizsgálat kiválasztását genetikai tanácsadás segítheti.

Immunológiai vizsgálatok szükségesek meddőség esetén?

Az úgynevezett reproduktív immunológiai vizsgálatok iránt jelentős az érdeklődés, de számos ilyen teszt klinikai haszna nem bizonyított megfelelően.

Ezért széles körű immunológiai vizsgálat nem része a rutinszerű meddőségi alap-kivizsgálásnak.

Ha egy konkrét betegség vagy immunológiai eltérés gyanúja áll fenn, célzott kivizsgálás természetesen indokolt lehet.

Mi történik, ha minden eredmény normális?

Előfordulhat, hogy az alapvető meddőségi kivizsgálás során:

• ovuláció igazolható;
• a petevezetékek átjárhatók;
• a méhüregben nem található jelentős eltérés;
• és a férfi partner ondóvizsgálata sem mutat olyan eltérést, amely egyértelműen megmagyarázná a sikertelen gyermekvállalást.

Ilyenkor ismeretlen eredetű vagy megmagyarázatlan meddőségről beszélhetünk.

Ez nem azt jelenti, hogy „nincs semmi probléma”, hanem azt, hogy a jelenleg rendelkezésre álló rutinvizsgálatokkal nem azonosítható egyértelmű ok.

A további kezelési tervet ilyenkor többek között az életkor, a próbálkozás időtartama, a korábbi terhességek és az egyéni körülmények alapján határozzák meg.

Mennyi ideig tart a meddőségi kivizsgálás?

A kivizsgálás időtartama attól függ, milyen vizsgálatok szükségesek.

Az alapvizsgálatok jelentős része megfelelő szervezéssel viszonylag rövid idő alatt elvégezhető. Bizonyos női vizsgálatok azonban a menstruációs ciklus meghatározott időszakához kötöttek.

Ezért egyes esetekben a kivizsgálás jelentős része egy menstruációs ciklus alatt megszervezhető, máskor több idő szükséges.

A gyorsaságnál fontosabb, hogy a szükséges vizsgálatok megfelelő időpontban és megfelelő sorrendben történjenek.

Meddőségi kivizsgálás után: milyen kezelési lehetőségek vannak?

A kezelés nem önmagában a „meddőségre”, hanem lehetőség szerint annak okára és a pár egyéni helyzetére irányul.

A kezelési terv meghatározásakor figyelembe veszik többek között:

• a nő életkorát;
• a meddőség időtartamát;
• az ovulációt;
• a petefészek-tartalékot;
• a petevezetékek állapotát;
• a méh állapotát;
• az ondóvizsgálat eredményét;
• korábbi terhességeket és kezeléseket;
• valamint a pár preferenciáit.

Peteérés támogatása

Ovulációs zavar esetén gyógyszeres kezelés segítségével bizonyos esetekben elősegíthető a megfelelő tüszőérés és ovuláció.

A kezelés típusa az ovulációs zavar okától függ.

PCOS esetén például más megközelítés lehet indokolt, mint pajzsmirigybetegséghez vagy más hormonális eltéréshez kapcsolódó cikluszavar esetén.

Műtéti kezelés

Bizonyos anatómiai eltérések műtéti kezelése javíthatja a reproduktív feltételeket, de műtétre sem minden kimutatott eltérés esetén van szükség.

Indokolt esetben szóba jöhet például:

• méhnyálkahártya-polip eltávolítása;
• bizonyos miómák kezelése;
• méhüregi összenövések oldása;
• méhsövény kezelése;
• endometriózis műtéti kezelése.

A műtéti döntést mindig az eltérés típusa, elhelyezkedése, a panaszok és a gyermekvállalási terv alapján kell meghozni.

Inszemináció – IUI

Az intrauterin inszemináció során előkészített spermiumokat juttatnak közvetlenül a méhüregbe az ovuláció megfelelő időpontjában.

Az IUI bizonyos meddőségi okok esetén lehet megfelelő kezelési lehetőség.

Alkalmazhatóságát többek között a petevezetékek állapota, a férfi partner spermaeredménye, a nő életkora és a meddőség oka befolyásolja.

Lombikprogram – IVF

Az IVF, vagyis in vitro fertilizáció során hormonális stimulációt követően petesejteket nyernek ki a petefészkekből, majd a megtermékenyítés laboratóriumi körülmények között történik.

A létrejött embriók közül megfelelő esetben embrió kerül a méhüregbe.

IVF-re többek között petevezeték-eredetű meddőség, bizonyos férfi eredetű problémák, egyes endometriózisos esetek, más kezelések sikertelensége vagy egyéb reprodukciós indikáció miatt kerülhet sor.

Mi az ICSI?

Az ICSI – intracitoplazmatikus spermiuminjekció – az IVF során alkalmazható megtermékenyítési technika.

Ennek során egy kiválasztott spermiumot közvetlenül a petesejtbe juttatnak.

Elsősorban bizonyos férfi eredetű meddőségi problémák, korábbi megtermékenyülési probléma vagy más meghatározott indikáció esetén lehet szükség rá.

Az ICSI tehát nem különálló „lombikprogram”, hanem az IVF során alkalmazható megtermékenyítési módszer.

Az életmód szerepe a gyermekvállalásban

Az egészséges életmód nem garantálja a fogantatást, de mindkét partner reproduktív és általános egészsége szempontjából fontos.

Javasolt lehet:

• az egészséges testsúly megközelítése;
• rendszeres, mérsékelt testmozgás;
• kiegyensúlyozott étrend;
• dohányzás abbahagyása;
• túlzott alkoholfogyasztás kerülése;
• megfelelő alvás;
• folsav alkalmazása már a gyermekvállalás tervezésekor.

Speciális vitaminok és étrend-kiegészítők alkalmazása előtt érdemes szakemberrel egyeztetni, mert nem minden „termékenységet támogató” készítmény hatásossága bizonyított.

A lelki támogatás jelentősége

A gyermekvállalási nehézség és a meddőségi kezelések jelentős pszichés megterhelést jelenthetnek.

Gyakori lehet:

• szorongás;
• bizonytalanság;
• kudarcélmény;
• párkapcsolati feszültség;
• társas helyzetek kerülése;
• a kezelésekkel kapcsolatos érzelmi kimerülés.

Szükség esetén pszichológus vagy reprodukciós problémákban jártas mentálhigiénés szakember bevonása segíthet a megküzdésben és az életminőség megőrzésében.

A pszichológiai támogatás fontos része lehet az ellátásnak, de nem szabad azt sugallni, hogy a meddőség pusztán lelki eredetű.

Meddőségi kivizsgálás a Budai Klinikán

A Budai Klinikán meddőségi kivizsgálás során a cél a gyermekvállalási nehézség lehetséges okainak célzott feltárása és a szükséges további vizsgálatok megtervezése.

A kivizsgálás az egyéni előzményektől függően magában foglalhat:

• szülész-nőgyógyászati konzultációt;
• hüvelyi ultrahangvizsgálatot;
• ciklushoz igazított laborvizsgálatokat;
• petefészek-tartalék vizsgálatát;
• ciklusmonitorozást;
• petevezeték-átjárhatósági vizsgálat megtervezését;
• indokolt esetben ambuláns méhtükrözést;
• illetve további célzott vizsgálatok megszervezését.

Ha asszisztált reprodukciós kezelés válik szükségessé, a korábban elkészült leletek a további meddőségi centrumi ellátás megtervezésében is felhasználhatók lehetnek.

Gyakori kérdések a meddőségi kivizsgálásról

Mikor beszélünk meddőségről?

Hagyományosan akkor, ha rendszeres, védekezés nélküli szexuális élet mellett 12 hónapon belül nem jön létre terhesség. Az életkor és az ismert kockázati tényezők miatt azonban ennél korábban is indokolt lehet a kivizsgálás.

35 évesen mennyi ideig érdemes próbálkozni?

35 éves kortól általában 6 hónap sikertelen próbálkozás után javasolt meddőségi kivizsgálást kezdeni. 40 éves kor felett ennél is gyorsabb szakorvosi értékelés indokolt lehet.

Mindkét partnernek szükséges kivizsgálás?

Igen, amikor párkapcsolati gyermekvállalásról van szó, célszerű a női és férfi partner vizsgálatát párhuzamosan végezni, mert a gyermekvállalási nehézség hátterében női, férfi vagy együttes tényező is állhat.

Milyen vizsgálattal kezdődik a női meddőségi kivizsgálás?

Az előzmények részletes áttekintése mellett általában nőgyógyászati vizsgálat és hüvelyi ultrahang történik. A további vizsgálatokat a menstruációs ciklus és az egyéni kockázatok alapján választják ki.

Mit mutat az AMH?

Az AMH a petefészek-tartalék egyik markere, és elsősorban a petefészek stimulációra várható válaszának becslésében hasznos. Nem mondja meg önmagában, hogy valaki képes-e természetes úton teherbe esni.

Mindenkinél szükséges hormonpanel?

Nem. A hormonvizsgálatokat a menstruációs ciklus, a tünetek és a feltételezett probléma alapján érdemes kiválasztani.

Mindenkinél szükséges petevezeték-átjárhatósági vizsgálat?

A petevezetékek állapotának megítélése a meddőségi kivizsgálás fontos része lehet, különösen természetes fogantatás vagy inszemináció tervezésekor. A vizsgálat szükségességét és módszerét azonban az egyéni helyzet alapján határozzák meg.

Mindenkinél szükséges méhtükrözés?

Nem. A hiszteroszkópia nem rutinszerű alapvizsgálat minden meddőségi esetben. Elsősorban akkor indokolt, ha méhüregi eltérés gyanúja merül fel.

Szükséges spermium-DNS-fragmentációs vizsgálat?

Nem mindenkinél. A rutin férfi meddőségi kivizsgálás alapja az ondóvizsgálat. DNS-fragmentációs vizsgálat meghatározott klinikai helyzetekben jöhet szóba.

Mennyi idő alatt végezhető el a meddőségi kivizsgálás?

Ez a szükséges vizsgálatoktól függ. A kivizsgálás jelentős része bizonyos esetekben egy menstruációs ciklus alatt megszervezhető, máskor több időre lehet szükség.

Ha minden vizsgálat negatív, akkor nincs probléma?

Nem feltétlenül. Ha az alapvető vizsgálatok nem mutatnak egyértelmű okot, megmagyarázatlan meddőségről beszélhetünk. Ilyenkor is rendelkezésre állnak további kezelési lehetőségek.

A meddőségi kivizsgálás automatikusan lombikprogramhoz vezet?

Nem. A kezelés mindig a feltárt okoktól és az egyéni körülményektől függ. Egyes esetekben életmódbeli változtatás, ovulációkezelés, műtéti beavatkozás vagy inszemináció is megfelelő lehet, más esetekben IVF válhat indokolttá.

Összefoglalás

A meddőségi kivizsgálás célja annak feltárása, milyen tényezők nehezíthetik a fogantatást, és ezek alapján milyen további lépések kínálják a megfelelő kezelési lehetőséget.

A korszerű kivizsgálás nem azt jelenti, hogy minden elérhető vizsgálatot automatikusan elvégeznek. Az elsődleges cél az ovuláció, a női reproduktív szervek és a petevezetékek állapotának, valamint a férfi partner ondóparamétereinek megítélése. További vizsgálatokra az eredmények és az egyéni előzmények alapján kerülhet sor.

35 éves kor alatt általában 12 hónap, 35 éves kortól 6 hónap sikertelen próbálkozás után érdemes megkezdeni a kivizsgálást. Ismert kockázati tényező vagy 40 év feletti életkor esetén ennél korábbi szakorvosi konzultáció lehet indokolt.

A női és férfi tényezők párhuzamos vizsgálata segít abban, hogy felesleges késlekedés és indokolatlan vizsgálatok nélkül lehessen személyre szabott kezelési tervet kialakítani.